A Bartók–Pásztory-díjas érdemes művészt a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Palánkay Klára 1921. június 3-án született Budapesten. 1938–44 között a Zeneművészeti Főiskolán, Rómában végezte tanulmányait. A művész 1944–1970 között az operaház magánénekese, 1990-től az intézmény örökös tagja volt.
Az operaénekes volt Bartók: A kékszakállú herceg vára című művének leghíresebb Juditja, Székely Mihállyal együtt ő indította el a darabot a világhír felé. Pályafutása során a Magyar Állami Operaház legfoglalkoztatottabb mezzójaként számos szerepet énekelt.
Főbb szerepei közé tartozott Amneris (Aida), Eboli (Don Carlos), Ulrica (Az álarcosbál), Magdalena (Rigoletto), Vénusz (Tannhauser), Carmen, Delila (Sámson és Delila), Marina (Borisz Godunov), Mária Lujza (Háry János), Gertrudis (Bank bán), Sába királynője.
Palánkay Klárát 1964-ben érdemes művész elismeréssel, 1982-ben Bartók Béla-emlékéremmel, 1999-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
