A tudomány számos ágában születtek idén is olyan felfedezések, amelyek alapvetően változtatták meg a világról alkotott képünket, korábbi elképzeléseinket. Ezek nagy többsége ugyan közvetlen hatással nincs a mindennapi életünkre, mégis sokan kíváncsiak egy újonnan felfedezett állatfaj érdekes képviselőjére, vagy régi korok titkainak feltárulására. Az idei év szenzációit ezek közül válogattuk.
Napfény nélkül élő, több millió éves baktériumokra bukkantak
Kutatók egy dél-afrikai aranybányában csaknem három kilométer mélységben olyan baktériumfajra bukkantak, amely nyilvánvalóan évmilliók óta létezik ott anélkül, hogy kapcsolatban állna a külvilággal.
A baktériumok szulfátból és hidrogénből táplálkoznak, és a jelek szerint teljességgel függetlenek a napfénytől – számolt be a Li Hung-lin, a tajvani egyetem professzora által vezetett kutatócsoport a Science című amerikai tudományos magazin legújabb számában. A baktériumokra a bánya mélyén, talajvízben találtak rá. A víz, amelyben élnek több tucat millió éves.
A baktériumok által elfogyasztott hidrogén – más élőhelyektől eltérően – nem egyéb élőlényektől származik, hanem a környező kövezet radioaktív sugárzásának hatására keletkezik – állapította meg a kutatócsoport.
Így ezek a baktériumok az első eddig ismert élőlények, amelyek kizárólag geológiai energiaforrásoktól függenek. A bánya talajvizében többségében olyan baktériumfaj egyedei vannak, amelyek szoros rokonságban állnak föld feletti, meleg forrásokban található baktériumokkal.
A kutatók feltételezik azonban, hogy a bányában talált baktériumok már 3-25 millió évvel ezelőtt elváltak a földfelszínen található rokonaiktól. A kutatók véleménye szerint a felfedezés új perspektívákat nyit: esetleg lehet élet más égitestek, például a Mars, vagy a Jupiter Európa nevű holdjának felszíne alatt.
Elkelt a világ egyik legnagyobb gyémántja
Antwerpenben több mint 12 millió dollárért (2,5 milliárd forintért) kelt el a világ 15. legnagyobb gyémántja, a Lesotho Ígérete .
A 120 grammos, 603 karátos gyémántot idén augusztusban találták a dél-afrikai Lesothóban, a Letseng bányában. A bánya a Gem gyémántkitermelő cég és a lesothói kormány közös tulajdonában van.
A vásárló egy dél-afrikai gyémántcsiszoló cég, a South African Diamond Corporation. A tervek szerint a gyémántot egy nagyobb – 60 karátos – és több kisebb darabra vágják, és úgy értékesítik. 
A golflabda nagyságú „kincs”, méretét tekintve az eddig talált 15. legnagyobb gyémánt.
Legutóbb 1993-ban bukkantak hasonlóra, a 777 karátos Millenium Csillaga névre keresztelt gyémántra a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Az 530 karátos Afrika Csillaga pedig ma már a brit koronaékszerek részét képezi, és a londoni Towerben látható. A rekordot viszont a Cullinan tartja; ezt a 3106 karátos követ 1905-ben találták Dél-Afrikában.
Sétáló cápafajt fedeztek fel Indonéziában
Több mint 50 új állatfajt fedeztek föl Indonézia partjai mentén, többek közt egy kicsi, karcsú testű cápát, amely úszóin „gyalogol” a korallszirtek között.
A kétféle gyalogló cápa mellett a kutatók találtak 22 új halfajt, 20 kőkorallt és 8 új garnélafajt. Az új fajokra két közelmúltban indított expedíció bukkant rá a Bird’s Head Seascape-nél, Indonézia Nyugat-Irán tartományának északnyugati végén fekvő, jellegzetes félsziget partjainál. A félsziget már eddig is híres volt biológiai sokszínűségéről.
Az új fajok közül kiemelkedően izgalmas a két cápafaj, nyilatkozta Sebastian Troeng, az expedíciót vezető Conservation International – egy washingtoni székhelyű, nonprofit szervezet – tengeri programjainak helyi igazgatója. A cápák mintegy 1–1,2 méter hosszúak, és a sekély korallzátonyokon az úszóik alsó felületén közlekednek. Rákokkal, csigákkal és kis halakkal táplálkoznak.
Az úszóin „gyalogol” a korallszirtek között.
„Habár tudnak úszni – amit főleg akkor alkalmaznak, ha megzavarják őket – a legérdekesebb mégis az, hogy az aljzaton gyalogolnak” – mondja Troeng. A cápákat tanulmányozó biológusok szerint az első olyan állatok modelljeként szolgálhatnak, amelyek elhagyták a tengert és kimerészkedtek a szárazföldre.
A fölfedezett új halfajok között több különféle „villódzó” ajakoshal akad, amelyek nevüket élénk rózsaszín, sárga, kék és zöld színeikről kapták: a hímek ezek mutogatásával igyekeznek rávenni a nőstényeket a párzásra.
