A budapesti Margitsziget nem büszkélkedhet sok épülettel, épp ezért különösen fájó, és szembeötlő a Palatinus strandfürdő teljesen táj- és emberidegen bejárata. Az épület három részre tagolódik, melyek párhuzamosan futnak a szigetet észak-déli irányban átszelő egyetlen úttal, mindenképpen beleszalad tehát az ember.
Szélei régi technikumra emlékeztetik az arra járót, a középső épületelem egy lapos tetős váz, melyet vékony oszlopok tartanak. Ezek az oszlopok képezik a római kapcsot – Palatinus -, továbbá a gerendás mennyezet, és a lépcsősor, mely a pénztárakhoz vezet. Kicsit nehéz az újságíró szíve, hogy a főváros belső részeinek legszebb és legértékesebb területére ezt sikerült felhúzni, sajnos, a szándékot sem látni egyelőre, hogy ezzel a helyzettel kezdjenek valamit. Sőt, még rá is tesznek egy lapáttal, az oszlopok közé drótkerítést húztak ki. A paternalista kabinos rendszer itt is tartja magát. Az öltözőből kis vasajtón lehet kijutni a szabadba, melyet olykor becsap a szél. Ilyenkor nem tudni, merre a kijárat, és Thészeuszként bolyong a vendég a kabinok útvesztőjében.
Szökőkút és perpetum mobile
A strand közepén, rögvest a bejárat mögött látható a melegvizes margaréta medence, mely madártávlatból egy nyolcszirmú virágra emlékeztet. Közepén szökőkút, olyasmi, mint egy hátára fordított parabolaantenna, középen a megnyúlt vevőberendezéssel, innen lövell a víz. Oroszlánfejek díszítik a kutat, a medence széleit pedig amfórák. A medence környezete igényes, öntöttvas padok sorakoznak karéjban, gondozott virágágyások, pergola, felfutó virágokkal, gyermekét karban tartó fiatal anya szobra töltik ki a teret.
Összességében mégis jobban hasonlít az egész egy Las Vegas főutcáján található kaszinó kertjéhez, ahol esténként fényárban úszó vízi revüket rendeznek, mint strandhoz, de lehet, hogy a közönségnek ez kell, és ez a jövő. Valamennyi medencéről csak elismerően lehet nyilatkozni. Újak, nagyok, szépek és tiszták, funkcionálisak, és a hullámot kivéve – ahol ez értelmetlen – valamennyi feszített víztükrű; persze világos- és sötétkékek színűek. Összesen tíz medence készült, ebből három gyerekmedence egymás mellett. Az egyikben vizet spriccel valami szerkezet, a másikban egy folyton megtelő és ürülő szellemes örökmozgó vízi játék áll, mely azonnal magára vonja a figyelmet, s az őrület határáig lehet nézni.
Közvetlenül mellettük a nyolcsávos harminchármas úszómedence. Az élménymedence egyre inkább szériatartozéka a strandoknak, a Pala élménymedencéi – mert kettő is van belőlük egymás mellett – a jobbak közé tartoznak, már méreteiknél fogva is. Vannak dagonyák, a szökőkutak program szerint fröcskölnek változó erősséggel, a víz alatti masszírozónál pedig kapaszkodókat fúrtak a falba. Nagyon praktikus találmány, hiszen az embert így nem viszi el az erős sodrás. Két termálmedence is épült a strandra; általában a termálmedencékkel az a baj, hogy nem lehet bennük rendeltetésszerűen üldögélni, ugyanis kevés bennük a pad. A Pala építői zseniálisan rájöttek, hogy a vendégek mire használják a termált, és ennek megfelelően a medence nem egy összefüggő vízfelület, hanem víz alatti padok rendszere, ahol sok-sok ember kedvére és kényelmesen pihenhet, gyógyulhat – a szabad ég alatt. A hullámmedence is állja kritikát, nagy, tiszta, vidám motívumok díszítik. Kissé távol a többi medencétől találhatóak a csúszdák, négy közülük tekergőző, egy pedig kamikáze, vagyis egyenesen és szuicid módon a vízbe rohanó. A medencéket vakítóan fehér – napszemüveg ajánlott – kövezet köti össze. Mészkőnek tűnik a fehér, rusztikus felületű padló, de akármiből van is, végre nem csúszik vizesen, ami ritkaság számba megy a magyar fürdőhelyeken. A padló árnyoldal: nehéz viszont tisztán tartani, ez másutt kiderül.
A foci szerelmeseinek kedvez
A szárazföldi szórakozási lehetőségek is széles spektruma várja a látogatókat, noha főleg a foci és különböző variánsai űzhetőek, vagyis a férfiak – már megint – előnyben. Egy homokos foci-, egy füves foci- és három tengópálya áll rendelkezésre. A két röplabdapálya is homokos, az egyiken háló is van, nem új, de a célnak megfelel. Nyolc pingpongasztal sorakozik még a parkban kettes oszlopban – és ezzel vége a labdajátékoknak. A füves pálya kitűnő minőégnek örvend, a homokokra viszont ráférne az alapos gazolás, az útilapuval és társaival ugyanis nem közölték, hogy itt ne nőjenek, és oldalról támad a gyom.
Két kezdetleges játszótér készült a kicsiknek, mely pár hintát és néhány mászókát jelent, ez nem sok, ennél azért többre lenne szükség. A park fekvését nem kell méltatni, hiszen a nyárfákkal szegélyezett Duna mellett helyezkedik el. A medencék számához mérten egészséges méretű a strand parkja, a medencékhez közel, vagyis a legtöbbet használt felületek szépen rendben tartottak, a távolabbiak már kevésbé. Itt eltűnik a szép mészkőút, helyét repedezett cementút váltja fel, melyet nem sepregetnek, ezért mezítláb kellemetlen rajta a járás. Jó viszont, hogy a strand legtávolabbi részén is vannak zuhanyzók és ivócsapok.
Még több strand…
… az FN Strandkörkép folyamatosan frissülő összeállításában >>>
A Palatinus leggyengébb pontja a vendéglátás. A büfék gyakorlatilag minden ízlést nélkülöznek, régi rácsokból, műanyag hullámpalákból építkeznek, hangulati elemként a sör-, a jégkrém- és az üdítőreklámok jönnek csak szóba, de azok is foszladoznak. Az egyik vendéglátó ipari egységnél az eredetileg sötétkék – szintén egy szénsavas üdítőitalokat gyártó cég szponzorálásában készült – napernyőket a nap az elmúlt évized alatt halványszürkére szívta. A repedezett betonra a székek alá zöld, füvet imitáló szőnyeg került, rágó- és játékautomaták.
A legízléstelenebb valószínűleg a sörkert és étterem, a rácsokkal, reklámokkal, tetőkkel toldozott-foldozott épület. Abban még lehet reménykedni, hogy ha a sok száz, színes fürdőruhában strandolló megszállja a sörözőt és a büféket, más lesz a kép.
A strandra 1600 forint a belépőjegy. A félliteres szénsavas üdítők 310 forintba kerülnek, az ásványvíz 200 forint. Egy sajtos lángosért 210 forintot, a palacsintákért átlagosan százat kell fizetni, egy magyar dobozos sör 280 forint, a kávé 140.
