Az első Európa-bajnokság relatív sikere után a második kontinenstornára már Olaszország és Anglia is nevezett – az NSZK ezúttal sem – (a jelentkező szövetségek száma ettől függetlenül majdnem duplájára emelkedett: 17-ről 29-re nőtt) ám a „futballfeltalálók” és a kétszeres világbajnok sem váltotta meg a világot.
Suáreztől joggal várták el a kiugró teljesítményt (Getty)
A nem sokkal a rajt előtt beiktatott Alf Ramsey vezette angolokat egy londoni 1:1 után Franciaország tanította móresre a Parc des Princes-ben (2:5), míg az első, törökök elleni selejtezőt kettős győzelemmel (6:0, 1:0) letudó olaszok a címvédő Szovjetuniótól kaptak ki, meglehetősen simán (0:2, 1:1).
Az Eb-specialisták ellenben remekeltek. Az első selejtezőben még kiemelt szovjetek az olaszok búcsúztatása után az Eb-ezüstérmes jugoszlávokon átmasírozó masszív svédeket is megadásra kényszerítették (1.1, 3:1), míg az egy évvel korábban egy fordulót követően visszalépő spanyolok a románokat, az észak-íreket és az íreket kiejtve jutottak a legjobb négy közé.
Ahova jókora meglepetésre Dánia, valamint a korszak egyik legjobb csapata, a magyar válogatott is „jegyet váltott”. Az északiak nem utolsó sorban szerencsés sorsolásuknak is köszönhették a részvételt (Málta, Albánia és Luxemburg akkor sem tartozott a kontinens-elitbe, noha utóbbi a hollandok idegenbeli legyőzésével masírozott a legjobb nyolc közé – a nagyhercegség játékosainak következő idegenbeli sikerére 1995-ig kellett várni).
A magyar csapat viszont 1962- őszén a négy évvel korábbi vb-negyeddöntősökre épülő walesi válogatott elleni budapesti diadal (3:1, Albert, Tichy és Sándor Csikar góljaival) után Cardiffban játszott 1:1-et (Tichy, büntetőből) a házigazdákkal, majd a Berlinben aratott 2:1-es győzelem (Bene, Rákosi) után a Népstadionban 3.3-at játszottak az NDK-val.
A nyolc között igazi „nagyvad”, a francia csapat volt az ellenfél, s a magyarok ezt a feladatot is makulátlanul teljesítették. A párizsi Colombes-stadionban Albert és a duplázó Tichy góljaival 3:1-re verték a házigazdákat, míg Budapesten Combin vezető góljára Bene és Sipos válaszolt.
A négy továbbjutó közül kikerülő rendező végül Spanyolország lett.
Madridban féltek a magyaroktól
Nem meglepő, hogy a Magyarország elleni találkozó előtt még a hazai sajtó is féltette a rendező spanyolokat. A sportlapok a remek csapatjáték méltatása mellett külön kiemelték a söprögető Mátrait, a megállíthatatlan, bombaerős lövéseiről is híres Tichyt, illetve a torna előtt nem sokkal olimpiai gólkirály, ekkor még 19 esztendős Benét.
No meg Albertet, a csapat fő inspirátorát. A másik oldalon a tavasszal az Intert BEK-győzelemhez segítő Suárezre hárult a hatalmas feladat: győzelemhez segíteni övéit, a hatalmas nyomás, teljesíteni a madridi Santiago Bérnabeu 35 ezer, nevét énekbe foglaló szurkolójának elvárásait.
A házigazda spanyolok nyerték az Eb-t
A kisebb húzódásra panaszkodó briliáns irányító nem okozott csalódást. Kiegyenlített első félóra után Suárez a jobb oldalról megtalálta Peredát, s a középpályás Szentmihályi kapujába fejelt. A második félidőre „borult” a pálya. Baróti Lajos csapata támadott, a spanyolok erejüket jobbára a védekezésre összpontosították – nem utolsó sorban azért, mert Suárez egy alkalommal ápolást is kért. Hat perccel a vége előtt az addig remekül védő Iribar nagyot vétett, s Bene kihasználta hibáját.
Bene Ferenc a torna társgólkirályaként végzett (Getty)
A hajrában Bene a – minden bizonnyal – győztes gólt is megszerezhette volna, ám a spanyol kapus jóvátéve mulasztását, megóvta kapuját a góltól. A fokozott feszültségű hosszabbításban már a spanyolok játszottak fölényben, s bár Amancio lövésénél Szentmihályi résen volt, a 115. percben Lapetra szöglete után Fuste fejelt kapura, s a magyar hálóőrről kijövő labdát Amancio bekotorta. Spanyolország döntőt játszhatott.
A legjobb magyar Eb-szereplés
A másik ágon a dánokat elkalapáló címvédő szovjetek jutottak a fináléba. A szovjetek könnyedén megtalálták dánok némiképp sematikus játékának – a társak rendre a luxemburgiak ellen hat gólt rámoló gólvágó Ole Madsent keresték a labdákkal – az ellenszerét, s gyakorlatilag az első játékrészben eldöntötték a továbbjutást.
