Marokkó is szerette volna megrendezni a tornát, de a FIFA végül Amerika javára döntött. Hatalmas volt a csalódottság Marokkóban: sokan úgy érezték, hogy végre egy afrikai országnak kellene ítélni a vébét. A kontinenst végül a 2010-es dél-afrikai tornával próbálta meg kiengesztelni a FIFA.
Nem kis meglepetésre a FIFA a 2004-es torna rendezési jogát az Egyesült Államoknak ítélte oda. Egy olyan országnak ahol a kosárlabdáért, a jégkorongért, a baseballért és az amerikai fociért milliók rajonganak, ám a labdarúgásnak még a szabályait sem sokan ismerik. Ennek ellenére a szövetség nem bánta meg a döntését, hiszen egy jól megszervezett, színvonalas vébét rendezett az USA, amelyre hatalmas tömegekben érkeztek az amerikai rajongók is.
A selecao negyedszer
Teljesen megérdemelten nyerte meg negyedik aranyérmét a brazil válogatott, amely a második körben éppen a házigazdát búcsúztatta. A selecao az egész torna során brillírozott, csak a döntőben aratott diadaluk nem volt meggyőző.
A selejtezők során egy újabb rekord született: a 94-es tornára 147 ország szeretett volna kijutni. Ez azonban csak 24-nek sikerülhetett, ami egyben azt jelentette, hogy jó pár favorit már ezt az akadályt sem vette. Óriási meglepetésre a két évvel korábban Európa bajnoki címet szerző dánok éppúgy lemaradtak, mint Anglia, Portugália, Lengyelország és Franciaország. Ez utóbbi csapat rendkívülien balszerencsés volt: az utolsó selejtezőmérkőzésük utolsó másodperceiben kaptak gólt a bolgároktól, és ez egyben azt jelentette, hogy a kelet-európai együttes játszhatott a tengerentúlon. Szintén nem vett részt a 15. világbajnokságon a jugoszláv csapat, Dél-Afrika ezzel szemben hosszas eltiltás után tért vissza a nemzetközi porondra.
Nincs többé “kiscsapat”
A több mint egy hónapos eseményre soha ennyien nem voltak a a helyszínen kíváncsiak. Összesen valamivel több mint 3,5 millió szurkoló zarándokolt el a vb-városok stadionjaiba. Már az első kör hozott jó néhány meglepetést. A házigazda mellett Szaúd-Arábia is tovább jutott a csoportból, részben Szaed Owairan parádés találatának köszönhetően, amely kétségkívül a torna legszebb gólja volt. Oleg Salenko a kameruniak ellen egy maga ötször talált be, ami természetesen rekord ebben a kategóriában, de az oroszok ennek ellenére kiestek. A megszelídíthetetlen oroszlánok is kénytelenek voltak korán pakolni. Csak Roger Milla góljának örülhettek Kamerunban: a csatár 42 éves korában szerzett találatot, ami szintén rekordnak számít.
Baggio: mennyből a pokolba
A negyeddöntőben szinte teljes volt az európai dominancia: a brazilokon kívül hét csapat képviselte az öreg kontinenst. Köztük volt az olasz válogatott, amely már a csoportkörböl is csak szerencsével lépett tovább. Nagy nehezen kiharcolták a tovább jutást, de a nyolcaddöntőben ismét egy idegtépő találkozó várt
A tragikus hõs: Roberto Baggio (Popperfoto)
rájuk. Nigéria másfél perccel a rendes játékidő vége előtt még egy góllal vezetett, ráadásul az azzurrik tíz emberrel küzdöttek. Roberto Baggio egalizált, majd a hosszabbításban ismét betalált és ezzel kiejtette a rendkívülien jól megszervezett nigériai csapatot. A copfos csatár a következő körben döntő gólt lőtt a spanyoloknak, és az elődöntőben is az ő két találata hozta meg a győzelmet a bolgárok ellen. Sztojcskovék a legjobb nyolc között a címvédő német csapatot intézték el.
A brazil-holland negyeddöntő volt a vébé legizgalmasabb mérkőzése. Dungáék végül jobbnak bizonyultak, de a győzelmük nem volt sima: a selecao már 2-0-ra is vezetett, ám Bergkamp és Winter egyenlített. A 81. percben aztán Branco egy bombagóllal eldöntötte a meccset. A találkozón láthatták először a szurkolók a Bebeto sajátos gólörömét: a brazil csatár úgy tett mintha újszülött gyermekét ringatná. A későbbiekben ezt számos focista lekopírozta Romario ékpárjától.
A svédek nyerték a bronzcsatát (Popperfoto)
A döntőben két háromszoros világbajnok, és a torna két legerősebb csapata találkozott egymással. Remek mérkőzésre volt kilátás, ehhez képest egy meglehetősen unalmas finálét láthattak a szurkolók. Először a világbajnokságok történetében tizenegyes-párbajjal kellett eldönteni az aranyérem sorsát. Az olasz csapat sztárjára, Roberto Baggióra hatalmas teher nehezedett, hiszen be kellett lőnie a büntetőjét, ha életben akarta tartani az olasz reményeket. A csatár azonban az égbe lőtte a labdát, és így negyedszer ünnepelhetett Brazília.
