Tarnói Gizire emlékezik az ÉS

„Emlékezetes és magas színvonalú, csaknem negyedszázados rádiós pályafutás után, egyik napról a másikra, kilépett a Magyar Rádiótól, így érzékeltetve mélységes egyet nem értését azzal, ami 1994 tavaszán az intézményben végbement. Mindig fontosnak tartotta, hogy nem a százhuszonkilenc akkoriban elbocsátott rádiós egyike, távozása saját akaratából történt, saját értékítélet szerint, kifejezve azt, hogy nem lehet közrádiót kormányzati önkénnyel irányítani” – így indulnak a búcsú sorai.

Ezután került kapcsolatba az Élet és Irodalommal, amely akkoriban nehéz időszakát élte, a létezésért küzdött. Amikor a szerkesztőséghez csatlakozva kiadta a jelszót, hogy csökkenteni kell a béreket, mert a bevételek hirtelen növelésére nincs mód, „az újságot vissza lehet hozni a köztudatba. Ehhez azonban idő kell, türelem és lemondás” – ez volt a jelszó. Gizi aztán részese-meghatározója lett az ÉS közgazdasági arculata kialakításának. Ehhez persze az is kellett, hogy a közgazdász szakmában korábban megszerzett elismerését átmenekítse, újraélessze az ÉS hasábjain. Emlékezetes interjúival érte ezt el például. „Ha rendesen szembenézünk a helyzettel, és keményen beleállunk, a problémákat nem kikerülni és megúszni akarjuk, hanem megoldani, akkor már négy-öt év alatt rentábilisak leszünk” – hallottuk naponta, és bár ez alapjában véve rémisztően hosszú időnek látszott, mégiscsak perspektíva volt – ez maradt meg a szerkesztőségiekben tőle.

Akkoriban, negyvenhét évesen, fényes rádiós pályafutás után szorgalommal és alázattal ismerkedett a számára mégiscsak új, nyomtatott újságírással. És közben legendás tényfeltáró rovatot épített maga körül, újraélesztve, vérátömlesztve az ÉS legendás riportrovatát. 1998-ban tényfeltáró munkájáért Pulitzer-emlékdíjat kapott, három évvel később Roma Polgárjogi Díjat. „Nehéz eldönteni, melyik volt számára kedvesebb. A tényeket szenvedéllyel kutatta, majd higgadtan és tárgyszerűen leírta. Ugyanilyen szenvedéllyel kereste a lehetőséget ahhoz, hogy azok is megszólalhassanak, akiknek szociális helyzetüknél fogva, vagy érdekérvényesítő képességük gyengesége miatt, nem jut messze a hangjuk.”

„A romokban heverő lap ma anyagilag stabil, a példányszám az akkorinak csaknem háromszorosa, a közfigyelem folyamatos. Szörnyű, hogy mire ez a közös munka beért, elvesztettük őt.
Egy éve derült ki, hogy súlyos beteg.”

Tarnói Gizella temetése október 26-án, 14 óra 15 perckor lesz a Farkasréti temetőben.
Az Élet és Irodalom saját halottjának tekinti!