A Messenger nevű amerikai szondát 2004 augusztusában indították útjára, és hétfőn január 14-én, hétfőn a belső bolygó közelében repült el. Ugyanezt a manővert idén októberben, majd 2009 szeptemberében megismétli. Az alig 600 kilogrammos szerkezet hosszú, 7,9 milliárd kilométeres út után – a tervek szerint – 2011 márciusában bolygó körüli pályára áll.
A Messenger egy éven keresztül vizsgálódik majd: 12 óránként kerüli meg az apró bolygót, eközben különböző eszközökkel pásztázza a Merkúr felszínét. A munkát követően nyolc órán keresztül adatokat továbbít a Földre. A küldetés teljesítését követően a szonda a bolygó felszínébe csapódik.
A Messenger angol szó magyarul ugyan hírvivőt, küldöncöt jelent, ám a szonda neve valójában egy mozaikszó, amely utal a szonda küldetésének tudományos céljára: MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry and Ranging, azaz a Merkúr felszínének, kozmikus környezetének és geokémiájának feltérképezése.
A Naphoz legközelebbi belső bolygónknál eddig csak egy, ugyancsak amerikai űrszonda, a Mariner-10 járt, amely 1974-ben és 1975-ben háromszor közelítette meg a Merkúrt, és készített felvételeket a Hold-szerű égitest kráterekkel szabdalt felszínéről. A Mariner azonban csak a Merkúr egyik féltekéjét térképezte fel. A Messenger viszont három év múlva teljes egészében feltérképezi a bolygó felszínét, és felvételei jóval nagyobb felbontásúak lesznek a Mariner fotóinál, amelyeken nagyjából egy kilométeres alakzatok voltak kivehetőek. A most a Merkúrhoz érkező szonda képein viszont várhatóan már néhány méteres részletek is a kutatók szeme elé tárulnak.
Van-e jég a kráterek mélyén?
Az űrszonda ezen túl egy részletes és összetett tudományos feladatot is végrehajt. Megpróbálja például kideríteni, hogy a bolygó sarkvidékein lévő kráterek mélyén van-e jég formájában víz. A kráterek ugyanis soha nem kapnak fényt, így a kráterek mélyén a hőmérséklet állandóan mínusz 200 Celsius fok körül van. Földi megfigyelések szerint elképzelhető, hogy a sarki kráterek mélyén vízjég, esetleg kéndioxid-jég található. Ezen túl a Messenger sok egyéb mellett igyekszik megállapítani majd a Merkúr talajának ásványtani és kémiai összetételét is.
A Mariner-10 1974-ben készített felvételt a Merkúrról
A Merkúr átlagos távolsága a Naptól 59,7 millió kilométer (ez mintegy harmada a közepes Nap-Föld távolságnak). A Merkúrnak nincs légköre, 4878 kilométeres átmérőjével azóta, hogy 2006-ban a Nemzetközi Asztronautikai Unió megfosztotta a Plútót bolygó mivoltától, a Merkúr a Naprendszer legkisebb bolygója. Nyolcvankilenc földi nap alatt tesz meg egy fordulatot a Nap körül, ott tehát ennyi ideig tart egy év, míg saját tengelye körül 58,65 földi nap alatt fordul meg, tehát ennyi ideig tart egy merkúri nap. Napközelsége miatt felszíni hőmérséklete a 450 Celsius-fokos hőmérsékletet is elérheti. Ennek megfelelően különleges, magas olvadáspontú anyagból készítették a szonda hővédő pajzsát, amely szobahőmérsékletet biztosít a Messenger rakterében elhelyezett műszereknek.
A korábbi űrszonda, a Mariner-10 mérte a bolygó gravitációs hatását is, és a kapott adatokból már pontosan meg lehetett határozni a bolygó tömegét. Mint kiderült, méretéhez képest a Merkúr igen nehéz bolygó, sokkal nagyobb arányban található benne vas, mint a Vénuszban, a Földben és a Marsban. Így a Naprendszer bolygói közül a kicsiny Merkúr sűrűsége a legnagyobb, a magja körülbelül a bolygó tömegének kétharmadát teszi ki. Hogy hogyan alakulhatott ki, biztosan nem tudjuk.
A jelenség magyarázatára három teória is született: az egyik elmélet szerint elképzelhető, hogy a bolygó keletkezését megelőzően a sűrűbb részecskék a Naphoz közelebb helyezkedtek el. Mások szerint az erőteljes napsugárzás hatására a bolygó felszínének egy része elpárolgott, egy újabb elmélet szerint pedig a külső rétegek óriási becsapódások következtében szakadhattak ki a bolygóról.
Ugyancsak a Mariner-10 mérései alapján tudjuk, hogy a Merkúrnak meglepően erős a mágneses mezeje, ami arra utal, hogy közepén mindmáig olvadt állapotban van a vas egy része, akárcsak a mi Földünk magjában. Egyelőre erre a tényre sincs általánosan elfogadott magyarázat.
A Merkúrnak nincs holdja, de amit elmulasztott a természet, azt három év múlva pótolja az emberiség, mint azt a Vénusz esetében is tette, mivel miután a Messenger pályára áll, immár ennek a bolygónak is – bár csak átmenetileg – lesz egy égi kísérője.
