Jelenleg a 2,2 literes D-4D dízel a létező legerősebb négyhengeres dízelmotor szériaautóban. 177 lóerő, 400 newtonméter. Fajlagosan van erősebb, de akkor is szemet gyönyörködtető számok. Már a 136 lóerős Corolla Versóban is hasra estem a menetteljesítménytől, pedig azt jócskán lebutították ehhez képest.
Hol vannak a plusz lóerők?
Lehet, hogy túl sokat vártam, de a csúcsdízel nekem nem hozta a várt hatást. A plusz lóerőkből és a nyomatékból alig érezni valamit, a papíron lényeges különbség ellenére. Pedig miután sikerült a motornak kikapaszkodnia a meglehetősen mély turbólyukból, megindul és vehemensen húzni kezd, és ezzel nem is hagy alább még 130 felett sem.
A tesztautó jól megy, de ez nem tűnik 177 lóerőnek, ha a 136 lóerős tényleg 136 lóerős. A nagy hidegben nehézkesen melegedett be a motor, de erről legalább tájékoztatott egy kis kék lámpa. Ez jó, mert így nem hajszoljuk halálba a dízelt, viszont a motor még 10 kilométer megtételével sem lett üzemmeleg, közben pedig megfagynak az utasok. Szerencsére az elrejtett plusz lóerőkhöz minimális fogyasztásnövekedést társítottak, 9,5-ről 10,3 literre ugrott fel városban a fogyasztás.
A leírtak alapján senki ne gondolja úgy, hogy a legerősebb dízel kompakt egyterű csak hencegésre jó, mindössze a nagyon jó 136 lóerőshöz képest kevésbé érezhető az előrelépés. A 160-as utazótempó viszont meg sem kottyan neki, sőt gyanítom, még ennél többet is tud, visszafogott menetzaj mellett.
Fotó: Vezess.hu
Ámulatba ejtő úttartás
Az úttartáson újra elámultam. Jó autónak tartom a Toyotákat, de a futóművel szerintem sokszor nem alkotnak nagyot. Ha a márka többi modellje annyira biztosan tartaná az utat, mint egyterű létére a Corolla Verso, akkor egy szót sem szólhatnék.
Magas felépítése ellenére nem dülöngél részegesen jobbra-balra, lehet vele jókat kanyarodni, szépen fut egyenesen, és nem is túlságosan kemény. Két egymást követő napon érzésre biztonságosabban kanyarodott ugyanakkora tempónál, ugyanabban a kanyarban, mint egy E-osztályos Mercedes. Persze ebből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni.
Nagy és szűk egyben
Csomagtérben viszont könnyen alulmarad a Verso egy családi autóval szemben, valaki csúnyán elbánt vele ezen a téren. Nem sok a 397 liter, ami a csomagtérroló alatt marad, fölé pedig több szempontból sem biztonságos pakolni. 7 üléssel épp befér egy kabát, maximum kettő.
Fotó: Vezess.hu
Mindjárt más a helyzet, ha néhány hanyag mozdulattal eltüntetjük az útból a második sort is. Ekkor mehetünk tehertaxizni is, a másfél köbméterrel gyorsan megy a költözés, befér a hűtő, és/vagy a nagy TV is.
A hátsó lábtér mérete alaphangon is bőséges, bár a kényelmes utazáshoz ez mégsem lesz elég. Hosszabb távon egyáltalán nem jó a második sorban ülni, pedig látszatra elfér több felnőtt is. Az ülőlap rövid és kemény, így az állítható meredekségű háttámla már nem sokat segít. Alátámasztás hiányában gyorsan elfárad a lábunk, erről még a kemény szivacsozás okozta zsibbadás sem vonja el a figyelmünket.
A két kihajtható pótszéken nincs ilyen probléma, azok már ránézésre is kényelmetlenek. Persze pohártartó van a leghátsó sorban is, de aki oda befér, az még biztosan nem képes egyedül inni.
Fotó: Vezess.hu
A kicsit kérném
Nem mintha a 6,6 millió forint túlzottan magas ár lenne egy ilyen erős és jól felszerelt egyterűért, én mégis inkább a 136 lóerőset választanám a hipermarketben, ha beszámítható állapotban lennék a döntés pillanatában. Aki hozzám hasonlóan utálja a lomha, billegős családi autókat, de kell a hely a családnak, annak a Verso 2.2 D-4D erős alternatíva. Viszont a plusz 350 ezer forint nem is olyan sok, ha cserébe nekünk van a legerősebb dízel egyterűnk a környéken. “Várjon csak! Mégis a nagyobbikból vinnék!”
A kocsiről bővebben a Vezess.hu oldalain olvashat.