Az összes új fajt kevesebb, mint hat hét alatt fedezték fel, amit Roger McManus az expedició egyik vezetője figyelemreméltó teljesítménynek nevezett. Az alacsony népsűrűség, valamint a környező mély és hideg víz hozzájárul a félsziget elszigetelődéséhez, és valószínűleg ez magyarázza az élővilág gazdagságát is, mondja McManus. A területet azonban egyre inkább fenyegeti a dinamitos és cianidos halászat elterjedése, valamint a közeli bányákból és fakitermelésekből származó szennyeződés. McManus igyekszik rávenni a helyi kormányzatot, hogy a Conservation Internationallel együttműködve tegyenek meg mindent a terület gazdag élővilágának megőrzéséért.
Lefokozták a Plútót
A Nemzetközi Csillagászati Szövetség Prágában egy tizenkét napos konferencián a Plútót egy újonnan létrehozott kategóriába, a „törpe bolygók” közé sorolta – harmadmagával.
A tudomány évtizedek óta kilenc bolygót sorol a Naprendszerhez, habár a tudósok korábban is sokat vitáztak már azon, hogy a Plútónak közöttük-e a helye vagy sem. Amikor a Plútótól távolabb felfedeztek egy, a kilencedik bolygónknál nagyobb égitestet, az amúgy is ingatag lábakon álló bolygódefiníció felborulni látszott.
Augusztus 24-én viszont eldőlt, hogy Naprendszerünkben nyolc nagybolygó és három törpe bolygó található. A Nemzetközi Csillagászati Szövetség (International Astronomical Union) által létrehozott új kategóriába a lefokozott Plútó, valamint a 2005-ben felfedezett – az exkilencedik bolygónál jóval nagyobb – UB313 (Xena) és a Mars és Jupiter közötti kisbolygó öv legnagyobb képviselője, a Ceres tartozik.
A kutatók úgy vélik, a törpe bolygók jelenleg háromtagú csoportja a közeljövőben – a várható felfedezések révén – újabb „klubtagokkal” bővülhet, szakértők szerint ugyanis több tucat Plútóhoz hasonló méretű égitest kering a Naprendszerben.
A Plútó lefokozására azért került sor, mert nem illik rá az újonnan megalkotott bolygódefiníció. Eszerint ugyanis bolygónak számít minden olyan Nap körül keringő égitest, amelynek tömege elegendő ahhoz, hogy gravitációja révén gömbhöz közeli formájú legyen, ugyanakkor a közelében nincsenek más kozmikus anyagok. Ez utóbbi nem igaz a Plútóra, mivel számos más égitesttel együtt a Kuiper-övben található.
A nemzetközi konferencián egy harmadik kategóriát is létrehoztak az üstökösök, kisbolygók és egyéb égitestek számára: mostantól ezek a „Naprendszerben keringő kis égitestek”.
A mostani döntés valójában a Plútó 1930-as felfedezése óta tartó bizonytalanság lezárását jelenti. A kilencedik bolygó „belépése” a Naprendszerbe nem volt zökkenőmentes. Korábban azt hitték, akkora mint a Föld, csak később derült ki, hogy még Holdunknál is jóval kisebb. A Plútó amúgy is egy igen furcsa szerzet: elnyúlt keringési pályája miatt sokkal inkább hasonlít a Kuiper-öv bármely tagjára, mint a többi bolygóra.
Többen úgy gondolták, hogy ha a Plútót kiveszik a sorból, a helyére léphet a Xéna, viszont akkor is csak nyolc igazi bolygó lett volna. Ugyanakkor olyan javaslat is napvilágot látott, miszerint a bolygókat ne méretük, hanem összetételük alapján sorolják be. Így a Jupiter az „óriás gáz” bolygók közé, míg a Plútó és a Xéna pedig „törpe jég” bolygó kategóriába kerülhetett volna.
Megtalálták Szent Pál sírját?
A Vatikáni Múzeum régésze, Giorgio Filippi megtalálta Rómában Szent Pál sírját. Pál apostol a kereszténység egyik legfontosabb alakja, aki a Biblia Újtestamentumának jelentős részét írta.
A források szerint a Vatikán hamarosan hivatalosan is bejelenti a hírt, miszerint archeológusok megtalálták a szent földi maradványait. Az egyház vezetői régóta feltételezték, hogy Szent Pált Rómában temették el, a szarkofág felfedezése azonban végre megerősítheti a szóbeszédet illetve az írott forrásokat.
A sír, amelyet felfedeztek ugyanaz, mint amelyet Theodosius császár és az akkori pápák megmentettek az enyészettől. Theodosius 379 és 395 között uralkodott Krisztus születése után. Már akkor úgy mutatták be az egész világnak a sírt, mint amely az apostol földi maradványait őrzi – nyilatkozta Filippi a Catholic World News-nak (CWN).
