Az indoklás szerint Phelps munkásságban megmutatta, hogyan vezet egy időszak alacsony inflációja jövőbeni alacsony inflációs várakozásokhoz, ezáltal befolyásolva a cégek és a kormányzati vezetők jövőbeni döntéseit.
Emellett úttörő kutatásokat végzett a humántőke – vagyis maga az ember – fontosságának elemzésében az új technológia elterjesztése, illetve az üzleti és cégvilág növekedése terén. Vizsgálataiban kimutatta, hogy nemcsak a megtakarítás és a tőkeképzés, hanem az infláció és a munkanélküliség közti egyensúly is alapvető fontosságú a javak hosszú távú újraelosztása szempontjából, áll az indoklásban.
Phelps – aki 1933-ban született Illinois államban – december 10-én Stockholmban veheti át az elismerést és a díjjal járó 10 millió svéd koronát.
A kakukktojás Nobel-díj
A közgazdasági Nobel-díj az egyetlen, amelyet nem Alfred Nobel végakarata alapján hoztak létre. Az orvosi, fizikai, kémiai, irodalmi és béke Nobel díjat első ízben 1901-ben osztották ki, a közgazdasági Nobel-díjat a svéd központi bank hozta létre 1968-ban. A “hagyományos” Nobel-díjakkal erkölcsileg és anyagilag is egyenértékű kitüntetést a svéd akadémia ítéli oda, elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel
Közgazdaságtudományi Emlékdíja. A díjat először 1969-ben ítélték oda.
Az eddigi összesen 58 díjazott közül 44 volt amerikai. Magyar születésű tudósok közül 1994-ben az amerikai John C. Harsanyi (Harsányi János) részesült megosztott közgazdasági Nobel-díjban, a játékelmélet terén kidolgozott elemzésekért.
A közgazdasági Nobel-díj kitüntetettjei az elmúlt tíz évben:
1996 – A brit James A. Mirrles és a kanadai William Vickrey (utóbbi posztumusz), az aszimmetrikus információk közepette érvényesülő ösztönzők gazdaságelméletéhez való hozzájárulásukért.
1997 – Az amerikai Robert Merton és Myrton Scholes a származékos termékek és más értékpapír-opciók értékelemzésére használható formula kifejlesztéséért.
1998 – Az indiai Amartya Sen a jóléti gazdaságpolitikák elemzéséért, az éhezést és a szegénységet okozó gazdasági mechanizmusok vizsgálatáért.
1999 – A kanadai Robert A. Mundell a különböző árfolyamrendszerekben működő pénzügyi és költségvetési politikák és az optimális valutaövezetek elemzéséért.
2000 – Az amerikai James Heckman és Daniel McFadden a háztartási és az egyéni költségvetések tanulmányozására alkalmas statisztikai módszerek kifejlesztéséért.
2001 – Az amerikai George Akerlof, Michael Spence és Joseph Stiglitz a modern információs közgazdaságtan alapjainak lefektetéséért. A három tudós elméletet dolgozott ki arra, hogy mi történik a piacon, ha annak egyes szereplői több információval rendelkeznek, mint mások.
2002 – Az amerikai Vernon Smith és az amerikai-izraeli Daniel Kahneman azért a munkásságért, amellyel a közgazdaságtan lélektani és kísérleti kutatási eredményeinek a döntéshozatalban játszott szerepét tárták fel.
2003 – Az amerikai Robert Engle és a brit Clive Granger a gazdasági idősorok vizsgálatának új statisztikai módszereinek alkalmazásáért.
2004 – A norvég Finn E. Kydland és az amerikai Edward C. Prescott, akik kimutatták az üzleti ciklusok ingadozásai mögött álló erőket, valamint a gazdaságpolitika összefüggéseit a makrogazdaság kulcsfontosságú területein.
2005 – Az amerikai Thomas Schelling és az izraeli Robert Aumann a konfliktus és az együttműködés a játékelméletben témakörben folytatott kutatói munkásságáért.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
