A „tűszúrásos baleset” egészségügyi dolgozók millióit érinti, és igen súlyos fertőzést is okozhat. Svédországban és Magyarországon a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara által nemrég készült egy-egy felmérés, amely a balesetek kialakulásának körülményeit, gyakoriságát próbálta feltárni.
A hazai kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy munkája során szinte valamennyi megkérdezett (99 százalék) kapcsolatba kerül szúró, vágó eszközökkel, valamint vérrel. Ez az arány még a képalkotó diagnosztika területén dolgozóknál is (94,3 százalék), de számos szakterület esetében (például a műtős asszisztensek) 100 százalékos volt.
Az is megállapítható volt, hogy ezek a hatások a megkérdezettek döntő többségnél (90 százalék) naponta többször is jelen vannak.
A válaszadók 86 százaléka jelezte, hogy munkája során már előfordult, hogy megszúrta és/vagy megvágta magát. megkérdezett szakdolgozók közül 81 fő, azaz a válaszadók 2 százaléka szenvedett el vér útján terjedő fertőzést tűszúrásos balesettel összefüggésben. Az előfordulás gyakorisága szempontjából ugyancsak a műtő szolgálatnál dolgozók a legveszélyeztetettebbek.
A svéd és magyar vizsgálatban szinte teljes mértékben azonos volt a balesetek bekövetkezési gyakorisága az elmúlt 1 hónap és 10 év távlatában. Az elmúlt egy hónap során a magyar szakdolgozók átlagosan 22 százaléka, az elmúlt egy év során már közel kétharmada (64,8 százalék), míg az elmúlt 10 évet tekintve szinte mindenki (92 százalék) szenvedett már el ilyen balesetet. Mindezeken túl a megkérdezettek közel fele már 4 alkalomnál többször, illetve 17 százalékuk pedig tíznél is többször járt már így.
A tűszúrásos balesetek okaiként a válaszadók a kapkodást, az időszűkében végzett munkát jelölték meg első helyen (50 százalék), ezt követte az előre nem látható, hirtelen események (48 százalék), valamint a beteg mozgási reakciója (43 százalék). A további tényezők közül a veszélyes hulladékba kerülő szúró és/vagy vágó eszközöket emelték ki (22 százalék) a megkérdezettek.
Az egészségügyi szakdolgozók oktatása során már az alapképzésben kiemelt hangsúlyt kell kapnia a veszélyes kockázati tényezőkkel összefüggő, széleskörű ismeretek átadásának, valamint a megelőzés különböző lehetőségeinek módszertani ismereteinek.
