A tornát végül a németek nyerték meg, és az elsőségükkel felzárkóztak Brazília és Olaszország mellé, akik addig már szintén három alkalommal győzedelmeskedtek. A két elődöntő a tizenegyes-párbajjal végződött, és az aranycsatát is egy büntető döntötte el.
A selejtezők során 112 csapat próbálta meg kiharcolni a vb-szereplés jogát, és a magyarok mellett több nagycsapat is megbukott már ezen az akadályon. Dánia, Portugália, és a négy évvel korábban elődöntős Franciaország sem jutott ki a világbajnokságra.
Élre törnek a “kicsik”
A torna a kicsik előretörését hozta. Már a nyitómérkőzés egy hatalmas szenzációt hozott. A címvédő argentin válogatott Kamerun legjobbjaival találkozott, és a találkozó egyetlen gólját egy bizonyos Omám Biyik szerezte. Három nappal később Costa Rica verte Skóciát, és Hollandia is csak döntetlenre volt képes az egyiptomi együttessel szemben. A kameruni válogatott Roger Milla vezérletével a későbbiekben sem adta alább, és csoportelsőként, Románia és Argentína előtt továbbjutottak. A következő akadályt is sikerrel vették, a nyolcaddöntőben Kolumbiát verték 2-1-re. A legjobb nyolc között is csak egy hajszálon múlott a győzelmük. Tíz perccel a negyeddöntő lefújása előtt még egy góllal vezettek az angolok ellen, ám a riválisnak megítéltek két büntetőt, Gary Lineker pedig nem hibázott.
A torna másik kiemelkedő játékosa az olaszok egy szinte teljesen ismeretlen támadója Salvatore Schillaci volt. Nem az agyondicsért sztárok – Vialli, Carnevale, Baggio – lőtték a gólokat, hanem a másodosztálybeli csatár, aki élete második válogatott meccsét Olaszországban játszotta. Az első mérkőzésen csereként kapott bizalmat, amit Toto rögtön győztes góllal hálált meg. A következő mérkőzésen ismét a padon ült, de később minden találkozón kezdő, és mindig be is talált. Nagyrészt Schillaci remek játékának köszönhetően jutott be a legjobb négy közé a házigazda csapat, ott azonban a tizenegyeseknél az argentinoknak nem remegett annyira a lábuk. A gauchók kapusa, az Olaszországba csereként érkező Goycochea volt a nap hőse, miután Donadoni és Serena büntetőjét is védte. Az argentin hálóőr az egész tornán kimagasló teljesítményt nyújt, és Milla illetve Schillaci mellett a vb nagy felfedezettje. Már a brazilokat is az őrületbe kergette védéseivel, és a jugoszlávok elleni negyeddöntőben is két büntetőt hárított.
Matthäus a kupával (Popperfoto)
Megérdemelten győz Németország
A másik elődöntőben két régi nagy rivális találkozott egymással. Az angolok és a németek is csoportelsőként abszolválták az első kört. Az angolok innentől kezdve bukdácsoltak, a németek jóval magabiztosabban haladtak előre, és a hollandok elleni mérkőzésen egyenesen pazar játékot mutattak. Elsősorban a német csapat jelenlegi szövetségi kapitánya, Jürgen Klinsmann remekelt, a győztes gól mellett állandó veszélyt jelentett a hollandok kapujára, még úgy is, hogy ékpárját Rudi Völlert a játékvezető Frank Rijkaarddal egyetemben leküldte a pályáról.
A fináléba jutás nagy esélyese a Nationalelf volt, de az angolok összekapták magukat, és remekül helytálltak. Balszerencsés körülmények között kerültek hátrányba: egy megpattant szabadrúgás kifogott Peter Shiltonon. Lineker révén egyenlített a Three Lions, és következhet a büntetőpárbaj. Itt azonban a németeknek volt több szerencséjük.
Az aranycsata német helyzetekkel kezdődött, de akárcsak a legjobb négy között, akkor sem ment Matthäus-éknak a góllövés. A meccs nagy részében a gauchók védelme sikeresen szűrte meg a német rohamokat, ám amikor a nyolcvanadik percben a játékvezető befúj egy azóta is vitatott tizenegyest Andreas Brehme kihasználta a lehetőséget. A büntető talán nem volt teljesen jogos, ám azt senki sem kérdőjelezte meg, hogy Németország méltó győztes.
