Élet-Stílus

UTAZÁS – Budapest egy spanyol fiatal szemével

admin
admin

2003. 08. 13. 17:00

A város gyönyörű, a főzelék finom, múzeumból kevés van, a magyarok ízlése néha furcsa, az éjszakai élet pedig lehetne mozgalmasabb – ahogy Budapestet egy spanyol fiatal látja.

Az első, meghatározó benyomásom a városról a Duna fölött átívelő Erzsébet híd volt, amelynek hatására hirtelen mintha kitörölték volna az összes korábbi emlékemet a városról, a külső kerületekről, csak a dugóban való ácsorgás unalma maradt meg bennem.

A város hirtelen tárta fel az arcát, egyszerre megnyílt a tér, a szürke házak helyét egy zöld domb vette át, majd az út kanyarodott és egy fehér, hosszú, elegáns híd a Duna túlsó oldalán álló házak szívébe vezetett. Ebben a pillanatban tudtam, hogy a várost szeretni fogom. Ez az érzésem máig sem csalt meg, pedig azóta már többször is volt szerencsém élvezni a város különös hangulatát.

Duna nélkül nincs Budapest


Ha Budapestre gondolok, a Duna is rögtön megjelenik előttem. A folyó ad értelmet a városnak, tengelyként osztja szét, melynek két oldaláról Buda és Pest egymást és saját magát is tudja nézegetni, mert a folyó tükörként szolgál számukra.

A Duna mellett épülő két várost végül maga a folyó hozta össze. A természet tálcán kínálta a lehetőséget, de emberek is kellettek ahhoz, hogy Budapest elnyerje a mai arcát. Ezért van egyénisége a magyar fővárosnak, ennek köszönhető, hogy nem lesz egy a sok, folyó átszelte város közül.

Ráadásul a városlakók is tudatában vannak ennek, különben nem építettek volna annyi helyet, ahonnan pompás kilátás nyílik a városra: a Halászbástya és a Gellérthegy is olyan látványt nyújt, amiben az ember nem gyönyörködhet elég ideig. A város tudja magáról, hogy szép, ezért kokottként kelleti magát a turisták előtt, akik minden bizonnyal ezeket a helyeket keresik fel először, ha eljutnak Magyarországra.

Múzeumok:  hiány van

Bár Budapesten sok múzeum is van, és némelyikben, mint például a Szépművészetiben vagy a Ludwig Múzeumban gyakran rendeznek érdekes kiállítást, valójában hiányzik egy igazi, állandó érdekességeket kínáló nagy múzeum, ahova bárki betérhet.

Mégsem giccses

Hogy a város megőrizte a 19. századi arculatát – amit az Andrássy úton és a sárga földalatti vonalán lehet a leginkább érezni – azt mutatja, hogy a sok nehézség ellenére hű maradt önmagához, és továbbra is kellemes életteret próbál teremteni az itt lakóknak. A turisták azonnal fel tudják venni a ritmusát, nem érzik magukat idegennek, mert a város nem számukra készült, az utcák és épületek szépsége az itt lakókat próbálja szolgálni.

A magyarok mozgalmas történelme nélkül akár a giccses bélyegzőt is rásüthetnénk Budapestre. A Parlament és a Lánchíd óriás ékszerként trónolnak a város szívében, hogy mindenki jól lássa őket. Már-már hivalkodóak. Számomra a Vár kedvesebb, mert a budai dombokra épült monstrumnak nem a szépség volt a célja, a Habsburgok uralmuk és megkérdőjelezhetetlen hatalmuk demonstrálására emeltették.

Főzelékbárok – nyerő ötlet

Egyszerű turistaként meglepődtem, amikor egy magyar specialitásokat kínáló gyorsétteremre akadtam: főzeléket, pörköltet ehet itt az ember, anélkül, hogy egy „echte” magyaros hangulatú étteremben üldögélne. Tudom, hogy nem turistáknak szól ez a hely, de ha egy barátomat sikerül elcsalogat- ni Budapestre, biztosan elviszem egy ilyen kis étkezdébe, mert itt mindenféle udvariassági körök nélkül „nyammoghatunk” a magyarokkal az ország specialitásain.

Magyar ízlés: hol van, hol nincs

Többszöri látogatás után elmondhatom, hogy a magyarok ízlése igencsak furcsa változatosságot mutat. A legtöbbjük rettenetesen öltözködik, sokan hordanak tréningruhát, és nem törődnek azzal, hogy néznek ki.

Ennek ellenére a jó ízlés mégsem hiányzik a mindennapokból, a Budapestet tarkító kávéházakat bármelyik másik európai város megirigyelhetné. Egyes utcákban már-már túl sok is jut belőlük, a Ráday utcában és a Liszt Ferenc téren az utóbbi időben megnyíló új helyek közül már nem mindegyiknek sikerült eredeti arculatot kialakítania. Az én kedvenceim közé az Eklektika, a Castro és a Pesti Est tartozik, mert mindegyiknek sajátságos hangulata van.

Sajnos a pincérek sok kávézóban túlságosan is átérzik a hely sikkes mivoltát, ezért kínosan érezhetjük magunkat, amikor egyszerű földi halandóként szeretnénk letelepedni az egyik asztal mellé.

Éjszaka – hiányzik a mozgalmasság

Az éjszakai élet a délutáni és koraesti elfoglaltságokat adó kávéházak sokaságával ellentétben nem eléggé mozgalmas. Nincs elég szórakozóhely – és ez főleg télen derül ki. Nyáron azonban a szezonálisan nyitva tartó kerthelyiségek és szórakozóhelyek megmentik a várost.

Bár több hely is van a Duna mellett, ahol el lehet ütni a meleg estéket, elférne még jó pár belőlük. Talán így a magyarokat is fel lehetne kicsit vidítani, akik egyáltalán nem mondhatóak könnyű esetnek. Hajlamosak a borús hangulatra és a komoly beszélgetésekre, ami ugyan nagyon tetszik nekem, de néha jólesne, ha „csak úgy” is jól tudnák érezni magukat.

Egy átlagos, mulatós este is erről az önelemző hangulatról árulkodik: estéiket ugyan korán kezdik, de az ivás fázisánál a legtöbb társaság elakad, hajnalig üldögélnek és beszélgetnek valahol. A tánc és az „agynélküli”, egyszerű, déli típusú szórakozás kimarad.

Luis Osa gondolatait lejegyezte Molnár Zsuzsanna

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Gödöllő, 2014. március 1.
A Szent István Egyetem központi épülete. A műemlék épület Kertész K. Róbert és Sváb Gyula tervei alapján 1923-1929 között neobarokk stílusban épült. Az egyetem előtt áll Árpád-házi Kálmán herceg szobra, Róna József szobrászművész 1931-ben felállított alkotása.
MTVA/Bizományosi: Faludi Imre 
***************************
Kedves Felhasználó!
Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.