A rovarok korai rajzása annak is köszönhető, hogy a folyó vízállása most több méterrel alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor volt – mondta el az MTI-nek Kasza Ferenc, a Csongrád Megyei Madártani Egyesület tagja.
A tiszavirág a kérészekhez tartozó, nagy méretű, 8-12 centiméter hosszú rovar. Napjainkban már csak a Tiszában és mellékfolyóiban él, igen érzékeny a környezetére.
A párosodás után a megtermékenyített peték lesüllyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a kérészek előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.
A rövid élet metafórája (Fotó: Zsila Sándor)
A rovarokat már a járatok szájánál békák várják, de lesben állnak a sirályok is, és a ragadozó halak sem akarnak kimaradni a lakomából. A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek. A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat.
Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut. A víz felszínét elhalt tiszavirág-tetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyóval. Mindez néhány óra alatt játszódik le, mint az átalakulás, a fajfenntartás, a halál és a továbbélés drámai expresszmegnyilvánulása. A peték lesüllyednek a meder fenekére. Aztán kezdődik minden elölről.
