Árak, díjak
Falatozók, büfék a strand több pontján is találhatóak, nem kell sokat gyalogolni egy jégkrémért. Kék és sárga az egyezményes színek, általában a műanyag székes, műanyag asztalos verzióval találkozni. Pálcikás jégkrém 300, paprikás szalámis szendvics 120 forintba kerül. A félliteres szénsavas üdítők 320 forintért kaphatóak, ugyanekkora sör körülbelül 400 forint. A bor viszonylag olcsóbb, 120 forint egy deciliter. A sajtos hamburger 400 forint, hot dog 230. Kávé 120, cappucino 180.
Télen kissé nyárias, nyáron kissé télies a Dagály. Télen sátorral fedik az egyik úszómedencét, ponyvából alagutat építenek a másikhoz, a szél és a beverő eső ellen pedig üvegkerítéssel veszik körbe a termálmedencéket. Ezeket azután nyáron csak részben bontják el: az üvegkerítés marad, mikor semmi funkciója nincs, csak akadályozza a közlekedést, és rontja a látványt. Akárcsak azok az ajtók, melyek télen az úszómedence sátrára nyíltak, sátor nélkül a medence partján álló két kék ajtó nagyon furcsán néz ki. Az ötveneshez vezető úton eltávolították ugyan az alagút oldalát, de az acélszerkezet, és a ponyvatető maradt. Ezek a legzavaróbb látványelemek. Egyébként a strand tűrhető esztétikai állapotnak örvend. Egyik oldalról az Árpádhíd, és egy irodaház, másikról a Duna, harmadikról a hídra felvezető út határolja, utóbbi a legkevésbé szerencsés, noha a zaj elviselhető.
Kis strand, sok medence
A strand viszonylag kis alapterületű, mégis tizenegy medencével büszkélkedhet. Ebből kettő az említett, plexivel körbevett, új építésű termálmedence, mely télen-nyáron üzemel. Akad még egy harmadik is, egy régebbi, mely szezonálisan üzemel, a többitől távol, bokrok, fák közé rejtve. Úgy tetszik, a rejtegetésre némi ok is akad. A futballpályák kezdőkörének mérethez fogható medencével semmi baj nem lenne, ha hajdani építésze nem akarta volna földobni valamivel.
Ez a valami egy kicsinyített műugró toronyra emlékeztető kétemeletes a víz felett terpeszkedő betontömb, melynek végein egy-egy tányérjával felfelé fordított parabolaantenna-szerűség nyugszik, ugyancsak betonból. Az egyik tányér aljából kiálló cső arra enged következtetni, hogy valaha szökőkúttal volt dolgunk. Mára azonban csak az összességében mégis inkább űrhajóleszállót imitáló állvány maradt a víz nélkül. A tervező szemmel láthatólag örömet lelt elgondolásában, mert kettőt is készített belőle, a replika ezúttal virágágyásoknak ad otthont. Mögötte nagyon szép, halványrózsaszín lécekből készített kabinsorok állnak, egyelőre üzemen kívül.
Piros dinoszaurusz tojás
Tovább sétálva a Dagályban kiderül, hogy a legkülönösebb mégsem az ufóleszállós medence. A strand északi végében egy különös, vese alakú, vörös színű betonból készült mélyedés késztet elképedésre. Csak sejteni lehet, hogy egy kiszáradt, néhai medencével állunk szemben, ezt a hipotézist támasztja alá, hogy lábmosók, lépcsők veszik körbe, továbbá sövény és virágok. Közelebb érve látszik, hogy nem halt meg teljesen a vörös óriás, az egyik végében lassan mélyülő körlakú, kék csempés medence működik. Medence a medencében. Közelebb érve a meglepetések folytatódnak: a víz kellős közepén egy hatalmas cseresznyepiros gömb emelkedik ki a vízből. Lehetetlen rájönni, mire való, tábla sem segíti az eligazodást, mint másutt, úszómester nincs.
A furcsa képződmény mellett található egy olyan találmány, mely valószínűleg egyedülálló a maga nemében, napozómedencének keresztelték el. Most csak egy tócsa van benne, melyben levelek úszkálnak, de azért látszik a koncepció: sekély és lassan mélyülő, fénykorában mindenféle permetezővel, meg vizet spriccelő békaszobrokkal dolgozhatott.
Működik viszont három úszómedence is. A huszonötöst az idősebbek vették birtokba, spontán konszenzus alapján a fiatalabbak az ötvenesben úsznak. Zöldes színű a vize, nem tudni, miért. Dicséret illeti a harmadikat, a gyermekeknek kialakítottat, mely össze van kötve egy játszó résszel is, hogy ne a parton dideregjenek a gyerkőcök úszás előtt, alatt. És ide, egy helyre épült az igazi, sárkányos, vízi kígyós gyermekmedence, a buzgáros, dagonyázós, spriccelős élménymedence, és egy harmadik, játszómedence. Abszolút feszített vizűek, vagyis még padka sincs körülöttük. Ezek a strand legújabb, legszebb, legmodernebb medencéi, ezért nem is nagyon értem, hogy a víznyelők és – befúvók acélelemei miért rozsdásodhatnak, de tény, ronda barna foltok éktelenítik a medencéket.
Még több strand…
… az FN Strandkörkép folyamatosan frissülő összeállításában >>>
Meg kell említeni még a két, nyáron is működő szaunát, ez is ritkaság strandokon, nemhogy kettő, különböző hőmérséklettel. Összességében elmondható, hogy a Dagállyal elsősorban a felnőttek járnak jól, a termálvíz, az úszómedencék, a szaunák az ő igényeiket elégítik ki. Nincsenek csúszdák, játszóterek a gyerekeknek, csak néhány pingpong-asztal és tengópálya a kerítés mellett, de oly távol mindentől, hogy talán még a törzsvendégek sem tudnak róla.
Ugyanitt elhanyagolt állapotú, használaton kívüli teniszpályák is vannak, melyekért igazán kár, hiszen teniszezni egyik nagy budapesti strandon sem lehet, ez igazi unikum lehetett volna. A strand parkja szép és ápolt, a sövényeket nyírják, a virágágyások gondozottak, a fű buja, látszik, hogy a gondos kezek munkája.
