Élet-Stílus

BMW 325 kombi: családi macsó

A kezünk közé került BMW 325i Touring a 3-as sorozat legnagyobb darabja, ennek megfelelően a 218 lóerős motor bárkit legyorsul városban és autópályán egyaránt. Végsebessége állítólag 248km/óra, tesztünk során azonban a mindig zsúfolt magyar autópályán nem sikerült 190 fölé tornázni a mutatót. Annál inkább sikerült a felső értékhez tapasztani a fogyasztásmérőt, ami szinte odaragadt a 20 literes jelzéshez. Talán ha harmincig vagy negyvenig kalibrálták volna, akkor lenne helye mozogni, de így esélytelen volt, különösen városban. Autópályán kemény munkával és a tempomattal 110-nél viszont meglepő módon 6,8 körüli fogyasztást produkált. De ki az, aki egy 2,5 literes motorral ilyen tempóval megy? Ennél a sebességnél a vezetőülésben az ember úgy érzi magát, mintha kezét a lábával összebilincselték volna, és a jeges Dunába dobták volna.

Ezt az autót ugyanis élmény vezetni. Nincs benne semmi különös, a kormány hihetlenül precíz, az automata sebváltó azonnal reagál a pedálokra, a motor pörög, a fék olyan hatásos tud lenni, mint egy betonfal, és mégis jól adagolható a fékerő. Tulajdonképpen ezt az unalmas precizitást várjuk el a bajoroktól, egy olyan néptől, ahol még mindig elegánsnak számít a bőrnadrág viselése. Ennek megfelelő a műszerfal is, ami a maga szürke-fekete kombinációjával nem okoz semmiféle érzelmi kihívást, egyedül a fordulatszámmérő 7000-nél kezdődő piros zónája utal arra, hogy ez az autó esetleg szívrohamot is tud okozni. Márpedig tud, az autó tesztünk során 8 másodperc alatt elérte a százas tempót.

 

A kulcsmentes, gombnyomásra induló szerkezetnek köszönhetően egy gyors indulást még az autón kívül állva is hamar abszolválhatunk, bár ez a szerkezet talán a szombat este megismert csajokat bűvöli el leginkább. Az ő vakításukat szolgálja a központi zár nyitásakor sötétben automatikusan megvilágított kilincs is, más hasznát ugyanis nem tudtuk felfedezni, mindenesetre határozott feltűnést tud okozni bármelyik szórakozóhely parkolójában.

 

Pedig egy kombiról van szó, ami csajozós kocsinak túl böszme, családi autónak viszont nem túl jelentős, 485 literes csomagtérrel rendelkezik. Viszont mégis van valami haszna a konstrukciónak: az egyesek szerint unalmas, mások szerint letisztult műszerfal nem vonja el a figyelmet a vezetéstől, az ülés kényelmes, előre pedig szinte korlátlan a kilátás. Hátra már kevésbé, a középső tükörből szinte alig látni a mögöttes forgalmat. Nem lehet véletlen a tolatóradar és a tolatásnál padkafigyelő állásba helyezkedő külső visszapillantó. De mindegy is, előrefelé sokkal szebb kilátás nyílik. Mivel a xenon fényszórók és a BMW-s vesék a hűtőrácson mindenkinek előrevetítik a motor teljesítményét (és a sofőr elképzeléseit a sebességről), így a hazai márkamániás közlekedésben ezt az autót mindenki szokatlan tisztelettel kezeli. Kereszteződésben hamar át lehet vele jutni, az autópályán pedig akkor is kisorolnak előle, ha éppen eszünk ágában sincs előzni.

 

Pedig az előzés nagy élmény ezzel az autóval, az ember gerince belepréselődik a bőrülésekbe, hirtelen gázadásnál pedig a nyak hátrabillen. Aki sportfokozatba állítva használja a sebváltót, előtte gyúrjon nyakra, a meglóduló autó ugyanis a támlához ragasztja a fejet. Gyorsuláskor más kellemes élmények is agyunkba tolulnak: a motor dübörgését ugyan még ilyenkor sem érezni, de ha lehúzzuk az ablakot, akkor legalább hallhatjuk. Gyönyörű hangja van, érdemes meghallgatni. Ha nagy a huzat, akkor elég csak az utcán felénk csavarodó fejeket nézni, közterületen mindenki önkéntelenül is odakapja a fejét.

No de ez az autó nemcsak a túlfejlett feltűnési hajlammal küzdőknek lehet élmény, hanem azoknak is, akik arra használják, hogy eljussanak vele valahova. Az ülések úgy vannak kitalálva, hogy a zakót ne akarja folyton lefejteni az ember hátáról, az ülőmunkát végzők nagy örömére pedig a székeket széles határok között lehet hozzápaszítani a gerinc ívéhez. Mégis elsősorban az irodában ülőknek lett kitalálva, egyenes gerinccel ugyanis már egy kicsit kényelmetlen.

No de aki ilyen autót vesz, az vagy apukától kapta a rávalót, vagy egy jópár év munkája benne van, így volt ideje a gerincnek hozzászokni a laptop előtt görnyedéshez. A tankoláson kívül ugyanis csak egy kellemetlen élmény érheti a bémemvéseket: amikor ki kell fizetni az autó 11 milliós árát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik