Az emlős állatok mindössze 5-10 százalékára jellemző, hogy a hím is részt vesz valamilyen módon az utódok gondozásában Egyes rovarevő rókafajoknál, így a dél-amerikai deres róka, a Közel-Keleten élő ezüsthátú róka és az afrikai lapátfülű róka esetében a szülői szerepek igencsak modern minta szerint alakulnak: a nőstény jár élelemért, és a hím vigyázza a kicsinyeket.
Harry W.Y. Wright, a Warwick Egyetem biológusa Közép-Kenyában, Laikipiában figyelt meg lapátfülű kutya (Otocyon megalotis) családokat. A lapát- (vagy kanál-) fülű kutya a rókákkal áll közeli rokonságban, nevét hatalmas füleinek köszönheti, amelyekkel a legkisebb neszt is képes meghallani és lokalizálni, ami rovarevőként igen nagy hasznára van.
A kis lapátfülűek táplálását apjuk nemigen tudja megoldani, hiszen a rovarokat szájában nem viheti haza, és az sem járható út, hogy lenyeli, majd visszaöklendezi azokat, mert erre sem képes. A nőstény azonban a rovarral szervezetébe bevitt táplálék energiáját tejébe kiválasztja, és így át tudja adni kölykeinek.
A nőstény lapátfülű kutya elsősorban termeszeket eszik. Naphosszat vadássza zsákmányát, és eszik, hogy hazaérve megszoptathassa utódait. Eközben párja vigyáz a kicsikre: melengeti őket, játszik velük, bundájukból eltávolítja az élősködőket. Később, amikor a kölykök már szilárd táplálékot is esznek, az odú közelében elejt nekik néhány kisebb madarat, rágcsálót vagy nagyobb rovart is.
A vizsgálat során két ízben is megtámadta sakál illetve vadmacska a lapátfülűek odúját. A hím mindkétszer sikeresen elüldözte az agresszort.
Wright szerint ez az apai gondoskodás csakis monogámiában valósítható meg, a hím egyetlen alomnyi utódra képes hatékonyan vigyázni. Azok a hímek, melyek két nősténnyel közös kicsinyeikre felváltva vigyáztak, rosszabbul teljesítették feladatukat, és a kölykök közül kevesebben élték túl életük első hónapját.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
