Élet-Stílus

Akcióban a „40 éves szűz”

A héten egy összecserélt házaspár „krimi-kalandjain” nevethetünk (Párterápia), szomorú és kiábrándító szerelmi történeteken könnyezhetünk (Egy lányról, Kedves John!), és szívünket melengetheti egy portugál vígjáték (Dot.com).

Párterápia

A személyazonosság-cserés szituációs komédiák vizére evezett az amerikai Shawn Levy rendező, amikor korhatártalan, főleg családok számára forgatott vígjátékait követően elkészítette a Párterápia című moziját. Témaválasztásában némiképp a hitchcocki „menekülő kisemberek” típusú thrillerjeivel rokon, de itt nem a félelem, hanem a nevetés a lényeg. Levy felütésével deklarálja, hogy újra a család, mint olyan kerül a fókuszba: Fosterék, akik hetente egyszer minden körülmények között „randizni” mennek – igaz, minden héten ugyanazon a napon és ugyanoda –, szeretnék ébren tartani az ifjúkori lángolást, pláne azok után, hogy végignézik, amint legjobb barátaikat – egy másik kertvárosi házaspárt – felőrli egy roppant hasonló: unalmas élet. Merthogy Phil és Claire Foster, akik alapvetően értelmes és kedves emberek, két gyermekkel, New Jerseyi kertvárosi házzal.

Ezt követően joggal kezdhetnek aggódni, hogy rájuk szintúgy a totális közöny (az unalom) – és végül a válás vár. „Randis” rutinbeszélgetéseik során is rendre hamar visszatérnek az otthoni témákhoz: a munka, a gyermeknevelés kimeríti őket, így a „légyottjaik” nagyon ritkán vezetnek testi előjátékhoz – vagy bármiféle játékhoz –, főleg nem romantikához. Hogy feldobja az életüket, a férj úgy dönt: ideje „drasztikusan” váltani. Elviszi tehát az asszonyt Manhattan legmenőbb éttermébe. Mivel előre nem foglaltak asztalt, kis híján hoppon maradnak – ám szerencséjükre nem jelentkezik az éttermi hosstess szólongatta házaspár, így kiadják magukat Tripplehornéknak, és beülnek a helyükre, gondolván, mi bajuk lehet belőle.

Gyorsan kiderül a szerencse valójában szerencsétlenség, mert az igazi Tripplehornék tolvajok, akik igen veszélyes emberektől loptak, és korrupt zsaruk üldözik őket. Phil és Claire már a főétel előtt menekülni kényszerül, és hamar rájön: sajátos párterápiájuk szörnyen mulatságosan félrecsúszott. Életveszélyes kalandon kelnek át, hogy megmentsék életüket – és a házasságukat.

Akcióban a „40 éves szűz” 1

Levy szerencsésen meghaladta önmagát, a Párterápia kifejezetten szórakoztató és (akciószcénáiban is) vicces, még ha a rendező és forgatókönyvírója, Josh Klausner olykor a szomszédba is ment a történet fordulataiért. Ez kifejezetten a főszereplőnek, Carellnek köszönhető (akit a 40 éves szűz óta kitörölhetetlenül a szívünkbe zártunk), akinek a bolondozásban méltó párja Fey, és külön köszönjük Mark Walhberg öniróniától (is) duzzadó felbukkanását, nemkülönben a további epizodisták megjelenését.

Párterápia

színes, szinkronizált, amerikai akcióvígjáték, 88 perc, 2010, rendező: Shawn Levy, szereplők: Steve Carell, Tina Fey, Mark Wahlberg, Ray Liotta, James Franco, Mila Kunis, Leighton Meester, William Fichther, Kristen Wiig, Mark Ruffalo, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.,
honlap

Dot.com

A XXI. századi modern falu modern kihívásokkal küszködik – portugál földön is. Merthogy történik, hogy az Águas Altas nevű, nyolcszáz éves, világtól eldugott, meseszép fekvésű, élettől duzzadó, vidám (de persze: szegény) portugáliai falucska nagyvárosi tülekedés elől odamenekült „reálértelmisége”, Pedro (João Tempera) minden erejével azon fáradozik, hogy a kormány finanszírozza az odavezető autóút megépítését. Munkája azonban nem igazán sikeres, hiszen éppen akkor lépünk be a történetbe, amikor kiderül: nem jut állami pénz a hidakkal és alagutakkal tűzdelt útra. Ám hősünk nem adja fel: a lobbizás érdekében a falu nevével honlapot jegyeztet be (www.aguasaltas.com – valóban létezik), azzal a céllal, hogy azon keresztül tudósítsa a világot az itt zajló eseményekről és a helyieknek az út iránti elkötelezettségéről, pontosabban: annak nagy-nagy szükségéről.

Csakhogy egy nevű spanyolországi multinacionális nagyvállalat éppen ezen a néven gyárt ásványvizet, és visszakövetelik a honlap nevét a falutól. Vagy félmillió euró megfizetésére köteleznék a közösséget. Az altaiak nem ijednek meg, Dávidként küzdenek a Góliáttal, és „pimasz módon” ajánlatot tesznek a cégnek, hogy jelentősebb összegért cserében meghatározott időre „kölcsön” adják nekik a vitatott falunevet. A presszió érdekében a nagyvállalat a falucskába vezényli Elenát, az igen szemrevaló , de éppenséggel a kirúgás előtt táncoló menedzserét, akinek érkezése a női nem iránt erőteljes érdeklődést mutató (ifjabb és idősebb) portugál férfiak körében kisebb vihart kavar. A játszmába a portugál kormány képviselője is beszáll, és a média kivonulását követően az egész ország számára presztízskérdéssé válik, behódol-e a falu a (spanyol) multinak.

