Élet-Stílus

Az Aranylabda várományosai: Henry

November 27-én hirdetik ki az idei Aranylabda-szavazás győztesét. Az addig hátralévő napokban bemutatjuk a France Football magazin által létrehozott díj várományosait, ezúttal a francia Thierry Henryt.

foci.lap.husport.lap.hu

Némileg meglepő, hogy a francia futballszövetség clairefontaine-i fociakadémiájáról a világhírig eljutó klasszis – bár többször is kiérdemelte volna – eddig még egyszer sem vehette át az aranygömböt. A miértre nehéz elfogadható választ találni, egy azonban biztos, nem a képességeivel van a gond.

A tökéletes csatár

Henry tökéletes csatár (a rivális Chelsea-t gardírozó Jose Mourinho jellemezte ekképpen), egy az egyben a világ bármelyik védőjét képes legyőzni, átverni, a kezdőgyorsasága, cselező készsége páratlan, nem beszélve a rúgótechnikájáról és gólérzékenységéről – eleganciája pedig régi idők “mestereit” idézi. Ha lendületből vezeti rá a labdát a kapura, az ellenfél már készülödhet is a középkezdéshez. De tényleg.

Ötvenöt gól egy szezon alatt

Az Antillákról származó Henry-család második gyermekeként 1977. augusztus 17-én látta meg a napvilágot, és Párizs déli részén nőtt fel. Hamar kiderült, a kis “Titi” sokra viheti labdarúgóként: hétévesen már CO Les Ulis igazolt játékosa volt, később átment a Palaiseahoz, amelyben alig több mint 11 évesen 55 gólt (!) szerzett egy szezon alatt.


1990-ben Clairefontaine-ba vezetett az útja, 800 pályáztak 24 helyre, Henry mégis bebocsátást nyert a híres futballakadémiára, ahol olyan társakkal pallérozódott, mint Jerome Rothen, Nicolas Anelka vagy éppen William Gallas. Mielőtt az AS Monacóhoz, első profiklubjához szegődött volna, a Viry-Chatillion, valamint a Versailles mezét is magára húzta.



Az Aranylabda várományosai: Henry 1

Életveszélyes a kapura (EPA)


Bajnoki cím a Monacóval

A Ligue 1-ben, a francia első osztályban 17 évesen debütált a hercegségbeli klub alkalmazottjaként, majd 1999-ben gall bajnokként és kétszeres bronzérmesként, 10.7 millió fontnak megfelelő összeg fejében az olasz Juventushoz került.


Torinóban sokat várták tőle, ám csakhamar kiderült, Henry-nek nem ízlik az olasz stílus, lelkileg is alaposan megviselte, hogy nem ment neki a játék, a gödörből végül az egykori monacói edzője, Arsene Wenger, illetve Arsenal hívószava ráncigálta ki.

London, Arsenal: végállomás?

Nem kétséges, élete legjobb húzása volt, amikor a londoni klubnál aláírta a szerződését (a Juventus hét hónap után 11 millió fontért adta tovább), az Arsenallal ez idáig kétszer nyert bajnokságot,
Az Aranylabda várományosai: Henry 2

2010-ig az Arsenalban játszik (EPA)

háromszor FA-kupát, tavaly pedig Bajnokok Ligája-döntőt játszott, és mindezt megfejelve Ian Wright klubrekordját a múlt idő tartományába taszítva átlépte a mágikus 200 gólos álomhatárt.


Ide tartozik, hogy 2006-ban Henry lett az első játékos, aki öt egymást követő öt évben több mint húszszor talált be az ellenfelek kapujába; az angol gólkirályi címet háromszor nyerte el, 2004-ben és 2005-ben pedig nem csak a szigetországban, egész Európában nem akadt nála eredményesebb támadó.

Álom, édes álom: BL-cím és Aranylabda

A válogatottban 1997-ben debütált, azóta 91 mérkőzésen 36 gólt szerzett a címeres mezben, amely 1998-ban és 2000-ben pezsgőben tocsogot, Henry pedig világbajnokká és Európa-bajnokká lett. A 2006-os vb-t, akárcsak a tavalyi BL-sorozatot, ezüstérmesként zárta.


Érdemeit nem feledve, hazájában négyszer választották meg az év labdarúgójának. Angliában is már volt az évad legjobbja (nem is egyszer), a 2003-as Konföderációs Kupán is hódított, ami hiányzik neki a díjak közül, az az Aranylabda és a FIFA Év játékosa cím. Három éve egyébként csak egy lépésre volt az aranygömbtől, akkor a második helyen végzett a szavazáson. Meglehet, a Barcelonával minden álma teljesülne, még a BL-címről szőtt is, Henry azonban nyáron nemet mondott a csábítására, és hosszabbított az Arsenallal.

Szakmai vélemény
Détári Lajos, szövetségi edző:
“Feltűnő, hogy mosolyogva futja le az ellenfeleit, erőlködés nélkül futballozik. Egy az egyben bárkit képes átjátszani, de olykor három védőn is simám átjut, könnyen kerül helyzetbe, és az esetek többségében jól fejezi be az akciókat. Fizikailag tökéletes, fejjátéka és rúgótechnikája is kiváló, egyszóval nagyszerű labdarúgó. A világbajnokságon azonban nem úgy teljesített, ahogy az elvárható tőle, ezért az olasz Fabio Cannavaro a jelöltem az Aranylabdára.”


Következik: Ronaldinho (Barcelona)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik