Korábban már beszámoltunk arról a különös 2000 éves mechanizmusról, ami a görög csillagászat egyik egyedi eszköze lehetett, messze meghaladva korát, olyan mintha egy másik világból származna. A több mint 100 éve feltárt, finom belső szerkezettel rendelkező gépet vizsgáló angol-görög kutatócsoport megerősítette azokat a feltételezéseket, melyek szerint a fogaskerekekkel ellátott szerkezet a csillagászati ciklusokat mutatta be az ókori görögöknek, egyfajta ősi analóg számítógépként működve.
A thesszaloniki központú Arisztotelész Egyetemen dolgozó, görög ősökkel büszkélkedő brit professzor, John Seiradakis a Nature magazinban publikálta eredményeit, mely szerint az Antikythera mechanizmus használható lehetett a nap- és holdfogyatkozások előrejelzésére is, gondosan kidolgozott bronz fogaskerékrendszere pedig különböző planetáris információkat adhatott az ókori csillagászoknak.
A professzor szerint egy teljesen egyedi eszközről van szó, ami olyan jelentőségű a műszaki tudományok számára, mint az Akropolisz az építészetben. A mechanizmus a kormeghatározó vizsgálatok szerint i.e. 100-150 környékén születhetett, melyhez hasonló komplexitású szerkezetet csak több mint egy évezreddel későbbi időszakból tudnak felmutatni a régészek.
Maradványainak első darabját, egy erősen korrodálódott fogaskereket 1902-ben fedezték fel egy elsüllyedt római teherhajó roncsai között. Azóta 81 újabb töredék került felszínre, melyek összesen 30 kézzel megmunkált bronz fogaskereket adnak ki, legnagyobbikuk 27 foggal rendelkezik. A kutatók szerint a kerekek egy kisméretű, kétajtós faszekrénybe lehettek beszerelve, melybe belevésték a használati útmutatást. A teljes számítógépet egy tekerő segítségével működtethették.
Annak ellenére, vagy éppen azért, mert jelentős darabok hiányozhatnak a teljes Antikythera mechanizmusból – különös tekintettel az előlapra -, a maradványok már több mint egy évszázada látják el munkával a különböző kutatócsoportokat. Az egyik legátfogóbb tanulmány szerint – ami szintén egy brit úriember, bizonyos Derek Solla Price tudománytörténész nevéhez fűződik -, az eszköz nagy szerepet játszhatott a mezőgazdasághoz és a valláshoz kapcsolódó ünnepek időzítésében, míg mások úgy vélik, az oktatásban vagy a navigációban alkalmazták.
Holdnaptár vagy számítógép?
Bár Solla Price munkája rengeteget hozzátett a mechanizmussal kapcsolatos ismeretanyaghoz, műszaki értelmezését ma már szinte teljes egészében elutasítják, köszönhetően Michael Wright, a londoni University College kutatója munkájának, akinek 2005-ben sikerült teljesen máshogy összeraknia a kerekeket. Ezen alapul a legutóbbi Seiradikis-féle tanulmány is.
A professzor munkatársai háromdimenziós röntgen mikrofókuszos technikával eddig fel nem fedezett információk birtokába jutottak, melyek megerősítik azokat a korábbi elméleteket, melyek szerint egy, az előlap közepén elhelyezett tárcsa körkörösen a görög állatövi jegyeket és egy egyiptomi naptárat hordott magán, míg a szerkezet hátulján két másik tárcsa holdciklusokkal és holdfogyatkozással kapcsolatos információkat jelenített meg. Ezek a kutatás biztos pontjai, a többi eredmény, mint a fogaskerekek száma, amit összesen 72-re becsülnek, már inkább csak spekulációnak nevezhető.
A szerkezet összetettségéről tanúskodik a Holddal kapcsolatos információk ábrázolásának képessége, égi kísérőnk ugyanis enyhén elliptikus pályája miatt időnként gyorsabban halad át az égbolton mint a többi égitest. Ennek kiküszöbölésére az Antikythera alkotói rendkívül okos, a korhoz képest elképesztő műszaki tervezéssel egy csúsztatott mechanizmust alkalmaztak, amit két összekapcsolt fogaskerékkel oldottak meg.
A kutatóknak sikerült újabb, a szerkezetre vésett szövegrészleteket megfejteniük, mellyel megduplázták az olvasható adatmennyiséget. Ezt összevetve a tárcsákról szerzett eredményekkel arra a következtetésre jutottak, hogy az Antikythera a bolygók mozgását is meg tudta jeleníteni. A szövegben felfedezhető a “Vénusz” és a “mozdulatlan” szavak, ami a bolygók retrográd mozgásának megfigyelésére utal.
