Tímár Péter nagyon jól ráérzett az éledő retrohangulatra az 1997-es Csinibaba című filmjével és persze a hozzá kapcsolódó zenei anyaggal. Azelőtt nemigen volt elképzelhető, hogy nagyi és unoka egyszerre riszáljon a jól ismert dallamokra, a kilencvenes évek végén ez a kor is eljött. A siker pedig újabb hasonló projekteket hívott életre.
Kicsit szomorkás a hangulata máma
A titok az újrahangszerelés
Az, hogy a lavinát egy film indította el nem meglepő, főleg ha azt vesszük, hogy a film és a sláger már a hangosfilm kezdetétől szinte elválaszthatatlanul összetartoztak. Gondoljunk csak a Kabos-filmekre. Ezért volt Tímár Péter rendezőnek is evidencia a Csinibaba készítésekor, hogy a szereplők néha fakadjanak dalra. Már a forgatókönyv írásakor eldöntötték, hogy a filmben hatvanas évekbeli slágerek lesznek. Tímár rengeteg korabeli lemezt hallgatott meg néhány hét alatt, mivel a dalokat dramaturgiailag a történethez kellett illeszteni. A film egyik sarokköve a korabeli viszonyok groteszk bemutatása, így lehetett például a „Kicsit szomorkás a hangulatom” című nóta egy fizetésosztás gúnydala.
„Nagy vitám volt Rózsa Jánossal, a producerrel, mivel ő azt javasolta, hogy az eredeti felvételeket használjam, de én ragaszkodtam az újrahangszereléshez” – emlékszik vissza a munkálatokra Tímár Péter. „Ez ugyan megdrágította a költségvetést, de reméltem, hogy engem igazol az eredmény” – teszi hozzá. A siker persze sosincs borítékolva, sosem lehet tudni, bemennek-e a filmre az emberek. Hát erre bementek. A hihetetlen diadalt még a rendező sem remélte, a film a vártnál jóval nagyobb nézettséget ért el. Ennek oka valószínűleg nagyban a daloknak köszönhető, hiszen az alkotás egyébként, leszámítva persze a bravúros vágást, semmi különösebb teljesítményt nem mutat fel.
És lovagol a Magyar Televízió
A retrohullám azóta tart, egyik legújabb terméke a Magyar Televízió 2007 januárjában elindított Csináljuk a fesztivált című műsorsorozata. Ezzel a királyi tévé közkinccsé tehette az archívumukban őrzött anyagait, hiszen a műsor indulásakor a nézők az eredeti előadók tolmácsolásában láthatták a slágereket. Másrészt, mivel a későbbiekben már hazai sztárok adták elő új, korszerű hangszerelésben a dalokat, a mai tehetségek újabb teret kapnak talentumuk bemutatására. Az első sorozat népszerűségét, tapasztalatait felhasználva készítették el a második sorozatot is, majd itt van a harmadik, amiben már külföldi slágerek csendülnek fel.
Nagy idők nagy tanúi, meg Harsányi Levente
Az AGB adatai szerint a Csináljuk a fesztivált harmadik sorozatának eddigi négy adását átlagosan 915 ezren követték figyelemmel. A legnézettebb rész március 7-én egymillió fölötti nézőszámot ért el a felnőttek körében, vagyis a tévézők negyede a „Csináljuk a fesztivált” választotta péntek este. Mi ez, ha nem siker? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mindenféle csihi-puhi akciófilmekkel vette fel a versenyt a produkció.
Még Palya Bea is
A divat a koncerttermeket sem kerülte el. Nemrégiben például a Művészetek Palotájában ment óriási sikerrel a táncdalfesztiválest. Nem sima nosztalgiakoncertre vállalkozott Bőhm György, a koncert rendezője, és a felkért művészek. Sokkal többről volt szó, fantasztikus előadók tolmácsolásában, újraértelmezve hallgathatta a nagyérdemű többek között a „Nem leszek a játékszered”, a „Mi fáj?”, a „Nem várok holnapig”, vagy a „Rövid az élet” kezdetű örökzöldeket.
Palya Bea volt az este egyik meglepetés-nagyágyúja, aki táncdalénekesként még sosem próbálta ki magát, saját műfajában azonban világhírű. Tőle igazán senki sem várta, hogy tingli-tangli dalocskákat ad majd egyszer elő. Nem volt egyszerű dolga, mivel elmondása szerint nem talált magában olyan hangulatokat, amikből az éneklés során táplálkozhatott volna. Aztán két dologra is rájött. Egyrészt meg lehet a slágereket a humor oldaláról is közelíteni. Másrészt sikerült olyan eszközöket találnia, amikkel magáévá tehette a dalokat.
Palya Bea nem vár holnapig
„Rájöttem, hogy ezekben a zenékben a csendet nem használják, pedig szerintem van annyira építő, mint a hang. Például lelassítottam a szám elejét, csináltam belőle egy finoman díszített dallamot, a közepét még jobban felgyorsítottam. Sokkal szélsőségesebb irányba vittem el, kiéleztem benne a kontrasztokat” – avat be a kulisszatitkokba Bea.
