A Derveni-tekercs közel 2500 éves, és éppen annak köszönhetjük létét, hogy majdnem teljesen a tűz martalékává vált.
Több mint negyven éve kísérleteztek már tudósok azzal, hogy egy szinte teljesen elszenesedett papirusztekercs tartalmát a fekete réteg alól felfedjék. A tekercs egyes részei ugyan már eddig is olvashatóak voltak, ám a most megismert bekezdések jelentőssége, hogy igen értékes, új információkat tartalmaznak az orfizmusról, az Orfeusz mítosza körül kialakult egyistenhitről, valamint az ókori görögök túlvilági hitéről.
Csodával határos módon maradt fenn
A tekercs valószínűleg Kr.e. 340 körül keletkezhetett, és a kutatók szerint egy Anaxagoras köréhez tartozó szerzőtől, vagy egyenesen Anaxagoras egyik tanítványától származik. Maga a szöveg egyébként a feltételezések szerint közel egy századdal korábban, a Kr.e. 5. század közepén keletkezett, de ránk hagyományozva csak a Derveni-tekercsen maradt fenn. A tekercs fennmaradása persze már önmagában is a csodával határos, hiszen a papirusztekercsek nem igazán kedvelik a nedves és változékony európai éghajlatot.
Leggyakrabban a levegő páratartalma teszi tönkre őket, nem véletlen, hogy csak a száraz éghajlatú Egyiptomból maradt fenn nagyobb mennyiségben papirusz. A Derveni-tekercs meglétét egyébként egy szerencsés véletlennek köszönhetjük: a tekercs ugyanis majdnem tűz martalékává vált, ám mint utóbb kiderült, éppen ez mentette meg. 1962-ben egy makedóniai nemes ember sírjában leltek rá, szinte teljesen elszenesedett állapotban. A kutatók szerint a nemes emberrel együtt a tekercset is elhamvaszthatták. A papirusz jelentős része emiatt elszenesedett, de éppen ezért, a nedvesség immár nem ártott neki.
A NASA technológiája segített
Így viszont természetesen a rajta található szöveg volt olvashatatlan egészen mostanáig. Amerikai és angol kutatók azonban június közepétől egészen mostanáig egy különleges technológia segítségével feltárták az olvashatatlannak hitt részeket. A Derveni-papirusztekercs hihetetlen érzékenysége miatt igen óvatosan kellett bánni vele: Roger Macfarlane, az amerikai Brigham Young University kutatója szerint az elszenesedett papirusztekercs bármelyik pillanatban darabjaira hullhatott volna.
A vizsgálatokat egy, a NASA által kifejlesztett technológia segítségével hajtották végre. Az ún. multispektrális képalkotás módszerét azért fejlesztették ki eredetileg, hogy az űrben található poron és gázokon átlássanak. A vizsgálatok során több képet is készítenek ugyanabból a pozícióból a tekercsről – különböző fényhullámhosszokon. A nem megfelelő hullámhosszúságú fény kiszűrését követően a tekercsre írott szöveg olvashatóvá vált.
Orfeusz és az ógörög egyistenhit
A papirusztekercs közel húsz százalék vált ily módon olvashatóvá, értékes adatokkal gazdagítva tudásunkat az ókori görögök körében nem túl elterjedt egyistenhitről. Az Orfeusz alakjához kötődő mítoszok, a túlvilágról alkotott elképzelések, a lélek túlvilági vándorlásaival kapcsolatos szövegek mind új megvilágításba helyezhetik a kereszténység előtti ógörög egyistenhitről vallott eddigi elképzeléseinket.
Az orfizmus szerint a túlvilági üdvösség attól függ, hogy vajon az ember lelke ismeri-e az igazságot. A papiruszról immáron a kultikus formák különféle változatai is kiolvashatóak, ám a szöveg elsősorban filozófiai és teogóniai természetű, azaz a világ keletkezését foglalja össze. A görög hitvilággal ellentétben azonban a világ keletkezését egyetlen istentől származtatja, amely aztán a későbbiek folyamán is befolyásolja a világ menetét. „Egyes kutatók azt feltételezik, hogy Orfeusz egyistenhitre alapozott kultusza tulajdonképpen a kereszténység előfutára volt” – nyilatkozta Macfarlane a National Geographic News-nak.
