Bár korántsem akkora szenzáció, mint a dél-koreai Hwang Woo Suk professzoré, aki mégsem klónozott emberi őssejtet, a tudomány világában azonban ez az ügy is komoly visszhangot kelthet: egy német közgazdász-professzor a jelek szerint majdnem másfél évtizeden keresztül nemcsak plágiummal tévesztette meg tudóstársait, hanem olyan intézményekre való hivatkozással is, amelyek egyáltalán nem is léteztek.
A történet 15 évvel ezelőtt kezdődik, talán éppen ezért meglepőbb is, mint a pár éve rajtakapott genetikaprofesszoré: a dél-koreai Hwang Woo Suk profeszort ugyanis nem sokkal tette után fülön is csípték, így kénytelen volt bevallani, hogy kutatási eredményeinek közlésében némileg szerepet játszott fantáziája is. Igaz, hogy valódi világszenzáció volt a bejelentése, így a bukás és a megszégyenülés sem lehetett kisebb, ám a mostani eset arra világíthat rá, hogy egy hétköznapi, de azért komoly elismertségnek örvendő professzor sem riad vissza, ha egy kis plágiumról, vagy az önéletrajzban jól hangzó, ám fiktív intézmények felsorolásáról van szó. Ráadásul a koreai Wook professzor a jelek szerint azért fel is fedezett valamit, de vajon mi marad a 63 éves Hans-Werner Gottingernek, aki nemrégiben egy neves angol szaklapban próbált immáron angolul is megjelentetni egy cikket.
Visszavont cikk
A Research Policy folyóirat szerkesztői a legfrissebb számból azonban visszavonták Gottinger cikkét, helyette pedig saját kutatási eredményeiket közölték – a professzor eddigi tudományos tevékenységéről. Ben Martin, a sussexi egyetem kutatója a jól hangzó „Estimating demand for SDI-related spin-off technologies” című Gottinger-cikkről a Spiegel Online-nak nyilatkozva elmondta: „Az először 14 évvel ezelőtt megjelent cikk tökéletesen kimeríti a plágium fogalmát, mivel több helyen forrás feltüntetése nélkül idéz Frank Bass-nak egy 1980-ban a Journal of Business folyóiratban megjelent cikkéből, amely a Reagen kormányzat csillagháborús programjának gazdasági vonatkozásait elemzi.”
A folyóirat szerkesztői azonban Gottinger vesztére mást is kinyomoztak róla: 1999-ben ugyanis felmerült már egyszer a gyanú vele szemben, hogy plagizált cikket próbált meg „eladni” saját neve alatt, akkor azonban nem kerekedett belőle hatalmas botrány. A német gazdasági folyóirat, a Kyklos szerkesztői mindössze visszadobták a Gottinger-tanulmányt, aminek köszönhető az is, hogy nemsokára a Technology Forecasting and Social Change című folyóirat szerkesztőbizottságának tanácsadótestületi tagságáról is le kellett mondania. A Research Policy-t azonban érdekelni kezdte Gottinger „előélete”: kisebb nyomozás után arra is fényt derítettek, hogy a professzor által elérhetőségként megadott intézmények közül az Institute of Management Science (IMS) nevű intézmény egyáltalán nem is létezett a maastricht-i egyetemen.
A plagizált plágium
Jelenleg már nem egyetemet ad meg elérhetőségi címként Gottinger (akit egyébként 1995-ben egy szavazat híján majdnem a klagenfurt-i egyetem rektorának is megválasztottak), hanem egy szintén jól csengő intézetét: International Institute for Technology Management and Economics (IITME). A Spiegel Online cikke szerint az intézettel mindössze egyetlen egy baj van: az intézet címe pontosan megegyezik azzal a címmel, amely az ignolstadti telefonkönyv tanúsága szerint a Gottinger-házaspár címe. Ha pedig a Google keresőprogramjában valaki rákeres az intézetre, akkor ugyancsak szegényes találati listát kap – azoknak is egy része Gottinger tanulmányaira vezeti az olvasót.
Ami azonban Ben Martin szerint még megdöbbentőbb az az, hogy a plagizált cikket is képes volt valaki továbbplagizálni: kutatásaik szerint ugyanis Gottinger egyik lelkes kollegája 2005-ben szinte szó szerint idéz Gottinger cikkéből, anélkül, hogy feltüntetné forrását. A Research Policy szerkesztőségi cikkében éppen ezért felveti azt a kérdést is, hogy vajon a plagizálás milyen mérteket ölthet a mai tudományban? Vajon nem lehetséges-e, hogy az eddig becsültnél jóval nagyobb arányban találhatunk plagizációt a tudományos cikkekben?
Publikációs kényszer és az összefoglalók
Hogy milyen következményei lehetnek az esetnek a tudomány világában, és hogy valójában milyen elterjedt a plagizálás, arról megoszlanak a vélemények. Sokan inkább szkeptikusan állnak a dologhoz: Ulrike Beisiegel, a plágiumokkal is foglalkozó Deutsche Forschungsgemeinschaft szóvivője a Die Welt című napilapnak nyilatkozva kifejtette, hogy nehéz felmérni az ügy mélységét és kihatásait. „Ma már a publikációs kényszer miatt olyan mennyiségű tanulmány és cikk, valamint könyv jelenik meg a tudomány minden területén, hogy a professzorok igen gyakran csak azok összefoglalóit olvassák el.” Ez pedig oda vezethet, hogy valaki akár másfél évtizeden keresztül is megtévesztheti a tudósok közösséget, ahogy azt Gottinger esetében látjuk.
Miközben a diákok körében a digitális korszak beköszöntével és az internet használatának általánossá válásával gyakorlatilag hétköznapivá vált szövegek megjelölés nélküli, szó szerinti átvétele, addig a komoly tudósokról ugyanezt eddig nem igen feltételezték. A diák-plágium visszaszorítása érdekében ugyanakkor több német egyetemen is alkalmaznak már kifejezetten plágium-kereső szoftvereket.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
