Elsõ ránézésre alig változott (vezess.hu)
Második ránézésre se nagyon (vezess.hu)
Ezen megjegyzésemre a bemutatón lődörgő összes Minis gyári emberke ugrott, és sebtiben sorolni kezdte, hogy ebben az autóban mi minden új, majd rám pirított, hogy miért viccelek ilyesmivel. Most akkor két eset lehetséges. Vagy tényleg nekik van igazuk (ez esetben optikai vizsgálat alá kell vessem magam), vagy valaki leformázta az agyukat, és ezt a sablon szöveget programozta be, hogy hitelesnek tűnjenek.Persze, hogy visszatérjek írásom fő tárgyára, az autóra, azért van jó néhány eltérés, de ha nem látjuk egymás mellett a régit és az újat, akkor bizony a nagy többség valószínűleg simán a régiként azonosítaná az újat. Fura, de inkább csak fényképen szembetűnő, hogy gyökeresen megváltozott az első lámpa, kissé átalakult a hűtőrács, és felfújódott a gépháztető.
Kicsit hosszabb lett a Mini – így már nem is olyan mini -, hátul a lámpát tervezték át, szintén nem feltűnő. A magyarázat egyszerű: ne változtass egy bevált recepten! A BMW fennhatósága alatt futó Mini tényleg sikeres, sőt a legsikeresebb darab a prémium kisautók között.
Belül forradalom?
Evolúciós változásról regél a Mini sajtóanyaga a belső teret illetően. Lehet, hogy velem van a baj, de én itt sem látom a forradalmat. Itt talán valamivel szembetűnőbb a változás a külsőhöz képest, de az összhatás itt is vastag déja vu-élményt okoz, annak ellenére, hogy az anyagok vitathatatlanul fejlődésen mentek át. Kicsit átalakult a batár, középen elhelyezett kilométeróra, a vadászgépekhez hasonló billenőkapcsolók viszont megmaradtak, sőt a tetőre is jutott belőlük.
Csak számokban nőtt a hátsó lábtér mérete, a gyakorlatban ez még mindig a 12-es lábméretnek kedvez. Egy átlagos méretű sofőr mögött is csak nyomorogni lehet, hiába a plusz süllyesztés az üléstámlában, nem családi autónak lett ez kitalálva. Mögöttem még a zakóm sem tudott lecsúszni a padlóra, a fényképezőgép táskáját pedig az utas lába közé kellett ledobni azért, hogy az ne szakítsa ki a karosszériát, egy durván bevett kanyarban a hátsó ülésről röppályára állva. Mert menni még mindig nagyon tud!
Ami tényleg változott
A motorok kétségkívül változtak. Elsőként a 120 lóerős 1,6-os, és a Cooper S 175 lóerős, szintén 1,6-os, de turbós motorja mutatkozik be, kicsivel később jön a 95 lovas, 1,4-es a Mini One-ban.
A forradalmi belsõ (vezess.hu)
Nekünk kizárólag a Cooper S-t mutatták meg, valószínűleg le akartak nyűgözni, és bevallom, ez sikerült is. Az új motor egyszerűen eszméletlen, pedig alig erősebb az elődjénél. Az újdonság abban a két turbóban van, amivel leváltották a kompresszort. 160-170-et az S észrevétlenül megy, a gyorsítás folyamatos, sőt a rugalmasság is lenyűgöző. Késlekedést, megtorpanást sehol sem érezni, turbólyuk nincs, s az egész sokkal erősebb, mint azt vártuk.Kisautó ötmillióért
Persze a motor önmagában még nem volna elegendő, a Mini köztudott erőssége, a bolondbiztos futómű nélkül. A sarokba állított abroncsokkal – a méretnövekedés ellenére – a Cooper S még mindig úgy kanyarodik, mint az álom.
Apropó sportfutómű! Nem hinném, hogy erre idehaza különösebb szükség lenne, nélküle is bőven tud eleget a Cooper S, sőt cserébe kicsivel praktikusabb marad. A csomaghoz egyébként 17 colos abroncsok, és érezhetően csökkenő oldaldőlés jár. A hatsebességes váltó határozott, és jól kapcsolható, így minden adott egy unalmas nap felrázásához.
Erre alig egy hónapot, november 18-ig, – Sir Alec Issigonis, az első Mini tervezőjének a 100. születésnapjáig – kell várni, de rendelni már lassan lehet – a Coopert 5,4, az S szériát pedig 6,4 milliós alapáron.