Modern népzene
Ha filozófiai mélységekbe merülünk, megfogalmazhatjuk a sláger működésmechanizmusát is. A sláger nagyon gyakran az egyszerűség, a lebutítás irányába megy. Odateszi a nagy érzelmeket, aztán szipogjon a nagyérdemű. Van, hogy egy szám őrületes erővel elsodor, aztán pár év múltán rémesen ciki újrahallgatni. Majd eltelik megint pár év, és nosztalgiázva párásodik a szemünk, ha újrahallgatjuk. Palya Bea, és a MÜPÁ-ban fellépő művészeknek szintén nem azért volt akkora sikerük, mert egyszerűen csak újraénekelték a régmúlt slágereit. A titok itt is – csakúgy, mint a Csinibabánál – az volt, hogy újraértelmezték, saját személyiségükhöz, s nem mellesleg a mai korhoz igazították a dalokat az előadók.
„Októberben újra lesz Táncdal-koncert, bár bevallom, – még akkor is, ha nem élem át a szívem mélyéig, hogy „mindig csak én lehetek hibás” – nagy kihívás lesz újraénekelni a slágereket. Ez modern népzene, izgat, hogyan lehet ebből olyan dolgot csinálni, amiben én is otthon vagyok, de a magam számára is új dolgot teremtek” – vallja be az énekesnő.
Cigányzenétől a Budapest Bárig
Talán még merészebbet álmodott a Budapest Bár, a Besh o dromból, a Romano Dromból és a Kistehén tánczenekarból ismert Farkas Róbert zenekara és projektje. Itt ugyanis nem a 60-as évekig, hanem a háború előtti korig nyúltak vissza, és a 30-as, 40-es évek slágereit gondolták újra, és dolgozták fel a művészek a városi cigányzene eszközkészletével.
A 30-as években ugyanis a cigányzenészek az aktuális, leginkább filmekből ismert slágert is játszottak mulatókban, bárokban. Ebből az örökségből építette fel Farkas Róbert a mostani zenei világát. A fiatalokban, Farkas szerint, van igény ezekre a dalokra, de újra kell gondolni őket, mert ha meghallják délben a Jó ebédhez szól a nótát, elkapcsolnak.
Nem wurlitzer a verkli
„Én pedig össze akartam hozni a fiatalok mai igényét a cigányzene hagyományaival. Úgy, hogy a szórakoztatást megtartom, de hangszerelésben változtattunk” – vázolja az alapötletet Farkas Róbert. Ezért szólamokat írtak, groove-okat csempésztek a dalokba, összhangban a stílussal. Egy kis elektronika, módjával. A zenekari felállást, a cimbalmot és a bőgőt átmentették a cigányzenéből. A harmonikával még jobban erősítik a különlegességet. Tehát nem rögtönzésről van szó, a Budapest Bár projekt tetőtől talpig profin ki van találva.
Szívükben bomba van
„Nekem ez a korszak a szívem csücske. Célom volt a cigányzene megújítása, és ha az ember meghallgatja a CD-t, alapvetően cigányzenét hall” – önti ki a szívét Robi. A Budapest Bárban Németh Jucitól, Lovasi Andrásig, Kiss Tibiig a hazai könnyűzene színe-java énekel. A rock ’n rollból jövő énekesek megéreztek valamit a cigányzene hatásából, ezért mondtak igent Farkas felkérésére. Itt kultúrák találkoznak.
„Amikor a Jucit felkértem a Szívemben bomba van eléneklésére nagyon örült, mert anyukája mindig ezt énekelte neki, ő ezen nőtt föl. A zenénkkel utazott egy picit” – mondja az ötletgazda.
Tuti sikerre utazni?
Minden sikeres retrolovag azt mutatja, hogy nem elég a sikerhez, ha valaki jól ismert slágereket „korrektül” elénekel. Vannak olyan dalok, amikhez nagy előadók nyúltak, és nem mozgatták meg az embereket. A varázs abban van, hogy a régi dalok nem úgy szólnak, ahogy az az emberek emlékeiben él.
Ezért választott Farkas Róbert olyan előadókat, akik nagyon erős
személyiségek is egyben, akik bármihez nyúlnak, rögtön magukra
formálják. Ha az ember nem ismerné a dalokat, akkor nem kételkedne
abban, hogy ezt más, és más korban énekelte. Az album előadói
zeneszerzők is, ezért adódott az ötlet, hogy új dalokat is írjanak
ebben a stílusban. Így Farkas talán újra fellendíti az igényes,
szórakoztatózenei cigányzenét. Amihez a Budapest Bár nagyon jó kezdet.
A kivétel erősíti a szabályt
A Sziget fesztiválon évről-évre az egyik legnagyobb durranás a Táncdalfesztivál sátor, ahol anyáink sztárelőadói – Csuka Mónikától Soltész Rezsőig – énekelnek óriási sikerrel.
Persze ehhez kell a híres Sziget-feeling is. Sírva-röhögve üvölteni Korda Gyurinak, hogy “Nagyszínpad, nagyszínpad” – ez nyilván nem csak a Ma-mma-mma, Ma-mma-mmarina-ma lehengerlő alőadásának szól…
