Úgy tűnik, a vásárlók és a gyártók is úgy vélik: a méret a lényeg. A tengerentúlon manapság az elfogadható képméret nagysága 32 hüvelykről (81,29 cm) 40 hüvelykre (101,6 cm) ugrott. Riddhi Patel, az iSuppli tévés elemzője szerint az egykor “főállásban” szolgálatot teljesítő készülékek közül a nappaliból sok átkerült a másodlagos helynek számító hálószobába, konyhába.
A mérettel együtt a technológia is megváltozott. Az öreg katódsugaras (CRT) technika még ugyan nem halt ki, az ipar lélegeztetőkészüléken tartja, viszont a döntés egyértelmű: nem újraélesztendő. Helyét elsősorban a folyadékkristályos utódok, valamint a plazmatévék veszik át. Bár a SED-hez (Surface Conduction Electron Emitter Display), a lézertévéhez, vagy a szén nanocsöves technológiákhoz hasonló más alternatívák is léteznek már az iparágban, de egyelőre még inkubátor alatt.
A plazma és az LCD csatája még nem dõlt el
Az előbbi technika a CRT-t az LCD-megjelenítés sajátosságaival ötvözi. A hagyományos készülékekhez hasonlóan a képet az üveglapra felvitt foszforréteget bombázó elektronok keltette fényből állítja elő. A fő különbség azonban az, hogy mindezt nem egy eltérített elektronsugárral, hanem képelemenként egy-egy önálló, pixelméretű elektronforrással teszi. Itt nincs szükség nagyméretű elektroncsőre, tehát a végeredmény olyan vékony lehet, akár egy LCD. Ráadásul a fekete szín és a kontrasztarány igen kiemelkedő lehet, mivel a SED-panel addig teljesen sötét marad, amíg nem éri elektronsugár.
A CRT mindenütt részesedést vesztett a piacon, beleértve a fejlődő dél-amerikai és ázsiai területeket is. Az iSupply arról adott hírt, hogy a kiszállított darabok száma 140 millió darab alá esett, míg a DisplaySearch azt jelentette, hogy az idén az LCD készülékekből először fogyott több, mint hagyományos társaikból.
A korábban a síkképcsöves megjelenítők jövőjének tartott plazmatechnológia továbbra is a legnépszerűbbnek számít 40 inch fölött; ebben a kategóriában a kiszállított mennyiség mintegy 38 százalékát uralta az amerikai piacon. Az LCD-k népszerűsége azonban megállíthatatlan üstökösként szárnyal a világ minden táján. Amennyiben hinni lehet a DisplaySearch adatainak, az idei harmadik negyedévben a folyadékkristályosokból közel kétszer annyi került a boltok polcaira, mint egy évvel korábban. A 40 millió kiszállított darab után nem meglepő tény, hogy a legtöbben ezt a technológiát választják, ha HD-tévéről van szó.
Akinek a méret a lényeg: két és fél méteres képátló
A hirtelen jött térhódítás egyik vitathatatlan oka a gyors árcsökkentés. Míg tavaly év végén épphogy 3500 dollár alatt mozgott a 40-44 hüvelykes modellek átlagára, addig idén már 2300 dollár környékén beszerezhető volt egy ilyen darab. Mindezek ellenére a Panasonic továbbra is hű maradt a plazmatechnológiához. Hogy elkötelezettségét még jobban kifejezze, 2006-ban megalkotta a világ legnagyobb átmérőjű, 103 inches, síkképcsöves kijelzőjét. A plazmaszektor vezetője 33 százalékos részesedést tudhatott magáénak az idei harmadik negyedévben.
A többi tévégyártó nagykutya – élükön a Sharppal, az LG.Philips LCD-vel, valamint a Sonyval – elsősorban a folyadékkristályra voksolt. Ám a sokáig a Sharp által uralt kategóriában idén új szelek fújtak. A nevenincs márkák együtt már 10 százalékkal túlszárnyalták a japán óriás részesedését – derül ki az iSuppli felméréséből.
Természetesen más megjelenítési eljárások is felbukkantak a piacon. A DPL (Digital Light Processing) eljárás a Texas Instrument 1987-ben kifejlesztett DMD-jén (Digital Micromirror Device) alapuló technika, amely tulajdonképpen nem más, mint egy gyors, félvezető-alapú, digitálisan vezérelhető, fényvisszaverő kapcsolókból álló mátrix. A DMD-chip – megfelelő elektronikai háttérrel és optikával támogatva – kontrasztos, meglehetősen homogén és nagy fényerejű kép előállítására képes.
Az LCD- és a DLP-technika egyfajta ötvözetének tekinthető LCoS (Liquid Crystal on Silicon) fényvisszaverő technológia lényege pedig, hogy a DLP tükröcskéi helyett folyadékkristályt használ a pixelalkotáshoz. A Sony Silicon X Reflective Displayénél (Silicon Crystal Reflective Display) a vezérlőáramkörök az LCD-vel ellentétben nem a pixelek között futnak, hanem a panel hátlapján, így a 7 mikrométeres képpontok mindössze 0,35 mikrométerre kerülnek egymáshoz, ami tiszta, rácsmentes, természetes képet eredményez.
Azonban a hozzájuk hasonló micromegjelenítős, hátsó kivetítésű tévék – köszönhetően az LCD-k árzuhanásának – többek várakozásait alulmúlták. De 2006 végén már megvillanhatott a hátsó kivetítés jövője, amikor a Mitsubishi bemutatta a lézert fényforrásként használó RPTV-modelljét, vagy amikor a Toshiba és a Canon SED-es megjelenítőjükkel kápráztatta el a rajongókat.
