Látványos gejzírekben nem sok helyen gyönyörködhetünk bolygónkon; a ritka helyek közé Izland mellett az Egyesült Államok és Oroszország tartozik. Ez utóbbiban található a Gejzírek völgye. Az UNESCO Világörökség részét képező, alig hét négyzetkilométernyi kamcsatkai természetvédelmi területen összesen mintegy 20 nagy gejzír és 200 kisebb hőforrás, iszapfortyogó működött egészen a közelmúltig.
Mint a National Geographic Online már korábban beszámolt róla, idén június 3-án a Gejzírek-völgye egy hegyomlás következtében egy szempillantás alatt „eltűnt”. 
A NASA felvétele az elpusztult völgyrõl
Most a NASA június 11-én készült felvételét mutatjuk be, amelyen jól látható, hogy a hegyomlás által elzárt Gejzír nevű folyó visszaduzzadt a természetes gát mögött, és egy tó alakult ki. A tájat még június elején is hó borította, viszont a völgyben a melegvíz feltöréseknek köszönhetően jóval melegebb klíma uralkodik, ezért itt már szinte teljesen eltűnt a felszínt borító hó. A felvételen jól látható a hegyomlás során keletkezett földgát (szürke színű), amely mintegy másfél kilométer hosszú és 200 méter széles.
Az eddig magasba törő gejzírek egy részét több mint félméteres üledék borította be, kérdés, hogy a forró víz és gőz talál-e magának máshol kiutat a felszínre.
Újra működnek a gejzírek
Az Orosz Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézet szakértőinek beszámolója szerint néhány gejzír, amely a visszaduzzadt tó alatt található, szintén leállt. Mivel a tó vize folyamatosan szivárog át a gáton, amennyiben ez a folyamat megfelelő ütemű lesz ahhoz, hogy levezesse a tó vizét, az eltemetett gejzírek újra aktívvá válhatnak. Szerencsére nem mindegyik gejzír vált a hegyomlás áldozatává, így vannak, amelyek zavartalanul pöfékelnek tovább a völgyben.
A hegyomlás közvetett következménye, hogy a gejzírek számának csökkenésével mérséklődik a terület pozitív mikroklímája is, melynek révén rövid távon átalakul a völgy ökoszisztémája. Ilyen következmény például, hogy a lazacok nem tudnak teljesen felúszni a folyón, csak az alsóbb szakaszig, ami befolyásolja a lazacokkal táplálkozó medvék és ragadozó madarak mozgását, életterét.
A hosszú távú hatások viszont még nem ismertek, ez jelentősen függ attól, hogy a már fent említett leállt gejzírek, hőforrások újraélednek-e.
