Élet-Stílus

Sikeres bolygóvadászok

Amatőr eszközökkel, egy mindössze 10 centiméter átmérőjű távcsővel fedeztek fel csillagászok egy 500 fényévnyi távolságra lévő csillag körül keringő bolygót. Japán csillagászok ezzel szemben megtalálták az eddigi legtávolabbi galaxist.

Egy számítógéppel pozícionált, érzékeny digitális fényérzékelővel felszerelt és automatizált hálózatba rendezett kis távcsövek rendszerének több éves munkája során ez a második ilyen felfedezés. Az újonnan felfedezett bolygó – amelynek a távcsőrendszer után a TrES-2 nevet adták – a Földtől 500 fényév távolságra lévő, és a Sárkány csillagkép mellett található GSC 03549-02811 nevű csillag körül kering. Egy Jupiter tömegű gázbolygóról van szó, amely 2,5 naponta megkerüli a kis távcsővel éppen csak látható csillagot. Amikor a bolygó éppen a Föld és a csillag között helyezkedik el, 1,4 százalékkal csökkenti a csillag fényét. A kis távcsövek felfedezését a Hawaii Mauna Kea hegy tetején elhelyezett W. M. Keck obszervatórium egyik 10 méteres teleszkópjával is leellenőrizték – közölte a Universe Today című csillagászati honlap.

A naprendszeren kívüli, úgynevezett exo-bolygók távoli csillagok körül keringenek. Közvetlen megfigyelésük a csillag közelsége és gyenge fényük miatt igen nehéz. A csillagászok ezért közvetett módszereket alkalmaznak: az asztrometria a csillag apró elmozdulását, a fotometria a csillag fényének csökkenését követi amikor az előtte elhaladó bolygó egy részét eltakarja. A spektrométeres módszer a Doppler-hatáson alapszik, amely igen kicsivel eltolja a csillag színképvonalait, amikor az közeledik, vagy távolodik.

Eddig mindössze 200 naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel. Egy csillag fényének követése igen időigényes feladat, és az obszervatóriumok óriástávcsöveinek ideje foglalt. A fotometria módszere azonban amatőr eszközökkel is alkalmazható, különösen amióta a számítástechnika rohamos fejlődésével elérhetővé váltak a képalkotó berendezések és az automata pozicionáló szerkezetek.

A Transatlantic Exoplanet Survey (TrES) távcsőhálózatnak három tagja van: a Sleuth (Palomar csillagvizsgáló, San Diego), a PSST (Lowell obszervatórium, Arizona) és a STARE Kanári-szigetek). Ezek automata üzemben szinkron módon pásztázzák minden éjszaka az eget – ha tehetik. A mérési eredményeket a csillagászok kéthavonta számítógépes programmal kiértékelik: keresik a szabályosságot a csillagok fényének változásában. A kettős csillagoknak is változik a fénye, ezeket nem könnyű kiszűrni. A hálózat egy bolygót már felfedezett: az a TrES-1 nevet kapta.

Ezúttal a Sleuth teleszkóp vette észre először, hogy az egyik csillag fénye hónapokon át rendszeresen 1,4 százalékot ingadozik, amit a PSST is megerősített.

Az eddigi legtávolabbi csillaghalmazt fedezték fel

Az eddigi legtávolabbi ismert csillaghalmazt fedezték fel a kutatók – közölték szakemberek, akik az új felfedezésről a Nature című amerikai tudományos lapban számoltak be.

Az IOK-1 jelzéssel ellátott galaxis 12,88 milliárd fényévre van tőlünk, azaz a csillagászok elé most az a kép tárult, amely nem sokkal – a legalábbis általunk ismert – világegyetem hajnalán játszódott le az univerzumban.

Tekintve, hogy az ősrobbanás (Big Bang) jelenlegi tudásunk szerint 13,66 milliárd éve következhetett be, így csillaghalmaz feltárja, hogy miként kezdődtek a csillagképződések majd 13 milliárd évvel ezelőtt. A galaxis most láthatóvá vált arculatáról érkezett fényjeleknek ugyanis a másodpercenkénti 300 ezer kilométeres fénysebességgel száguldva ennyi időre volt szükségük ahhoz, hogy megérkezzenek a Földre, vagyis a tudósok nem a csillaghalmaz jelenlegi, hanem a majd 13 milliárd évvel ezelőtti állapotát figyelhetik meg. A galaxist japán csillagászok a Hawaii-szigeteken lévő Subaru óriásteleszkóppal észlelték.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik