Gábor Pál a ballonkabátos?
Korábban Szabó István azt nyilatkozta, hogy Gábor Pált akarta menteni, aki fegyverrel részt vett a budapesti pártbizottság épületének ostromában. Még veszélyeztetebbé tette Gábort, hogy erről híradófelvétel is készült, amin fehér ballonkabátban, géppisztollyal felismerhető.
Rózsa János és Kézdi-Kovács Zsolt, Mészáros Márta és Jancsó Miklós is megerősítette: a rendezőt látják a híradófelvételen.
Eörsi László történész szerint viszont a fehér ballonkabátos férfi nem Gábor Pál, hanem a 21 éves Marsányi László műanyag-feldolgozó.
Az ötvenes évek végén, a fortélyos félelem idején egy rendkívül összetartó diákcsoport éli nem mindennapi életét. Mindent elmondanak egymásnak, de semmi nem jut ki a zárt csoportból. A titkosszolgálat be akar épülni e közösségbe és látszólag, az egyik diák beszervezésével sikerül is, de valójában semmilyen új információhoz nem jut…
Egy készülő film szinopszisát írta így le Szabó István vasárnap A szólás szabadsága című tévéműsorban. A már egy éve kész önéletrajzi filmtervében a diák maga a rendező, a csoport pedig a rendezőszakos évfolyam.
Az Oscar-díjas filmrendező néhány nap és az évfolyamtársaival való beszélgetés után kijelentette, hogy – korábbi, ösztönös, első védekező állításával szemben – nem Gábor Pál megmentése volt az egyetlen oka a titkosszolgálati beszervezése elfogadásának, hanem saját magát is akarta védeni a papír aláírásával. Mint mondta, a felelősséget nem akarja másra hárítani, 19 évesen abban a félelemmel teli korban saját magát, és a tanulmányait látta veszélyben. „Nem dönthettem másként” – szögezte le.
Nem ártott senkinek
Szabó István szerint az a bizonyos zárt diákközösség jól vizsgázott a történelem által feladott leckén, semmi „belső információ” nem került ki onnan. Senkinek nem volt bántódása, és végül mindenki elvégezte a főiskolát, filmet készíthetett.
Jelentéseiben a rendező csak olyan adatokat erősített meg, amit a titkosszolgálat amúgy is tudott, ezért nem lett volna értelme tagadni.
„Nem ártottam senkinek, ebben egészen biztos vagyok” – mondta..
Korábban a filmjeiben vallott
„Lényegében nem csináltam olyan filmet, amiben ez a történet ne lenne benne” – árulta el Szabó István. Még a legújabb, Rokonok című filmjében is van erre utalás. Arra a kérdésre, hogy miért nem mondta el titkosszolgálati múltját korábban, Szabó azt mondta, hogy egyrészt az évfolyamtársainak tett eskü kötelezte titoktartásra, másrészt nem is volt mit elmesélnie. ” Ez a fantasztikus Máriássy-osztály úgy összetartott, és annyira tudtunk mindent egymásról, hogy nem volt semmit erről mit mesélni.” Filmjeiben egyébként szerinte már mindent elmondott. (Konkrétan a Bizalom, a Redl ezredes, s Napfény íze és a Rokonok című filmjét említette.)
Szabó István arra a felvetésre, hogy a múltjáról szóló hírek már eljutottak a külföldi hírügynökségekhez is azt mondta: „ez egy akció a megölésemre.”
Tisztelettel, szerettel!
A hétfői Népszabad-ságban Szabó István iránti változatlan szeretetét és tiszteletét fejezte ki a szellemi élet mintegy száz ismert személyisége. Az aláírók között van például Garas Dezső, Göncz Árpád, Gönczöl Katalin, Jancsó Miklós, Koncz Zsuzsa, Koltay Lajos, Kő Pál, Presser Gábor, Tímár Péter és Valki László.
Szabó Istvánt továbbra is barátjának tekinti, és nagy rendezőnek tartja Jancsó Miklós és Mészáros Márta, annak ellenére, hogy 1957-től többek között róluk is rendszeresen jelentett az állambiztonsági szolgálatnak Oscar-díjas kollégájuk.
Vasárnap a M1 Nap-kelte című műsorában Jancsó elmondta, hogy nem véletlenül a Filmszemle előtt tették közre a Szabóról szóló, szerinte manipulált cikket. (A hosszú évek óta a legtöbb, 28 nagyjátékfilmmel futó filmes mustrát a Rokonok nyitja meg.) Mint mondta ezzel az időzítéssel nem csak Szabó Istvánba, hanem az egész filmes szakmába rúgtak bele.
A műsorban Mészáros Márta kiemelte, hogy az ötvenhat utáni szörnyű években mindenki félt, szinte „csak az nem volt ügynök, akinek szerencséje volt és nem szervezték be.” Nem lehet kiemelni a történelmi kontextusból egy-egy ilyen esetet. Mint mondta, amit róluk jelentett Szabó, abban semmi új nem volt, és utólag sem sértő, hiszen azt írta le, ami akkoriban róluk terjedt.
A rendezőnő szerint az egész kor és ez a konkrét történet is benne van Szabó István filmjeiben, hiszen azok nagy része a hatalomhoz való viszonyról, a félelemről, hazugságról szól. Szerinte egyébként 50 év múlva e történelmi időszakról Szabó filmjei mutatják majd a legpontosabb képet.
A rendezőnő ugyanakkor szeretné megkérdezni Szabó Istvánt, miért nem állt ki 10-15 évvel ezelőtt a nyilvánosság elé, és miért nem mondta el a történetet.
Az ÉS cikke csonka, felelőtlen
Gerő András történész a közlő lap és a cikkíró felelősségét taglalta. Szerinte Gervai András cikke csonka, felelőtlen tényfeltárás, szakmailag nem megalapozott, hiszen olyan alapvető kérdésekre nem válaszol, hogy milyen terhelő adat alapján szervezték be, és hogyan bocsátották el a fiatal főiskolást. További hibának tartja Gerő, hogy Szabó Istvánt nem keresték meg.
Gálszécsy András, korábbi titkosszolgálati miniszter szerint nagy hiányossága az előző 15 évnek, hogy a parlament nem rendezte az ügynökök kérdését. Mint mondta, úgy tűnt ez egyik pártnak sem érdeke. A levéltárakban egyébként 4000 folyóméter ehhez kapcsolódó irat van, amire ezeket feldolgozzák, már szerinte senkit nem fog érdekelni az ügynökkérdés. A másik fő probléma, hogy manapság csak a beszervezettekről hull le időnként a lepel, a bírókról, népi ülnökökről, ügyészekről egy szó sem esik.
A Nap-kelte vendégei egybehangzóan óvtak attól, hogy bárki a körülményektől elvonatkoztatva ítélkezzen Szabó István, vagy más volt ügynökök felett.