A sír a „falon túli”, illetve „falon kívüli” Szent Pál-bazilikában találták meg Rómában – magyarázta az olasz régész. Ezt a bazilikát Konstantin császár emeltette 386-ban. A korábbi évszázadokban a római császárok még hevesen üldözték a keresztényeket, akik igyekeztek elrejteni a számukra fontos emlékeket, sírokat és egyéb relikviákat. (Róma falain belül egyébként is tilos volt a temetkezés az egyes emberek számára.)
Az archeológusok most a 4. századi bazilika padlózatában fedezték fel a szarkofágot. Az oltár alatt bukkantak rá a sírra, amelyet egyébként tábla is hirdetett: „Pál apostol, mártír” felirattal. Filippi szerint eddig senki nem gondolt arra, hogy a márványtábla mögé nézzen. Ő és kutatótársai is meglepődtek tehát, amikor ráleltek a páratlan jelentőségű maradványokra.
Titokzatos piramisok a tenger alatt
Mu, Atlantisz, Lemuria. Legendás, írott történelem előtti mítoszok, legendák ködébe rejtező, titkos tudások szülőhelyeként újra és újra felkelti az emberiségség örök kíváncsiságát a tudás forrásával kapcsolatban.
Japán partjainál titokzatos civilizáció nyomaira bukkantak a kutatók és kincsvadászok. Még 1986-ban találta meg a romokat egy könnyűbúvár egy Yanaguni nevű sziget partjainál, s azóta számos elmélet született a tenger alatt rejtőző épületekkel kapcsolatban. Azóta egy sor merülést végeztek szakértők is az azóta Yanaguni monumentsnek keresztelt romokhoz, azonban a több ezer éves kultúra továbbra sem tárta fel titkait.
Az bizonyos, hogy az épületeket hozzávetőlegesen 8-10 000 évvel ezelőtt borította el a tenger, így az azokat építő civilizációnak mintegy öt évezreddel meg kellett előzni a fáraók tündöklését. A régészek és történészek igen szkeptikusak a lelettel kapcsolatban, mert ha pontos az épületek kormeghatározása, az komolyan átértelmezheti a jelenlegi történelemszemléletünk alapjait.
Még 1986-ban találta meg a romokat egy könnyûbúvár.
A tenger alatti építményt sokan leginkább a piramisokhoz hasonlítják, amelyek formáját már több ősi civilizáció építészeti kultúrájában megtalálták. A kutatók egy része komolyan hisz abban, hogy az ősi civilizációkat valamilyen közös tudás vezette az egymáshoz hasonló épületek megalkotásához. Egyes elképzelések szerint Atlantisz legendás tudása a kataklizma után a szétszóródott túlélők között újjáéledhetett. Az elsüllyedt kontinens létezésére azonban konkrét bizonyítékot mindezidáig nem találtak a kutatók.
A japán lelettel szemben megfogalmazott legkeményebb kritikák szerint a Yanaguni monuments nem más, mint egy épületnek látszó erózió szabdalta tengeralatti sziklaképződmény, meglepő formájú koralltelepekkel.
Az elmúlt években a Yanaguni monuments a tengeralatti régészet egyik legnépszerűbb és legvitatottabb zarándokhelyévé vált. Élelmes vállalkozások még abban is fantáziát látnak, hogy búvártúrákat szervezzenek az emberi civilizáció ezen rejtélyes emlékéhez.
Folyékony víz a Marson?
Az elmúlt hét év alatt még víz folyhatott két marsi csatornában, amelyeket a NASA Mars Global Surveyor nevű szonda fényképezett le.
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal szondája több ezer hasadékot fotózott le, és ezek közül kettőben a lerakódások arra utalnak, hogy a közelmúltban folyhatott bennük víz. A lelet alátámaszthatja a marsi életről szóló feltételezéseket, ugyanis a folyékony halmazállapotú víz – ellentétben a jéggel vagy a vízgőzzel – elengedhetetlen feltétele az életnek. A kutatók régebben – 1999-ben, illetve 2001-ben készült fotókat hasonlítottak össze a legfrissebbekkel.
A csatornák oldalai úgy mutatnak, mintha víz alakította volna a felszínüket. A bemutatott képen látható világos színű lerakódás, amely – akár a jégtől, akár esetleg sótól világos – vízre utal, és mivel a régi felvételeken nem látszik, valószínű, hogy 1999 és 2004 között keletkezett.
A bolygó felszínén uralkodó alacsony hőmérséklet és légnyomás miatt a víz nem sokáig marad folyékony halmazállapotban, a kutatók ezért azt feltételezik, hogy a felszín alól induló vízkitörésekről lehet szó.
Egyelőre nincs elmélet arra, hogy hogyan maradhat folyékony a víz a felszín alatt, s hogy egyáltalán mennyi lehet a vörös bolygón. A NASA szakemberei szerint az új lelet felveti annak lehetőségét, hogy a Mars felszíne alatt megvannak az élet kialakulásához szükséges körülmények. Az amerikai űrkutatási ügynökség a kilencvenes évek közepe óta kutat víz jelenlétére utaló jelek után a Marson.
