Élet-Stílus

Boeing B-52G/H Stratofortress

A B-52-est az amerikai légierő fő stratégiai fegyverének szánták. Korának legnagyobb, tisztán sugárhajtású bombázó-repülőgépe volt és már 45 éve áll alkalmazásban.






Hajtómű: nyolc 75,65 kN tolóerejű Pratt&Whitney TF33-P-3-as kétáramú gázturbina
Max. sebesség: 958 km/h 3100 méteren
Csúcsmagasság: 16 765 m
Hatótávolság: 16000 km
Üres tömeg: 138,8 t
Max. felszállótömeg: 229 t
Fegyverzet:
– egy 20 mm-es M61A1-es gépágyú a farokban
– 81,4 t bomba vagy
– 20 AGM-86-os illetve AGM-129-es robotrepülő vagy
– 4-6 atombomba
Fesztáv: 56,39 m
Hossz: 47,73 m
Magasság: 12,4 m
Szárnyfelület: 271,6 m2

Az első B-52-eseket 1952. április 15-én állították hadrendbe, így az USA leghosszabban szolgáló típusa. A hidegháborúban B52-esek százai álltak készen, hogy az egykori Szovjetunióba repülve hidrogénbombákat dobjanak le stratégiai célpontokra. A rendkívül nagy szállítókapacitású B-52D változat 108 hagyományos bombával is támadást intézhetett.

Az első öbölháborúban a B-52-esek hajtották végre az eddigi legtávolabbi bevetést: az USA-beli Louisianbából leszállás nélkül a Közel-Keleten. A 35 órás nonstop repülés során eljutottak Szaúd-Arábia északi részére, robotrepülőket indítottak iraki célpontok ellen, majd visszatértek Louisianaba ugyanazon az útvonalon.

Ez a fejlesztés nagy elismerésnek örvend a pilóták körében: tud repülni nagyon magasan is, de talajkövető radarjával a légvédelmi radarok érzékelési szintje alatt is. A B-52-es pilótafülkéje kétszintes. A felső szinten ül a két pilóta, mögöttük pedig az elektronikus hadviselésért felelős tiszt és a távirányítással tüzelő lövész. Utóbbi monitoron keresztül figyeli a radarvezérelt farokgépágyút. Az alsó szinten előre nézve ül a tájékozódásért felelős navigátor és a radart kezelő navigátor vagy bombázótiszt.

A fejlesztés bombarekeszeiben az 500 kg-os bombától kezdve az óriási atombombákig a legkülönbözőbb fegyverek kaphatnak helyet.
[Kép1], [Kép2], [Kép3]


 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik