A Németország a büntetőterületen belül (Deutschland im Strafraum) című kötet néhány részletét a Süddeutsche Zeitung melléklete közölte: a szerkesztők elárulták, hogy volt egy igen nyomós „érvük”, amikor a futballrajongó Esterházyt felkérték az írásra: belépőjegy az idei németországi labdarúgó-világbajnokságra.
Esterházy a napokban a világbajnokság kulturális keretprogramjainak egyikén lépett fel Berlinben, más futballhoz értő, esetleg valamikor futballozó irodalmi híresség (Per Olov Enquist, Henning Mankell) társaságában.
Az író nem kommentálta a pódiumbeszélgetést vezető moderátor megjegyzését, a könyv talán kései bosszú az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett magyar vereségért (NSZK–Magyarország 3:2).
Esterházy nem fűzött kommentárt az olyan világmegváltó megjegyzésekhez sem, mint hogy manapság a futball az egyetlen egyetemes vallás, vagy hogy a futball alapján a világot is meg lehet magyarázni.
Ellentmondott viszont, amikor egyik írótársa kijelentette: a futballista ugyanolyan magányos, mint az író. „Nem, ez nem igaz. Nem Zidane nyer, hanem a csapat. A futballista nem magányos, az író igen. (…) A futball az ‘én’ és a ‘mi’ közötti, nem mindig egyszerű viszonnyal nyűgöz le. Ritkán fordul elő, hogy egy játékos azt mondhatja: a csapat csapnivalóan játszott, de én jól” – fejtegette Esterházy egy német lapinterjúban.
Az interjúból az is kiderült, hogy az író örül Lothar Matthäus távozásának: „Magyarországon erre mondják azt, hogy nem oszt, nem szoroz. Úgy vélem, Matthäusnak semmi esélye nem volt… Már egyáltalán nem egy személyről van szó, hanem strukturális problémákról. A helyzet a magyar futballban annyira minden színvonalat alulmúló, hogy az ember csak ámul és bámul.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
