Technológiai szempontból tényleg lehetséges, jogi és erkölcsi szempontból viszont több mint aggályos a Google immár sokadik, merészen innovatív ötlete. Amerikában kevesen, Európában azonban többen felkapták a fejüket arra a hírre, miszerint a görög fővárosban a közelmúltban tartott fejlesztői konferencián a Google mérnökei bejelentették: forradalmian új „reklámipari” alkalmazáson dolgoznak. Ennek egyik alapeleme, hogy az otthoni számítógépeken – a telefonálásra használt kis mikrofonokkal – a PC rövid, öt másodperces hangmintákat hallgatna ki környezetéből.
Gombnyomásra?
Ezzel lehetővé válna, hogy a Google gépei tisztában legyenek azzal, milyen tévéadót hallgat a háttérben mondjuk netezés közben otthon a felhasználó. Ezeket az információkat az internetes keresője felhasználná, és sokkal ügyesebben „megtippelné”, mit is keres az illető. A „forradalmi újdonság” segítségével személyre szabott reklámok is megjelenhetnének. Nem csupán a netes keresőben, de akár az éppen nézett (!) tévécsatornán is – rendkívül megnövelve így a tévéreklámok hatékonyságát.
Egyesek ezt a magánszférába való döbbenetes mértékű beavatkozásnak tartják, de ez a minősítés, úgy látszik, nem tántorítja el a Google-t terveitől. Igaz, a cég lapunkhoz is eljuttatott hivatalos álláspontja szerint ez az alkalmazás még csak a távoli jövő lehetősége. Ráadásul a pár másodperces hangminták nem visszafejthetők, kódolt formában utaznának a központi gépig. Ezek az adatok így csak és kizárólag arra lennének alkalmasak, hogy a távoli Google-szerver eldöntse, éppen melyik tévécsatorna szól a háttérben, beszélgetések érdemi részletei nem lennének lehallgathatóak. Emellett – érvelnek a cégnél – a tervezett funkció természetesen csak a felhasználó kifejezett utasítására válna aktívvá.
„Ha megvalósulna egy ilyen program, akkor Magyarországon az adatvédelmi törvény elveit és szabályait kellene alkalmazni rá” – mondja Simon Éva, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének jogásza, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatója.
Vagyis csak a programot letöltő személy alapos tájékoztatásával, valamint önkéntes és határozott hozzájárulásával futtatható ilyen szoftver. Igaz, ehhez elegendő az is, hogyha a program telepítéskor a szokásos hosszú-hosszú (csak kevesek által olvasott) felhasználói szerződésébe „rejtik” ezt.
A Google érvei azonban aligha nyugtatják meg azokat, akikről ezzel az eszközzel – vagy éppenséggel ennek vírusokhoz hasonló eszközökkel „megbabrált” változatával – érzékeny adatokat gyűjtenek pár év múlva. Egyébként efféle internetes kémkedés már a mai számítógépes telefonok lehallgatásával is lehetséges – erősítik meg a szakértők. Mégis felháborodásának ad hangot Nemes Dániel, a biztonsági megoldásokat szállító filter:max stratégiai igazgatója. Mint rámutat, egyre újabb biztonsági kockázatok jelennek meg a felhasználók életében, a Google és más óriáscégek egyre több mindent követnek nyomon ügyfeleikről, és e részletes információk a társadalom mind szélesebb rétegeiről állnak rendelkezésre.
Különösen veszélyes, ha olyan népszerű alkalmazásokról van szó, mint a Google keresője, vagy más szoftverei, amelyek többnyire ingyenesek, így gyorsan terjeszthetik el a magánszférába beavatkozó, fürkésző technológiákat is. S bár az összeesküvés-elméletekben Nemes nem hisz, óvatosságra inti a felhasználókat. A filter:max szakértője szerint a fő kérdés, miként garantálja a Google, hogy kellően ritkán és csak öt másodpercet rögzítenek. Egyelőre csak a cég ígéretében bízhatunk, hogy illetéktelenek nem tudják ezt az ezközt felhasználni.
Nyomon követve
Ugyancsak körültekintésre szólít fel Földes Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet adatvédelemmel foglalkozó programvezetője is. Emellett emlékeztet arra, hogy hosszú évek óta folyik az adatgyűjtés, a fogyasztói szokások aprólékos feltérképezése. Elég csak a vásárlói kedvezménykártyákra gondolni, amelyek pár forint engedménnyel kecsegtetnek, de közben a legapróbb részletekig regisztrálják, hogy mikor, miből, mennyit vásároltunk az adott üzletben.
Az internetes világban a személyes adatok gyűjtése és a fogyasztói szokások vizsgálata még intenzívebb, hiszen könnyen automatizálható. Az európai (így a magyar) adatvédelmi szakértők évek óta vitatkoznak arról, miként kezelje a jog az úgynevezett személyiségprofilok létrehozását. (Ezek a szokásos adatok – életkor, lakóhely – mellett nem ritkán tartalmazhatják a részletekbe menő vásárlói szokásokat, az érdeklődési kört, a jövedelemviszonyokat és hasonlókat is.)
Mivel bizonyos adatok összekapcsolása csak az érintettek kifejezett hozzájárulásával, vagy törvényi felhatalmazással lehetséges, már ma is számos illegálisan létrehozott személyiségprofil létezik – nem is szólva a különböző internetes kémprogramok által törvénybe ütközően naponta milliószámra gyűjtött adatokról.
