Tévézés mobilon – marokmozi

Vadonatúj promóciós együttműködéssel rukkolt elő a brit Vodafone és az amerikai Fox stúdió, amikor Angliában a tévétársaságok elkezdték vetíteni a 24 című filmsorozat negyedik évadját. A titkos ügynök kalandjait feldolgozó szappanopera minden évadja 24 részben mutatja be egyetlen nap egy-egy órájának eseményeit. Ezúttal azonban a hagyományos film mellett még külön leforgattak 24 olyan egyperces epizódot is, amelyeket kimondottan a mobiltelefonok képernyőire terveztek. Így született meg a „mobizód”, a nagy adatátviteli sebességre alkalmas mobilhálózatok egyik nagy üzleti ígérete.

Bár az angliai premiernek jó visszhangja volt, egyelőre még korántsem egyértelmű, hogy a mobil tévézésben a szolgáltatók és a médiavállalkozások aranybányára bukkantak. Ehhez előbb még a megfelelő üzleti modellt is ki kellene alakítani, s ez a folyamat a legtöbb esetben ma még Nyugat-Európában is kezdetleges állapotban van. A brit példában először is a Foxnak át kellett engednie a mobilos sugárzási jogokat a Vodafone számára, majd le kellett forgatni a speciálisan kis képernyőkre készülő epizódokat, a mobilcégnek pedig el kellett ezt adnia a hálózatán keresztül. Nem kis költségekről van szó, és megfelelő tapasztalatok híján a kockázat is elég nagy, hiszen nehéz megjósolni, mi lehet olyan vonzó, hogy a kis képernyős feldolgozásért is hajlandóak legyenek fizetni az ügyfelek. Mindenesetre a magyarországi Vodafone-nál is úgy vélik, hogy a mobiltelevízió lesz a leglátványosabb multimédiás szolgáltatás.

„Magyarországon egyelőre nagyon kevés példa akad a kifejezetten mobilos környezetbe szánt műsorok vagy kisfilmek készítésére” – mondja Várda Eszter, az Mfactory Kft. tartalomfejlesztési vezetője. A társaság gyárt ilyen saját „mobizódokat” – például a Nyócker című animációs film alakjainak szerepeltetésével -, amelyeket aztán a mobilszolgáltatók portáljain keresztül értékesít. A képernyő kis mérete miatt a szereplőket többnyire torzítottan kell ábrázolni, körülbelül úgy, mintha a kamera csaknem teljesen felülről venné őket, így az arcuk a testükhöz képest szokatlanul nagy méretben és felbontásban látható. A háttér blue box technikával készül, így ez is mindig éles marad, és szükség esetén variálható.

Jelenleg azonban a mobilos tévézésnél a legtöbb esetben ugyanazt látja a magyar előfizető, mint a hagyományos televízió képernyőjén, ami a méretkülönbség miatt néha erősen ront a műsorok élvezhetőségén. „A kép felbontása, színmélysége és a képernyő mérete az adott készülékekre optimalizált formában jelenik meg” – teszi hozzá Hajnal Géza, a Pannon üzletfejlesztési igazgatója. A mobilcégek tehát a speciális tartalom híján egyelőre annyit tesznek, hogy technikailag „lebutítják” a hagyományos adást, és automatikusan alkalmazkodnak az előfizető telefonjának képességeihez.

Két út

A tévézést alapvetően két technológiával, a műsorok letöltésével, vagy az úgynevezett streaminggel oldják meg. Utóbbinál a műsor a hálózaton keresztül folyamatosan (nem egy csomagban) érkezik, ebből a szempontból a hagyományos sugárzásra hasonlít. Üzleti szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy melyik technológiát használják. A letöltés esete egyszerűbb, ilyenkor általában műsoronként egy fix összeget számláznak ki a cégek, és a műsor a telefonon marad, tehát az illegális továbbítás problémáját is meg kell oldani. A streamingelt filmanyag viszont nem továbbítható másik készülékre, a film pedig egy kattintás után azonnal elindul, nem kell várni a letöltésre (egy hosszabb film egyébként el sem férne a telefon memóriájában). Az ilyen műsoroknak lehet fix ára, de számlázhat a szolgáltató akár az adatmennyiség vagy az idő alapján is. A Pannon tévés szolgáltatása például percenként 66 forintba kerül, függetlenül a letöltött adatmennyiségtől és attól is, hogy az előfizető 3G vagy annál lassabb technológiát használ.

Mindkét esetben hasonló azonban az elszámolás logikája; amint az például az emelt díjas sms-eknél is bevált, a díjat a mobiltársaság szedi be, majd a bevételen megosztozik a tartalom jogtulajdonosával, esetleg azzal a céggel is, amelyik a jogtulajdonostól vett műsort a mobiltársaságnak tovább értékesíti. Ilyen közvetítő cég például az IKO New Media vagy a Telefor – előbbi az RTL Klub, utóbbi a TV2 legfőbb „viszonteladója”. „Folyamatosan tárgyalunk a tévékkel, de a streaming esetében még nem sikerült megállapodnunk a díjmegosztásról” – tudtuk meg Bőthe Csabától, a T-Mobile üzletfejlesztési igazgatójától. Mivel a cég élőben jelenleg ingyen adja a tévéadásokat, erre nem is volt szükség, ám a jövőben, ha pénzt akarnak kérni a szolgáltatásért, a felek nem kerülhetik ki a szerződéskötést. A Pannon üzleti titokként kezeli, hogy milyen arányban osztozkodik a közvetítőkkel és a tévécsatornákkal.

Az emelt díjas mobiltelefon-hívásokból és sms-ekből befolyó összesített bevétel a becslések szerint tavaly 12 milliárd forint körüli volt Magyarországon. Egyelőre az sms a döntő alkalmazás, ez adja a teljes forgalom körülbelül kétharmadát. Az egyéb megoldások üzleti modellje még kiforratlan. Az említett díjmegosztási rendezetlenségen kívül erre utal az is, hogy a mobilos tévénéző nem mindig kapcsolódhat be az élő adásba. A tévék ugyanis ma még csak azokat a műsorokat adhatják át a mobilcégeknek, amelyek szerzői jogával rendelkeznek, vagy a mobilos közvetítés jogát is megvásárolták. Hiába futott az MTV-n például a téli olimpia közvetítése, a mobilos közvetítési jogok nem voltak a tévétársaságnál, így a sportversenyeket nem is lehetett követni a telefonokon keresztül. „A jövőben a hagyományos mellett külön internetes és mobiltelefonos közvetítési jogokat is vásárolhatnak majd a televíziók” – jósolja Bőthe Csaba. A hírek szerint a nyári németországi labdarúgó-világbajnokság szervezői például már ezt tervezik.

Ugyancsak nem láthatóak ma még mobilon a műsorok közötti reklámok, hiszen a hirdetési szerződések erre a továbbítási formára nem vonatkoznak. A reklámpiac azonban minden bizonnyal rá fog mozdulni erre a lehetőségre, hiszen a mobilos tévézésnek megvan az az előnye, hogy a nézettséget tökéletesen pontosan lehet mérni. A telefonban lévő SIM kártya azonosítja a tévénézőt, és jól meghatározható, hogy az előfizető mit, mikor és meddig nézett. Nem lenne meglepő tehát, ha – az internetes hirdetéseknél bevált módszert átvéve – a reklámozók a mobilos tévézésnél is csak a valóban célba ért hirdetések után fizetnének.