Élet-Stílus

Arcépítészet: őseink portréja

Neves történelmi alakokat kelt sorra életre Richard Neave, a Manchesteri Egyetem professzora egy brit sorozatban. A népszerű tévé-show keretében az arcrekonstrukció módszerével olyan hírességek képmását állították már helyre koponyamaradványaik alapján, mint Tutanhamon fáraó, Nagy Sándor apja, II. Philipposz vagy Midasz király. A sikeren felbuzdulva egy játékgyártó piacra dobott egy otthoni arcrekonstrukciós szettet is. A cég honlapja arra ösztönzi a látogatót, hogy ha elmúlt 8 éves és van 20 fontja, akkor egy műanyag koponya és némi agyag felhasználásával maga is előállíthatja Julius Caesar, Nofretete egyiptomi királynő, illetve a Neander-völgyi ősember élethű portréját.


Arcépítészet: őseink portréja 1

Würth Ferenc. A XVIII. századi kanonok arcrekonstrukcióját Árpás Károly készítette. Fotó: Góczián Flórián


A valóságban persze mindez nem gyerekjáték, sokkal inkább az ismeretterjesztés eszköze. Az arcrekonstruktőr antropológusok évtizedek óta küzdenek azért, hogy legitim tudományággá nője ki magát ez a terület, amelyet sokan megkérdőjeleznek. Az eredmények hitelességét mindeddig a módszertani hiányosságok ásták alá. Számos testrész – így például a szem, a fül és az orr – visszaépítésekor ugyanis a szakemberek kénytelenek pusztán becslésekre hagyatkozni. Merthogy ezeken a pontokon a hagyományos plasztikus (szobrászati) eljárás alkalmazása túl nagy teret enged az alkotók művészi fantáziájának. Az utóbbi években bevezetett két-, illetve háromdimenziós szoftverek pedig még nem elég finomak ahhoz, hogy visszaadják az emberi arc minden sajátosságát. Az áttörést talán épp egy, a közelmúltban összeállt magyar kutatócsoport fejlesztése hozhatja meg.

Konzerválás


A Magyar Tudomány Napján, november 3-án, Győrben aláírtak egy hiánypótló együttműködési megállapodást, amelynek nyomán a hazai tudományos szakma több neves intézménye fog össze – többek között abból a célból, hogy a jövőben egy háromdimenziós szoftver kifejlesztésével tökéletesítse az arcrekonstrukció módszerét. A kutatás vezetője, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusa, Kustár Ágnes úgy látja: ha a modern tudomány képes olyan részleteket feltárni, mint elődeink táplálkozási szokásai, testalkata, vagy a DNS vizsgálatával fényt deríthet betegségeikre, akkor a legkevesebb, hogy megismerjük az arcvonásaikat is. Kristóf Lilla Alida, a győri Xantus János Múzeum antropológusa, a program koordinátora szerint a kutatók által elképzelt szoftver gyorsabb, rugalmasabb és legfőképp pontosabb lenne az eddigi megoldásoknál.

Rekonstrukciós módszerek

PLASZTIKUS. Az arc lágy részeit a koponyáról készített gipszmásolaton elhelyezett 45 fontos pont alapján, agyagból építik fel, majd a frizurát a kor divatja, az arc teltségét pedig az általános tápláltsági fok szerint pótolják.

RAJZOLÓI. A koponya kétdimen-ziós képére rajzolják meg az arckon-túrokat, figyelembe véve a lágyrész általános vastagsági adatait.

SZOFTVERES. Az arcrekonstruktőrök szoftverek segítsé-gével, a lézerszken-nerrel digitalizált koponya jellegei alapján keresnek adattárukból megfe-lelő arcrészleteket, amelyeket egyetlen egységes arccá gyúrnak össze.

Az új fejlesztés kezdeti fázisában – Kustár Ágnes korábbi tanulmányai, valamint élő és elhunyt vizsgálati alanyok adatai alapján – most az orr feltérképezésére fókuszálnak. A magyar kutatóknak aligha lesz könnyű dolguk, hiszen a témában rendszeresen konferenciákat rendező amerikai FBI sem talált még megoldást az említett kritikus területek pontos leírására. Így ha a csoport véghezviszi tervét, akkor az eredmény bizonyára felkelti majd a nemzetközi tudományos élet érdeklődését, ami az üzleti sikerek felé is megnyithatja a kapukat.

A fejlesztés, amely rövid idő alatt több lehetséges verziót is képes előállítani (szemben az eddigi gyakorlattal, amikor is a mintákat csak egyenként, többheti munkával tudták prezentálni) a kriminalisztikában és a gyógyászatban régóta használt elavult arcrekonstrukciós módszereket is felülírhatja. „A háromdimenziós szoftver csúcstechnikát jelentene az orvosi képzésben és a betegek tájékoztatásában a kevésbé egzakt, kétdimenziós változat helyett” – magyarázza Rezek Ödön plasztikai sebész, fül-orr-gégész, a SOTE szakorvosa.

A hazai rendőrség is hasznát veheti az újdonságnak, hiszen jelenleg egyáltalán nem rendelkezik digitális arcrekonstrukciós programmal. A minimum 100 ezer forintot felemésztő hagyományos eljárás nem rentábilis a számukra, a kész szoftver pedig – a kezdeti befektetés után – a tizedére csökkentené a költségeket. Angyal Miklós, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság törvényszéki orvosszakértője eddig hat felismerhetetlenné vált áldozat arcmását készítette el az 1-2 hónapot igénylő plasztikus eljárással. Az ennek alapján közzétett képekről a hatból két eltűnt személyt felismertek a hozzátartozók. A hazai rendőrségi állomány egyetlen arcrekonstruktőrének szekrénye tetején azonban számos koponya várakozik még felismerésre.

Képmásoló

Egyébiránt az arcvonások megőrzése, illetve újraépítése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A világ legősibb városának lakói, a jerikóiak időszámításunk előtt 7 ezer évvel kiásták a padló alá temetett halottaik csupasz csontvázát, hogy egy rituálé keretében az eltűnt húst gipsszel, a szemet kagylóhéjjal helyettesíthessék. A technika az egyiptomi Óbirodalomban élte aranykorát, később azonban a katolikus egyház betiltotta a halottak képmásainak készítését. A rebellis angol királyok kezdeményezésére azonban az európai arisztokrácia gondoskodott róla, hogy nemes elődeik arcvonásait halotti maszk formájában őrizze meg az örökkévalóságnak.


Arcépítészet: őseink portréja 2

Gróf Batthyány Erzsébet. Árpás Károly és Kustár Ágnes rekonstrukciója. Fotó: Kustár Ágnes

A fényképezés felfedezésével feleslegessé váló hagyomány csak a XIX. század végétől válhatott tudományterületté – hála a különböző népcsoportok arcjellemzőit meghatározó német anatómusok munkásságának. Az 1960-as években, a hidegháború alatt az amerikai Krogmann és Gatliff, illetve az orosz Geraszimov egymástól függetlenül továbbfejlesztették az arcrekonstrukció alkalmazásának lehetőségeit, melyet így az igazságügy és az orvostudomány is hasznosíthatott.

A számítógépes módszer már a ‘90-es évek óta foglalkoztatja a nemzetközi szakmát, ám jelenleg – a digitális adatbázisok korlátozottsága és az alapvizsgálatok hiánya miatt – még nem létezik hivatalosan elfogadott XXI. századi megoldás.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik