Az amerikai Colorado szövetségi államban lévő Boulder egyetemen dolgozó Elisabeth Weatherhead és a dán meteorológiai intézet keretében kutató Bech Andersen arra hívta fel a figyelmet, hogy az ózonréteg vastagságát az emberi tevékenységtől független tényezők is befolyásolják.
Az ózon minden élő szervezetet óv a Napból eredő ibolyántúli sugarak káros hatásaitól.
Miután az Antarktisz egy nagy része fölül eltűnt az ózon – ez volt a híres ózonlyuk –, a nemzetközi közösség 1987-ben Montrealban egyezményt írt alá azoknak a gázoknak a betiltásáról, amelyek a légkörbe kerülve csökkentik az ózon mennyiségét. Az aláírók vállalták, hogy nem fognak fluor- és klórszármazékokat használni a hűtőgépekben és az aeroszolszerkezetekben.
A 90-es években az ózonréteg stabilizálódott vagy enyhén vastagodott is, mindenesetre egyetlen részén sem vékonyodott – erre a 80-as évek óta nem volt példa. Az ózonra káros anyagok csökkenését is kimutatták a légkörben, ez reményt adott arra, hogy a XXI. század elejétől regenerálódhat a Föld ózonburka.
A két kutató szerint azonban a 90-es években tapasztalt kedvező folyamat más tényezőkkel is magyarázható. Így például csökkent a vulkáni tevékenység, amely az ózonra káros kénes vegyületeket juttat a légkörbe. A mexikói El Chicon 1982-es, majd a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése óta nem volt hasonló erejű vulkanikus esemény.
Lehetséges, hogy a napfoltok tevékenységét is alábecsülték, véli a két tudós. A napkitörések alkalmával keletkező protonfelhők a sztratoszféra magas rétegeiben 30-60 százalékkal is csökkenthetik az ózon sűrűségét. A két legutóbbi nagy napkitörés egybeesett a két fent említett vulkán kitörésével, és ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy akkor jelentősen csökkent az ózon mennyisége. Az azóta tapasztalható javulás így legalább annyira lehet a normális szintre való visszatérés, mint a montreali jegyzőkönyvben meghatározott intézkedések következménye.
Így az, hogy milyen tényleges hatás tulajdonítható az aeroszolkészítmények és bizonyos hűtőanyagok betiltásának, csak a jövőben lesz megállapítható – hangoztatták a Nature-ben publikált tanulmány szerzői.
