Fél évtizeddel az erről szóló vita kirobbanása után elkészítette a Szigetköz rehabilitációjára vonatkozó tervét a Duna Charta szakembergárdája, amelynek tagjai ma jórészt a Védegyletben dolgoznak. A Molnár Péter hidrogeológus által jegyzett tanulmány elveti az Öreg-Duna „kanyargósítását”, helyette a megsüllyedt és a bősi mesterséges csatorna miatt kiszáradóban lévő főmeder fenekének megemelését és kiszélesítését, továbbá a valamikori mellékágrendszer újjáélesztését javasolja – írja Huth Gergely a Greenfo-n.
A Fidesz-kormány működésének derekán nagymértékben megosztotta a Duna-ügyben érdekelt zöldszervezeteket a dunai kormánybiztosi iroda által kidolgozott, a szigetközi folyószakasz újraka-nyargósításáról szóló terv. Az elképzelés Droppa Györgynek, a Duna Kör ügyvivőjének a nevéhez fűződik, aki több nyugati példa alapján azt látta helyesnek, hogy a dunacsúni–bősi mesterséges csatorna miatt kellő mennyiségű víz nélkül maradt Szigetköz rehabilitációját a valamikori kanyargós Öreg-Duna visszaállításával oldják meg.
A Szigetköz fő problémája ugyanis az, hogy már a bősi építkezés előtt is komoly beavatkozások tették tönkre a táj eredeti élővilágát. A hajózási mélység biztosítása érdekében az elmúlt évszázadban egyenesre szabták a folyót, s a valamikori kanyargós főág immár mellékágak sorozataként funkcionált tovább. Később ezeket a mellékágakat is töltésekkel zárták le. Ha Szlovákia vissza is adja az elterelt folyó vízmennyiségének felét-kétharmadát, a kevés víz akkor sem jut el az időközben alaposan kimélyült főágból a mellékágakba.
A Droppa-féle megoldás a száz évvel ezelőtti főág helyreállítását célozta meg úgy, hogy a mostani főmederből kőszórásokkal ezekbe a régi ágakba kényszerítik a vizet. Az akkori bejelentést azonban kétkedve fogadta a Duna Körből kivált Duna Charta és Illés Zoltán, a környezetvédelmi bizottság akkori fideszes elnöke. Arra hivatkoztak, hogy a kőszórások egyfajta gátak, ilyenek létesítését pedig nem támogatják. A nézeteltérés oda vezetett, hogy a kormány inkább félretette a kérdést.
A Hajóssy Adrienne és Karátson Gábor nevéhez kötődő Duna chartás fellépést sok bírálat érte, amiért nem álltak elő saját javaslatukkal. Ez most történt meg, azzal, hogy hivatalosan a Védegylet égisze alatt Molnár Péter hidrogeológus kidolgozta az alternatív rehabilitációs tervet.
Egyértelmű, hogy a folyószabályozások előtti állapotokhoz nem lehet visszatérni – szögezi le a tanulmány, hozzátéve: a korábbi szabályozásokra a hajózhatóság érdekében volt szükség, de e problémák kezelésére a bősi üzemvízcsatorna megfelelő lehetőséget ad. Ezért a terv azt is kimondja, hogy a bősi csatorna hajózhatóságát hosszú távon fenn kell tartani, a felhagyott régi főmederben pedig a hajózásról lemondunk. Molnár Péter a mostani mesterségesen előidézett, kevéssé természet közeli és ritka elárasztások helyett úgy szabályozná a szlovákiai dunacsúni zsilipnél a Szigetközbe eresztett vízmennyiséget, hogy az a Duna mindenkori vízszintingadozásához alkalmazkodjon.
A kiszámíthatatlanul érkező áruhullámok persze nem kedveznek a nagyüzemi jellegű erdő-, vad- és halgazdálkodásnak – ismeri el, leszögezve ugyanakkor, hogy éppen a Szigetközre oly jellemező vadon helyreállítása a cél. A főmeder és a mellékágrendszer összekapcsolása csak a főmeder vízszintjének jelentős megemelésével érhető el, ezt azonban nem szabad duzzasztással előidézni. A tanulmány ezért a mellékágakat levágó kőtöltéseket és a Bős alatt a dunai hajózást fenyegető kőzátonyok kavicsanyagát kitermelné, és a mostani főágba töltené, továbbá átlagosan közel száz méterrel kiszélesítenék a főágat, s az így kikotort kavicsot is a mederfenékbe szórnák. Kisebb műtárgyakkal, például rőzsefonatokkal pedig javítanák a meder hordalékfogó képességét. Ezen beavatkozásokkal egy-másfél méterrel emelkedne az Öreg-Duna főmedrének a vízszintje.
Az elképzelés azzal számol, hogy Szlovákia a mostani kevesebb mint húsz százalék helyett a teljes vízhozam átlagosan ötven százalékát juttatja majd a Szigetközbe. A terv nem közli az átalakítás költségeit, de megjegyzi, hogy mindezekre csak Szlovákiával egyetértésben, több lépcsőben kerülhet sor. A vízügyi kormányzat amúgy az előző kettőtől teljesen eltérő elképzelést dolgozott ki a Szigetköz vízzel való ellátására, a Duna elterelése után. Ez az úgynevezett vízpótlórendszer, amelynek kiépítése ma is folyik, s amely a főmeder kisebb kőszórásos duzzasztásával különféle csermelyeken át juttat – csekély mennyiségű – vizet az egyes mellékágakba. Ezt a megoldást a környezetvédők és az ökológusok egyaránt bírálják.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
