Élet-Stílus

Csak terv maradt a legtöbb kulturális beruházás

Tervekben gazdag, de megvalósult kulturális intézményekben jóval szegényebb ciklust látszik maga mögött tudni az ország fővárosa. Az óbudai Gázgyár, a Közraktárak vagy éppen a budai Vár szinte változatlan állapotban várják a kormányzati terminus végét.

A Népszabadság összeállítása a megvalósult nagy kulturális beruházások között a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot és az informatikai minisztérium által meglehetősen zűrös körülmények között, de végül látványosan létrehozott Jövő Házát. Talán nyárra megnyílhat – a volt Erzsébet téri buszpályaudvar épületében helyet kapó – Magyar Design Központ is.

Az Andrássy úti Divatcsarnok ügyére ragyogóbbnál ragyogóbb tervek születtek az elmúlt négy év alatt. Először a Guggenheim múzeum magyarországi kiállítóhelyének szánták, ezt követően a zenészek és az építészek is kinézték maguknak, végül – bár Hiller István miniszter többször is kijelentette, hogy elkötelezett az épület kulturális célú hasznosítása mellett – az állam a Divatcsarnokra pályázat útján keresett vevőt, és meg is találta. Úgy hírliik, marad áruház.

Tapodtat sem mozdult viszont előre a budai Vár, azaz a Szent György téri romépület ügye: a hajdani Honvéd Főparancsnokságon és környékén reprezentatív államtörténeti kiállítást és konferencia-központot alakítottak volna ki, de egy tervpályázatnál tovább nem jutottak. Ennyi sem történt az óbudai Gázgyárban. A műemlék csarnokokban és a körülöttük lévő területen egy lassan évtizedes terv szerint múzeumi negyedet szeretne létrehozni az állam. Itt kapna helyet az ugyancsak kiállítóhely nélkül vegetáló Országos Műszaki Múzeum, több ipari szakmúzeum, sőt egyes elképzelések szerint még a Néprajzi Múzeum is. Mindez azonban nem több szándéknál, hiszen – bár a főváros e célra kész ingyen átadni a területet az államnak – a beruházás minimálisan 30-40 milliárdos költsége eddig az alapkőletételtől is elrettentette a döntéshozókat.

Vélhetően szintén a szükséges összeg nagysága tartja vissza az államot attól, hogy döntsön a Millenáris melletti terület sorsáról. A Millenáris 2-ként említett gyárcsarnokok szennyezett és rendezetlen tulajdonú földdarabon állnak; némelyikük azonban már műemlék. Hasonló a helyzet a pesti Közraktárakkal is. Bár a főváros aspirációja az Európa kulturális fővárosa címre az elmúlt évben valamelyest felkavarta az épületek körüli állóvizet, e pillanatban senki sem gondolja komolyan, hogy 2020 előtt nyüzsgő és fiatalos kulturális bázissá válhatna a hajdani ipartelep. Ha lehet, ennél is bizonytalanabb a Várkert Bazár sorsa. Annyi biztos, hogy az állam talált egy befektetőt, aki üzleti célú hasznosítás fejében felújítaná a műemléket – ahogy az is, hogy jelentős erők mozdultak meg az állami szerepvállalás és a “méltó” funkció érdekében.

Úgy tudni, részben kulturális szerep jut majd a Rumbach Sebestyén utcai műemlék zsinagógának is, amelyben korábban sokan a holokausztmúzeumot szerették volna megvalósítani. Az épületet tavaly visszakapta a Mazsihisz. Hasznosítására ötletpályázatot írtak ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik