Élet-Stílus

Ivóvízforrásként tekintünk a Dunára

A magyarok az ivóvíz biztosítását tekintik a Duna legfőbb értékének, a folyót fenyegető legjelentősebb veszélyforrásnak pedig az ipari szennyezést tartják – derül ki a WWF Magyarország és a Cognative Kft. felméréséből.

A WWF felkérésére a Cognative Kft. 2006. nyarán két hullámban, reprezentatív városi mintán a 15 éves és idősebb magyar lakosság körében végezte a felmérést.

A megkérdezettek 88 százaléka szerint az ivóvíz biztosítása egyike a Duna legfontosabb értékeinek, míg 69 százalékuk az első helyen állóként említette. Az áruszállítást 63, a személyhajózást 58, a gazdag élővilágot 54 százalék, míg az üdülést, kirándulást 51 százalék nevezte a folyó jelentős értéke egyikeként. A Duna mentén található szép tájakat 48, a halászatot 35 százalék emelte ki.

A felmérés szerint a legsúlyosabb veszélyeztető tényező az ipari szennyezés, amit a lakosság 77 százaléka tart a legkomolyabb veszélyforrásnak, de szinte mindenki (97 százalék) megemlítette. Szintén nagy arányban nevezték meg a lakossági szennyvizet, a szemetelést és a mezőgazdasági szennyezést. Kisebb számban, de meghatározó kör említette az ártéri területek csökkenését, a természetes kanyarulatok átvágását és a duzzasztógátakat.

A természetes kanyarulatok átvágása esetében látszik leginkább a személyes érintettség befolyása: míg a többi esetben nem mutatható ki összefüggés a megkérdezett lakóhelye és a válaszok között, addig ezt a veszélyeztető tényezőt nagyobb arányban említették az Észak-Dunántúlon élők.

A lakosság háromnegyede adott konkrét választ arra, hogy mit tenne a Duna megóvása érdekében. A legtöbben (61 százalék) azt válaszolták, hogy nem szemetelnek, ugyanakkor a vízzel való takarékoskodást, környezetkímélő beavatkozások támogatását vagy károkozás esetén az illetékes hatóságok értesítését már csak egy kisebb hányad nevezte meg.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik