A gárda a budapesti koncert előtt július 20-án a legendás bécsi színházban adja elő az operát. Mozart remekművét Bertrand de Billy vezényli és Keith Warner rendezi. Don Giovanni szerepében a sokoldalú kanadai bariton, Gerald Finley hallható, aki Mozart-szerepekkel alapozta meg hírnevét a világ legjelentősebb operaházaiban. A színpadon a fiatal görög szoprán, Myrtō Papatanasiu (Donna Anna), a svájci Donna Elvira (Heidi Brunner), koreai kormányzó (Attila Jun), német Leporello (Hanno Müller-Brachmann), svéd Don Ottavio (Mathias Zachariassen), brazil Zerlina (Adriane Queiroz) és osztrák Masetto (Markus Butter) áll majd mellette.
A Don Giovanni
Az „érzéki zsenialitás” megtestesítője, Don Juan legendája több száz éve ismert Európában, s a kicsapongó, élvhajhász életéért méltó büntetésben részesülő főhős története számos feldolgozást nyert a 17–18. században. Mozart operáját 1787-ben mutatták be a prágai Tyl Színházban. A kissé egysíkú Don Juan-tanmeséből az opera szövegkönyvének írója, Lorenzo da Ponte – Tirso da Molina és Molière Don Juan-drámái nyomán – tragikus és komikus elemeket ötvöző, gazdagon rétegzett művet alkotott, amelyhez kapcsolódva Mozart zenéje – Kierkegaard szavaival – „nem mint kíséret lép fel, hanem az eszme kifejezésével egyúttal saját legbenső lényegét fejezi ki”. A Keith Warner által most színpadra állított opera pedig meghökkentő, groteszk, mai környezetbe kalauzolja a nézőket.
Keith Warner rendező így nyilatkozott: „Az, hogy a színházi darabokat egy adott kor történelmi lenyomataként adták elő, csupán a 19. században vált általánossá. Régen a kortárs előadásmód volt jellemző, azon volt a hangsúly, hogy mi történik a jelenben, a világban, amiben élnek, kik ők valójában. Számomra Mozart művei a 16. századi Spanyolországról szólnak, az ő személyes olvasatában. Nyilván eszébe sem jutott, hogy a 100 évvel azelőtti kornak megfelelő jelmezt, díszletet képzelje el. Itt is ez a lényeg, hogy hogyan lehet saját eszközökkel és korban megjeleníteni az adott idő mondanivalóját. Ez érdekli azokat, akik nem múzeumi környezetben szeretnek látni és hallani műveket.”
Újranyitották a Theater an der Wient
Theater an der Wien
Az osztrák főváros egyik legszebb és legrégebbi, ma is működő színháza a Theater an der Wien. Itt lakott, az épület felső emeletén Ludwig van Beethoven, itt mutatták be Fidelio című operáját és több szimfonikus, illetve versenyművét, például az V. és VI. szimfóniát. A Theater an der Wien építését Emanuel Schikaneder, A varázsfuvola szövegírója kezdeményezte, 1801-re készült el az épület. Az újranyitással Mozart géniusza előtt tiszteleg Bécs és Geyer az izgalmas program összeállításával. Minden hónapban előadnak egy Mozart- vagy Mozarttal kapcsolatban álló produkciót, például a huszadik századi komponista, Schulhoff Flammenjét, amelynek szintén Don Juan a hőse. Így 2006. augusztus 6-án és 7-én, két egymást követő estén a nézők láthatják, ahogy az egyik napon Don Giovanni pokolra száll, másnap pedig Don Juan visszatér, és megpróbál jó életet élni, jó emberré válni.
Nincs állandó társulat
A rendezõ és a karmester
Stagione rendszerben működik a ház, tehát nincs állandó társulat, de megállapodtak neves állandó munkatársakkal, például Nikolaus Harnoncourt-ral és Bertrand de Billyvel, utóbbi vezényli Bécsben és Budapesten a Don Giovannit. A francia karmester túlnyomórészt Bécsben él, jelenleg ő vezeti a bécsi rádiózenekart. „Nagy a tapasztalatunk ebben a színházban, zenekarunk kivételezett helyzetben van, hogy itt játszhat, számunkra ez bensőséges légkört biztosít. Ugyanaz a stílusunk, úgy működünk, akár egy kis család, a zenészekkel és a Shoenberg-kórus tagjaival” – mondta Bécsben Billy. A neves karmester elismerően nyilatkozott a Művészetek Palotája hangversenyterméről. A zenekar menedzsere júniusban jelen volt egy próbán, ezek után döntöttek úgy, hogy a zenekari árokban fognak játszani.
