A természet segíthet csökkenteni az árvízveszélyt

A szervezet szerint a drámai helyzet ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a természet rendjébe való túlzott és nem megfelelő beavatkozás beláthatatlan következményekkel jár. A természetes körülmények között árvíz idején szétterülnek ártereiken, amelyek felfogják a többletvizet. Az elmúlt 150 évben az intenzív mezőgazdaság térhódítása és a gazdasági növekedés miatt az árterek lecsapolása egész Európában óriási méreteket öltött., a folyókat szűk árvízvédelmi töltések közé kényszerítették.

Az árvizek ott okozzák a legnagyobb katasztrófát, ahol az ártereket elvágták a folyótól, így ugyanaz a vízmennyiség (vagy még több) sokkal szűkebb helyen folyhat le. Növeli az árvízveszélyt az is, hogy a vízgyűjtő területen történő nem megfelelő tájhasználat következtében – pl. beépítések, erdőirtás, túllegeltetés – a csapadék gyorsabban talál utat a folyóhoz. Egy természetes rendszerben az erdők és a vizes élőhelyek szivacsként működnek, amelyek ezáltal kiegyenlítettebbé teszik a vizek lefutását a folyóhoz. A problémát csak tovább fokozza az éghajlatváltozás által okozott szélsőségesebb időjárás.

A WWF szerint az eddigiektől eltérő, megelőző tettekre van szükség: az árvízkezelést a természetes folyamatokat figyelembe véve kell megoldani. Ilyen például az eredeti növényzet részbeni helyreállítása, az árterek területhasználatának megváltoztatása. A „nagyobb teret a folyóknak” elv alapján a töltések egyes részeinek áthelyezésével, a vizes élőhelyek, korábbi medrek, mellékágak főágba való visszakapcsolásával, az árterületek helyreállításával eredményes javulást lehet elérni az árvizek intenzitása és szintje terén. Korábbi ártéri területek elárasztásával nem csak az árvízszint csökkenthető, hanem aszályosabb időkre az értékes víz visszatartásával gazdálkodni lehet (extenzív mezőgazdálkodás, ártéri erdők használata, halgazdálkodás stb).