Csupán néhány millió éve az emberi genom egyik területe a jelek szerint nagyjából 70-szer gyorsabban fejlődött, mint genetikai kódunk többi része. Úgy tűnik, hogy ez szerepet játszott a gondolkodásban döntő fontosságú agykéreg méretének megháromszorozódásában, állítják a Nature online kiadásában megjelent cikk szerzői.
A munka egyike az elsőknek, amely az emberi genom és a tavaly szeptemberben közzétett csimpánzgenom összehasonlításából született. A most fölfedezett HAR1F nevű gén közvetlenül nem kódol proteint. A genom nem kódoló szakaszán helyezkedik el, és RNS-t termel. Számos genetikusnak az a véleménye, hogy a gyorsan fejlődő, nem kódoló régiók rejtik annak a titkát, miért különböznek az emberek legközelebbi főemlős rokonaiktól.
A HAR1F gén az agy ún. Cajal–Retzius sejtjeiben aktív. E sejtek azt szabályozzák, miként rakódik le az agykéreg hat rétege az egyedfejlődés folyamán. A gén esetleg kölcsönhatásba lép a reelin nevű proteinnel, amely létfontosságú szerepet játszik a rétegződésben. „Mindez azonban csak puszta spekuláció” – szabadkozik David Haussler a Santa Cruz-i California Egyetem genetikusa, a kutatás vezetője.
A csoport úgy határozta meg a gént, hogy összehasonlította az emberi genomot a csimpánzéval, az egérével és a patkányéval. A humán felgyorsult régióknak (human accelerated regions – HAR) elnevezett negyvenkilenc szegmentumban az embernél változásokat észleltek, míg a többi vizsgált állatban ez a rész változatlan maradt. A legjelentősebb változásokat a HAR1-ben észlelték, amely 18 helyen tért el a csimpánzétól.
Jelenleg még rejtély, mi is a gén pontos szerepe, de akad néhány találgatás. Az Oxfordi Egyetem kutatója, Gerton Lunter szerint „mivel csupán az emberekben változott meg ennyire drámai mértékben, lehetséges, hogy az emberekre jellemző agyi neuron-összeköttetések kialakulásában játszhat szerepet”.
Egy dolog viszont egyre egyértelműbbé válik: valószínűleg nem a fehérjéket kódoló gének az emberi evolúció mozgatórugói, mint ahogy azt valaha a tudósok gondolták. „Abba kéne hagynunk a fehérjék nézegetését, és el kellene kezdenünk a nem kódoló DNS vizsgálását” – nyilatkozta Lunter. – „Minden ebbe az irányba mutat.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
