Szingapúr – számokban
Az ország nagysága 693 négyzet-kilométer, lakossága 4,5 millió. Az itt élők 77 százaléka kínai, 14 százaléka maláj, 8 százaléka indiai. A népesség valamivel több mint fele buddhista, 15 százaléka mohamedán, 13 százalék keresztény, a hinduk aránya 4 százalék. Az ország fővárosa Szingapúr, államformája parla-mentáris köztársaság. Mezőgazdaság gyakorlatilag nincs, a GDP 67 százalékát a szolgáltatások, a többit az ipar biztosítja. Az ázsiai pénzvilág egyik központja, több mint 140 bankfiók található a város-államban, melynek fizetőeszköze a szingapúri dollár (SGD).
Felfelé terjeszkedés
A tisztaságról elterjedt hírek nem túloznak. Még a legforgalmasabb, emberekkel túlzsúfolt belvárosi utcákon is csak elvétve lát az ember estefelé egy-egy papír fecnit. Egyéb szemétnek, kiürült üdítős doboznak, cigarettának, pláne rágóguminak híre-hamva sincs. Ha a híreink igazak, a rágógumi élvezete is tilos. Így könnyű elkerülni a pöttyös utcákat! Mindenesetre nem próbáltuk ki, hogy a hír igaz-e. (A kábítószer bevitelének tilalmával kapcsolatos drákói rendszabályokról, a halálbüntetésről a sajtó időről-időre hátborzongató hírekben számol be.)
A kis alapterület (pedig még a tengerből is csíptek el egy darabot a város építésekor) és a kereskedelmi forgalomból táplálkozó hihetetlen fejlődés természetes velejárója, hogy az irodaházak, bank- és szállodaépületek az ég felé törnek. A pénzügyi központban 280 méteres irodaépületek versenyeznek egymással. Néhány utcával odébb a kínai negyed szűk kis utcáival, színes épületeivel, éttermeivel, sárkányaival más világot idéz. Az arabnegyedben muszlim éttermek, kávézók sajátos dekorációival. Láthatóan a kínai, a maláj, az indiai és európai kultúrák jól megférnek egymás mellett sajátos stílusú lakóházaikkal, templomaikkal, éttermeikkel. A valamikori brit birodalomból a 19.századból származó középületek, katedrális, múzeum, az angol nyelv általános ismerete és a jobbkormányos autók, no meg a krikett pályák maradtak.
Nyüzsgés éjjel-nappal
Úgy tűnik, hogy a helyi lakosság (és persze a turistatömeg) egész nap az üzletekkel zsúfolt utcán hömpölyög. Este, ha még lehet, fokozódik a nyüzsgés. Kigyúlnak a fények, zene mindenfelől és útra kelnek a gyerekes családok. Láthatóan nincs gond az utánpótlással. Nagyon sok fiatalt és még több gyereket láttunk, akik a mi szokásainktól eltérően éjfél körül is utcán voltak. A családok a legnagyobb bevásárló utca, az Orchard Road nagy nyüzsgésében is fegyelmezetten várakoztak a taxiállomásokon. Annak ellenére, hogy láthatóan sok van belőlük, a taxi hiánycikknek számított az esti órákban.
A zene, a fények, a hihetetlen árubőség mind vásárlásra csábít. Bármit, bármikor meg lehet venni. Úgy hallottuk, hogy műszaki cikkeket érdemes Szingapúrban venni. A tapasztalat rácáfolt a várakozásra. Egy meghatározott digitális kamerát keresve, amelynek árát Budapesten gondosan megtudakoltuk, rájöttünk, hogy a megengedett, sőt elvárt kemény alkufolyamat eredményként elért ár még mindig magasabb, mint idehaza. (Csupa heccből a kamera árát földkörüli utunk többi megállójánál is teszteltük, míg rájöttünk, hogy a legolcsóbb üzletet itthon köthetjük és a vásárlás elmaradt.)
Feltűnő volt, hogy a fiatalok ruházata is rendezettebb, mondhatni konzervatívabb a nálunk megszokottnál. Nem láttunk agyontetovált, piercingeket viselő fiatalokat, nem találkoztunk ittas járókelőkkel. (Ennek persze vallási okai is lehetnek, másrészt utcai árusításban csak vizet, vagy üdítőitalt lehetett kapni.) Az, hogy a kereskedelemnek, a pénzügyeknek köszönhetően gazdag országban járunk, nyilvánvaló volt. A szociális hálóról nem volt alkalmunk informálódni, de az tény, hogy kéregetővel, vagy hontalannal nem találkoztunk.
Kirándulás Sentosán
A csodálatos kilátást nyújtó, üvegfalú kabinokat szállító függővasút néhány perc alatt átért velünk egy kis szigetre, Sentosára, amely a történelmi múzeum, a lepkepark, sétautak és egyéb látnivalók mellett a szingapúriak fő kiránduló és szórakozó negyede, egyben remek tengerparti fürdőhely is. Az egész sziget egy csodálatos, buja trópusi növényekkel teli park, sok látnivalóval.
A múzeumban kicsit amerikaias ízű, de kétségtelenül látványos bemutatón keresztül megismerkedünk a négy államalapító etnikai csoport (a kínaiak, malájok, indiaiak és eurázsiak) idillinek bemutatott történelmi megegyezésével és a városállam gyors és sikeres fejlődéstörténetével. Újabb függővasúttal leereszkedhettünk a tengerparti plázsra, meglátogattuk a trópusi növények között szálldosó szebbnél-szebb lepkéket.
