amerikai, 2006 112 perc
Eredeti cím: The Omen Rendező: John Moore Forgatókönyvíró: David Seltzer 1976-os forgatókönyve felhasználásával Dan McDermott Operatőr: Jonathan Sela Zene: Marco Beltrami, Jerry Goldsmith Producer: John Moore, Glenn Williamson Szereplők: Liev Schreiber (Robert Thorn), Julia Stiles (Katherine Thorn), Seamus Davey-Fitzpatrick (Damien), Mia Farrow (Mrs. Baylock), David Thewlis (Keith Jennings), Pete Postlethwhite (Brennan atya), Michael Gambon (Bugenhagen) Mozistart: 2006. 06. 06. Honlap: www.theomenmovie.
com/
Harminc évvel ezelőtt, még a felültöltős (és az egy-szinkronhangú) videózás hőskorszakában egy vidéki magyar kisváros nagyobbik szobájában minden ijedt osztálytárs meg volt arról győződve, rövid időn belül szar lesz nekünk. És nem az eladósodott ország nyomorára gondoltak – gondoltunk –, hanem hogy megszületett, és „köztünk” (azaz, hogy Amerikában) grasszál a gonosz kölyke, a világnak annyi, talán már a következő szombati iskolai buli megtartása is bizonytalan. Mindez a David Seltzer forgatókönyve alapján készült eredeti Ómen-filmnek – rendező: Richard Donner (későbbi munkái: Superman 1-2., Halálos fegyver-kvadrológia, újabban: 16 utca) – volt köszönhető, amely jelentősen megrázkódtatta a közönséget, különösen bennünket, fogékony, ifjú, Onedin-sorozaton nevelkedett lelkeket.
A produkciót belengi az igénytelenség
A 2006-os Ómen más. Elsősorban hiányzik belőle az újdonság és – némi blaszfémiával élve – a reveláció ereje. S bár láthatóan költöttek a filmre (a képek szépek), a produkciót belengi egyfajta igénytelenség, ami nem csupán az újragondolás-aktualizálás fáradalmainak elvetésére vonatkozik, hanem arra is, hogy a Prágában forgatott produkcióban a házfalakon fennmaradtak az originális utcanév-táblák, ezért aztán a film Londonjában veretes cseh nyelvleckéket vehet az éles szemű néző.
Szolgai és fantáziátlan másolat
John Moore rendező (A Főnix útja, Ellenséges terület) adaptációja egyszerű, szolgai és fantáziátlan másolat, a szereplőcseréktől (az egykori főszereplő, a markáns Gregory Peck helyére a bizonyos szögből határozottan Szőke Andrási vonásokat mutató Liev Schreiber lépett) és néhány jelentéktelen változástól eltekintve érintetlenül maradt minden. Leginkább az idősb néző lelke-szelleme, hiszen tulajdonképpen látta már mindezt, ahogy a feltörekvő amerikai diplomata fogadott babájáról kiderül, hogy a sátán fia, a 666-os számmal jelölt, a bibliai Jánosi víziókban Fenevadnak nevezett végítélethozó.
Moore mozija csupán azokra lesz hatással, akik nem találkoztak az eredeti variációval, vagyis leginkább a hatéves Damient – egyébként egész jól – alakító Seamus Davey-Fitzpatrick kortársait lepheti-rémítheti meg ez a horror. Őket azonban (nagyon helyesen) nem engedik be a filmre.