Egy szöglet után Voronyin bombázott a hálóba, majd a támadó Ponedelniket ugratta ki, aki négy évvel korábban sem hibáiról lett híres. A végeredményt az ekkor már „veteránnak” számító Valentyin Ivanov állította be.
A dánok maradhattak hát Barcelonában, ahol a másik ág vesztesével, Magyarországgal vívhattak a bronzéremért. Minden idők legkevesebb szurkolója – 3869 fizető néző volt a Camp Nouban – előtt lejátszott Eb-találkozón a magyarok az Albert-Bene összjátékot követő gól után is uralták a találkozót, ám a hajrában elméláztak, így az Ihász helyezkedési hibáját kihasználó Bertelsen egyenlített.
A hosszabbítás viszont a magyaroké, pontosabban Novák Dezsőé volt. Az előrehúzódó hátvéd előbb az Albert elleni szabálytalanságért megítélt büntetőből, majd egy kezezést követően közvetlen szabadrúgásból talált Nielsen kapujába. Magyarország bronzéremmel tért haza, s ez mindmáig a legjobb magyar Eb-teljesítmény.
Suárez éve
A döntőben a szovjeteknek a dugig telt Madridi „katlanban” még annak ellenére sem volt sok esélyük, hogy – a díszpáholyban Franco tábornok által is buzdított – spanyolok gyors góljára azon nyomban válaszoltak. A 6. percben ismét Suárez volt a feladó; jobbról bejövő labdája Mudrikon irányt változtatott, ám pont így lett jó Peredának, aki akárcsak négy nappal korábban, ismét tökéletes végrehajtó volt.
Két perccel később viszont lankadt a spanyol harci morál. Olivella lerántotta Huszainovot, s a sértett mesterien elcsavart a sorfal és Iribar mellett. A folytatásban inkább a játék küzdőjellege dominált, ám a hajrában elég volt egy újabb Suárez villanás – és eldőlt a meccs. Az Inter klasszisa a jobb oldalon Peredát szöktette, aki ezúttal feladóként jeleskedett, kanyarintása után Marcellino fejelt Jasin kapujába. Spanyolország révbe ért, egyben legnagyobb sikerét érte el az Eb-arannyal.
A torna hőse (Inter-mezben):
—-Eb-torna, Spanyolország 1964—-
Elődöntők
1964. június 17.
Spanyolország-Magyarország 2:1 (1:0, 1:1, 1:1) – h.u.
Madrid, Santiago Bernabéu, 125 ezer néző. Vezette: Blavier (belga)
Gól: Pereda (35.), Amancio (115.) illetve Bene (84.)
Spanyolország: Iribar – Rivilla, Calleja, Zoco – Olivella, Fusté, Amancio – Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra
Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy, Sipos – Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi
Szovjetunió-Dánia 3:0 (2:0)
Barcelona, Camp Nou, 38 ezer néző. Vezette: Lo Bello (olasz)
Gól: Voronyin (19.), Ponedelnik (40.), V.Ivanov (87.)
Szovjetunió: Jasin – Csusztikov, Seszternyev, Mudrik – Voronyin, Anicskin – Csislenko, V.Ivanov – Ponedelnik, Guszarov, Huszainov
Dánia: L.Nielsen – J.Hansen, K.Hansen, B.Hansen – I, Larsen, E.Nielsen, Bertelsen – Sörensen, O.Madsen, Thorst, Danielsen
A 3. helyért
1964. június 20.
Magyarország-Dánia 3:1 (1:0, 1:1, 1:1) – h.u.
Barcelona, Camp Nou, 4 ezer néző. Vezette: Mellet (svájci)
Gól: Bene (11.), Novák (107., 110. – az elsőt 11-esből), illetve Bertelsen (81.)
Magyarország: Szentmihályi – Novák, Mészöly, Ihász – Solymosi, Sipos – Farkas, Varga, Albert, Bene, Fenyvesi
Dánia: L.Nielsen – Wolmar, K.Hansen, B.Hansen – I. Larsen, E.Nielsen, Bertelsen – Sörensen, O.Madsen, Thorst, Danielsen
Döntő
1964. június 21.
Spanyolország-Szovjetunió 2:1 (1:1)
Madrid, Santiago Bernabéu, 105 ezer néző. Vezette: Holland (angol)
Gól: Pereda (6.), Marcelino (84.) illetve Huszainov (8.)
Spanyolország: Iribar – Rivilla, Calleja, Zoco – Olivella – Fusté, Amancio – Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra
Szovjetunió: Jasin – Csusztikov, Seszternyev, Mudrik – Voronyin, Anicskin – Csislenko, V.Ivanov – Ponedelnik, Kornyejev, Huszainov
A torna gólkirálya: Pereda (spanyol), Bene és Novák (magyar) 2-2 gól
A sorozat gólkirálya: O.Madsen (dán) 11 gól
A torna csapata: Jasin (szovjet) – Novák (magyar), Rivilla (spanyol), Zoco (spanyol) – Olivella (spanyol), Amancio (spanyol), V.Ivanov (szovjet) – Pereda (spanyol), Bene (magyar), Suárez (spanyol), Albert (magyar)