Akcióban a „40 éves szűz” 1

Luís Galvão Teles rendező filmjében a valóban szépre fotografált település – köszönhetően Miguel Sales Lopez operatőrnek, akinek azért, valljuk be, nem volt túlontúl nehéz dolga – létküzdelme hemzseg a sztereotípiáktól (a természeti élet és emberek szépsége és kedvessége szemben a modern világ kiüresedettségével, pénzéhségével és végső soron: az ostobaságával). Nem ér el a Jirí Menzel-féle Az én kis falum szatírájának mélységéig (úgymond felületesen bánik a társadalomábrázolással is), ám ennek ellenére szerethető a bájossága és a melegsége, ami jámborsággal és emberséggel tölti meg a megkeseredett metropoliszi néző szívét. S van úgy, hogy ez is elég.

Dot.com

színes, feliratos, portugál–brazil vígjáték, 103 perc, 2007, rendező: Luís Galvão Teles, szereplők: João Tempera, María Adánez, Marco Delgado, Isabel Abreu, Margarida Carpinteiro, forgalmazó: Anjou Lafayette,
honlap

Kedves John!

Nicholas Sparks bestseller-író a regényeiben jellemzően a bevált kliséket és az érzelmi lózungokat használja – így az azokból forgatott szintén ezekkel találkozunk. Ezúttal is.

A mostani melodrámai szituációban John Tyree „csöndes-dögös” hivatásos katona az amerikai különleges alakulatoknál, aki eltávozáson jár Dél-Karolinában a magányos édesapjánál látogatóban. Itt találkozik Savannah Curtis-szel, egy jómódú családból származó, vonzó, idealista főiskolás leányzóval, aki a tavaszi szünetét tölti otthon. Véletlen tengerparti összefutásuk eredménye, hogy halálosan egymásba szeretnek, és életük addigi legboldogabb két hetét töltik együtt, és a szerelmes boldogságuk, úgy tűnik, mindörökre eggyé kovácsolja őket. De nem, a fiút a szeptember 11-i terrortámadások után visszarendelik a bázisára, és kénytelen továbbszolgálni a hadseregben. Levelezni kezdenek – ám a lány nem tud várni rá, és megházasodik.

Akcióban a „40 éves szűz” 1

A nem igazán megrázó, előre kiszámítható történet és a plakátegyszerűségű karakterek miatt a film emésztetlenül suhan át rajtunk. A svéd rendező, Lasse Hallström bár érzelmi ábrázolásban jártas, de most láthatóan és bántó módon csak egy bérmunkát végzett, nem különösebben nyúlt a Sparks-regényhez és Jamie Linden forgatókönyvéhez, talán azt gondolván, hogy Tatum majd a lányokra, Seyfried pedig a fiúkra gyakorol hatást. Ez így is van. De akkor bőven elég lett volna egy egyszer használatos tévéfilmet forgatni.

Kedves John!

színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 105 perc, 2010, rendező: Lasse Hallström, szereplők: Channing Tatum, Amanda Seyfried, Richard Jenkins, Henry Thomas, Scott Porter, forgalmazó: Palace Pictures,
honlap

Egy lányról

Az 1960-as évek külvárosi Londonjában élő Jenny még nem töltötte be a tizenhetet. A ragyogóan okos és csinos diáklány franciául tanul, csellózik, és Oxfordban készül folytatni a tanulmányait – kissé (nagyon) vaskalapos apja kimondhatatlan örömére. S közben a felnőtt életről álmodozik Juliette Greco-lemezt hallgatva hálószobájában. Aztán egy nap megismerkedik a harmincas éveiben járó Daviddel, aki autóján hazaviszi az esőben ázó lányt.

A találkozásból hamar románc kerekedik. A kifinomult férfi olyan életstílussal ismerteti meg Jennyt, amiről addig csak ábrándozott. Az éttermek, színházak, aukciók, lóversenyek, vidéki kiruccanások – és a lobogó szerelem – forgatagában a lány kezdi elveszíteni érdeklődését a tanulás iránt, és láss csudát: ez ellen Jenny David simulékony modorától elkápráztatott konzervatív szülei sem tiltakoznak szokott szigorúságukkal. Ugyan Oxford már csupán egy kéznyújtásnyira van a lánytól, otthagyja az iskolát, és az új életére készül (David oldalán). Aztán egy – másik – napon többtonnás sziklatömbként rászakad az igazság, a férfi nagy hazugsága. Vagyis Jennynek szembe kell néznie a kérdéssel: pontosan mit is akar kezdeni az életével?

Akcióban a „40 éves szűz” 1

A dán rendező (és egyébként forgatókönyvíró is) Lone Scherfig tulajdonképpen egy unásig ismert sztorit vitt a vászonra – viszont a forgatókönyvet a kortárs brit irodalom fenegyereke, Nick Hornby írta (írása egy brit újságírónő memoárjain alapul), a cím- és főszerepet pedig Carey Mulligan alakítja. Zseniálisan! Az édesbús love story így válik első osztályú filmélménnyé (erre az idei Oscar-osztón is felfigyeltek a film három jelölésével), és nagyon bízunk benne, hogy Mulligan kisasszonnyal még sokat találkozunk a moziban, mint amiképp jófajta Hornby-adaptációkkal.

Egy lányról

színes, feliratos, angol dráma, 95 perc, 2009, rendező: Lone Scherfig, szereplők: Carey Mulligan, Peter Sarsgaard, Alfred Molina, Dominic Cooper, Rosamund Pike, Matthew Beard, Ellie Kendrick, Sally Hawkins, Olivia Williams, forgalmazó: Budapest Film,
honlap

Ajánlott videó

Olvasói sztorik