Élet-Stílus

Jancsó Miklós Kossuth-díjat kapott

Sólyom László köztársasági elnök Kossuth-díjat adományozott a 85 éves Jancsó Miklós filmrendezőnek a Sándor-palota Tükörtermében csütörtökön.

Jancsó Miklós az indoklás szerint az egyetemes és a magyar filmművészet gazdagításában betöltött szerepéért vehette át a Kossuth-díjat, amit 1973 óta immár másodszor kapott meg.

Jancsó Miklós érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1946-ban Budapestre költözött. 1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát.

1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt, legutolsó közös munkájuk a Fényes szelek című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig.

Hosszú beállítások

Az Így jöttem című filmjében 1964-ben már megjelentek a jancsói stílusjegyek: a szokatlanul hosszú beállítások, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgás és a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltsága. A Szegénylegények az első Jancsó-film, amelyre felfigyeltek a külföldi kritikusok. A múlt századi betyárhistória sajátos feldolgozásával Jancsó elindította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: a hatalom és az egyén, a hatalom és a közösség viszonyának filmnyelvileg releváns ábrázolását. A Csillagosok, katonák és a Csend és kiáltás e téma kibontása a proletárdiktatúra utáni korszakban játszódó történeteken keresztül. A Fényes szelek az 1945 és 1948 közötti koalíciós időszakban lezajlott hatalomváltás mechanizmusát mutatta meg, míg a Sirokkó és az Égi bárány a két világháború közötti magyar fasizálódás folyamatát rajzolta meg.

Római évek

Az 1970-es évek elején Jancsó Olaszországban élt, itt készített filmjei (A pacifista, Technika és rítus, Róma új Cézárt akar) a korábbi gondolatkör folytatásai az ókori római és az olasz történelemből, valamint jelen időből merített történetek segítségével. Az olasz-jugoszláv koprodukcióban készült Magánbűnök, közerkölcsök már a témakör lezárásának tekinthető.

A magyar zsákutca filmes megjelenítése

Az 1971-ben készült Még kér a nép az Allegro barbaróval 1977-ben indított új vonulat, a magyar történelem egyik központi kérdése, a magyar zsákutcás fejlődés filmi ábrázolásának előzménye. A Szörnyek évadja, a Jézus Krisztus horoszkópja, az Isten hátrafelé megy és a Kék Duna keringő című filmekben már új filmnyelvi kifejezésként jelent meg a tévék és videók szerepeltetése és általuk az egyidejűleg többsíkú és -jelentésű képi narráció. A mezítelenség, ez az állandó és jellegzetes jancsói filmes eszköz más és más kontextusban más és más jelentést hordoz. Jancsó filmjei nem allegorikusak, inkább absztrakt parabolák. A történelmi, társadalmi folyamatok és léthelyzetek autonóm képi kifejezése Jancsót az egyetemes filmkultúra legnagyobbjai közé emelte.

Egyetemi tanár, tananyag

1988 óta címzetes egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1990-től 1992-ig tanított az amerikai Harvard Egyetemen. 1979-ben Cannes-ban, 1990-ben Velencében és 1994-ben Budapesten kapott életműdíjakat. A Nemzeti alaptantervben szereplő Mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgyban kiemelt jelentősége van az életművének.

Jancsó Miklós máig aktív, 1998 óta évente-két évente jelentkezik egy-egy új filmmel. A legújabb filmjét, Ede megevé ebédem címmel épp a napokban mutatják be.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik