Tavaly márciusban egészen kellemes volt az idő: napközben például már a plusz 10-15 fok sem volt ritka. Igaz, éjszaka azért a 15 fok az átlag (mínuszban), és persze a húsz fok sem mondható kifejezetten hidegnek arrafelé. Márciusban nem kell aggódnunk a hó miatt sem, nem maradunk le tehát a téli örömökről sem. Körülbelül egyméteres hótakaró vár minket az érintetlen területeken, és ez csak a minimum, ennél általában többre számíthatunk.
A szibériai utazás nem mindennapi előkészületeket igényel. Sokan egyszerű bundákra, réteges öltözködésre gondolnak, ami elégnek tűnik Magyarországon, vagy a szomszédos országokban. Szibéria azonban egészen más: különösen a lábak, lábujjak, az ujjak, és az arc védelméről kell gondoskodnunk.
A nélkülözhetetlen felszerelés: UV-napszemüveg és sarkkutató hálózsák
Sokan elfelejtik, de az alpesi terephez hasonlóan Szibériában is kell a szemet óvni: UV-napszemüveg szinte elengedhetetlen. Ha már Szibéria leglátványosabb részeit keressük, nem hagyhatjuk ki a Bajkál tavat, ahol korcsolyázni elég jól lehet, hiszen még márciusban is körülbelül egy méter vastagságú a jég. Autózhatunk is rajta, ha valaki eljut oda a kocsijával, a világ legmélyebb tava márciusban még nem jelenthet komolyabb akadályt…
A merészebb túrázók egyébként a tavon is aludhatnak. Éjszaka a környéken mínusz 20 fok van, így érdemes sarkkutató – hálózsákot vinni, és nem feltétlenül a Tesco gazdaságos felszereléssel nekivágni az irkutszki kirándulásnak. A jégsátorozás örömeiről pedig hosszan mesélgethetünk otthon.
Utazás a Transzszibériai vasúttal
Néhány szó az utazásról: Moszkvába – a Transzszibériai vasút kiindulópontjára – repülővel érdemes menni, a vonatút ugyanis majdnem három nap az orosz fővárosig, és Nyíregyháza, Záhony, Csop, illetve Ukrajna nem kínál olyan különlegességeket, mint amilyen egy valódi szibériai utazás. (Bár egyszer egy télen e sorok írója Fehérgyarmaton – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyénkben – olyan körülmények között töltötte az éjszakát, hogy még Szibériát is visszasírta…)
A száz évvel ezelőtt elkészült transzszibériai vasúttal aztán már nincs gond: néhány nap az Urál hegységen át, majd néhány „kisebb” – pár száz kilométeres – hómezőn, illetve az óriási erdőkön át már el is jutunk Irkutszkba, az egyik legszibériaibb helyre a világon. (Az út egyébként négy-öt napig tart, ezért érdemes legalább egy sakkot magunkkal vinni, arra az esetre, ha megunnánk a vonatablakból bámulni a néha-néha feltünedező faházakat, erdőket és hómezőket.)
Jekatyerinburg, az Urál fővárosa
Menet közben szánjunk némi időt Jekatyerinburgra, az Urál fővárosára, amelyet pár évtizeden át Szverdlovszknak neveztek, s ahol cári emlékhelyet is láthatunk. Az emlékházban, az Ipatijev házban végezték ki az utolsó orosz uralkodót és családját, II. Miklóst, és e dicsőséges mészárlásnak állítólag a magyar Nagy Imre, a később mártírhalált halt politikus is szemtanúja volt, akkor még vöröskatonaként. Történeti bizonyíték erre nincs, de ha megtörtént, aligha lehetünk rá büszkék…
Jekatyerinburg még arról is nevezetes, hogy körülbelül a város fölött esett fogságba 1960-ban az U2 amerikai kémrepülőgép pilótája, óriási diplomáciai zűrzavart okozva, és egy ír rock-együttest névválasztását inspirálva. A várostól 25 kilométerre áll az Európa-Ázsia obeliszk, amelyik a két világrész határát jelképezi, nem véletlenül, hiszen az Urálban vagyunk…
Jekatyerinburg után következik Omszk, amely leginkább Sztrogoff Mihály kalandjaiból lehet ismert az olvasó számára, hála Verne Gyulának.
Irkutszk, Szibéria Párizsa
Omszk után pedig megint a végtelen hómezők, erdők, hómezők, stb., majd Irkutszk következik. Irkutszkról patetikusan már azt is mondták, hogy „Szibéria Párizsa”, de azért ezt némileg túlzásnak érezhetjük. Mindenesetre egy városról van szó, ahol télen nagyon hideg van, de azért amennyire lehet, mozgalmas az élet, és viszonylag jól öltözöttek az emberek, de azért ne higgyük, hogy a Champs-Elysée-n járunk… Vagy mégis? A prémkereskedelem mindenesetre itt is igencsak erős, és talán valamivel olcsóbb, mint Párizsban. (A forró hangulatot még néhány hagymakupolás templom is erősíti Irkutszkban.)
A város nevezetessége a repülőgépgyár, amely a világ legjobban manőverező vadászgépeit gyártja, a Szuhojokat (elektronikában azért még jobbak az amerikaiak).
Bajkál-tó – a világ legmélyebb tava
Irkutszktól nem messze található – legalábbis szibériai viszonyokhoz képest – a Bajkál-tó. A Lisztvjanka nevű tóparti üdülőhelységbe autóval egy óra alatt lehet eljutni, ez a legfőbb attrakció a környéken. A Bajkál – mint már említettük –, a világ legmélyebb tava (1700 méter), édesvízkészlete pedig az egyik legnagyobb és legféltettebb természeti kincs – lenne, ha nem Oroszországban volnánk.
Egyébként a 600 kilométer hosszú tó télen csodálatos: a rendkívüli hidegben különlegesen fagy be a víztükör, és olyan kecses, pompás formákat alakít ki a „gyorsfagyasztott” jég (ahogyan például a táblák nekiütköznek a partnak), hogy azt nehéz lenne szavakkal leírni. A márciusi éjszakában pedig, – ha valóban a tavon töltjük az estét -, a rianások hangjai maradnak felejthetetlenek.
Egy „tavi” éjszakázás után jól jön viszont egy hamisítatlan orosz gőzfürdő, amely még a szovjet érát is túlélte Oroszország területén, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend a külföldiek körében is. Ha valaki igazán bátor, akár még a jég alatti úszást is kipróbálhatja, de ezt aztán már tényleg csak a megszállott Szibéria-rajongóknak ajánljuk…
