A szupernóvák ritka, egy csillag fejlődésének végén bekövetkező, rendkívül nagy erejű csillagrobbanások. A robbanás során rövid idő alatt annyi energia szabadul fel, hogy a csillag napokon át fényesebb lehet az őt tartalmazó galaxis fényességénél. A robbanást a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal Swift nevű műholdjának segítségével és távcsöveken keresztül követték figyelemmel a kutatók.
Bevezetője gamm-asugár-kitörések (GRB) egy gyengébb erejű fajtája, egy röntgensugár-kitörés volt a Kos csillagkép irányában, 440 millió fényév távolságban. A felfénylés időtartama olyan hosszú volt, hogy sikerült ráirányítani a Swiftet, és földi távcsöveket is. A kitörés a GRB060218 jelet kapta az észlelés február 18-i időpontja nyomán.
A megfigyelt robbanás alatt a sugárzás fényei szokatlanul hosszú ideig, mintegy negyven percig voltak érzékelhetőek, míg általában ezen gamma-sugár-kitörések csak néhány tizedmásodpercig, vagy ezredmásodpercekig tartanak. Az ilyen robbanásokat általában szupernóva-kitörés bevezetőjének tartják, és ez pár nap múlva be is igazolódott. A kutatók földi teleszkópon keresztül követték a robbanás után megmaradó törmelék mozgását.
„A megfigyelések nem csupán azt mutatták be első ízben, hogyan alakul egy szupernóva a korai stádiumban, hanem megismerhettük a robbanás után fennmaradó törmelék sorsát is az elkövetkező napokban és hetekben” – nyilatkozta Andrew Levan, a brit Hertfordshire-i egyetem kutatója.
A szupernova-robbanások óriási jelentőséggel vannak a világmindenségre nézve, mivel ezek a kozmosz nehéz kémiai elemeinek legfontosabb „gyárai”, és földi anyagunk jelentős része is a Naprendszer keletkezése előtti szupernóva-robbanásokból származik. Rendkívül ritkának számítanak; az elmúlt ezer év alatt csak négyet vettek észre belőlük a Tejútrendszerben. A „most” felrobbant csillag tömege hússzor akkora lehetett, mint a Napé.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
