Velem együtt sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek jelenlegi szintje erkölcsi alapon összeegyeztethetetlen a jó társadalom fogalmával
– írja Anthony B. Atkinson Egyenlőtlenség – Mit tehetünk ellene? című könyvében, amit csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián mutattak be. A könyvet kiadó Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója, Kocsis András Sándor a téma fontosságáról beszélt, mondván az egyenlőtlenség jelentik e pillanatban hazánk egyik legfeszítőbb problémáját.
Felcsuti Péter, a könyv fordítója a többi közt arról beszélt, hogy Magyarország nemcsak gazdasági és földrajzi értelemben, hanem szellemileg is perifériaország, a felzárkózáshoz pedig nemcsak gazdasági, hanem szellemi gyarapodásra is szükség van.
Ferge Zsuzsa szociálpolitikus felhívta a figyelmet arra, hogy Atkinson főként elkeseredéséből írta meg ezt a könyvet, mivel azt tapasztalta, hogy Anglia ezen a téren épp az általa elképzelt iránnyal ellentétesen halad. Magyarországon sem jobb a helyzet, sőt, ugyanis Ferge rámutatott, hogy a könyv végén megfogalmazott 15 javaslat között
Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója a könyv néhány fontos állítását emelte ki, például:
- ahogy az egyenlőtlenségek a második világháború után csökkentek, úgy az 1970-es évek után növekedtek,
- az egyenlőtlenségek túlzóak, szükség van ezek csökkentésére,
- a javaslatok megfogalmazásakor fel kell hagyni a politikai ortodoxiával, tehát meg kell vizsgálni, milyen hatásai lennének egy-egy döntésnek,
- az egyenlőtlenségek kialakulását befolyásolja a technológiai fejlődés és az oktatási kibocsátás közti versenyfutás, ezen kívül hatással van rá a globalizáció is.
A TÁRKI vezérigazgatója Atkinson javaslatai közül többek közt kiemelte
- az adózás progresszívabbá tételét,
- a családi pótlék emelését,
- a garantált közfoglalkoztatást és
- a közvetlen gazdaságpolitikai figyelmet a technológiai változás hatásaira.
Molnár György, a Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa ismertette, hogy a tavalyi évben az anyagi és társadalmi deprivációban élők aránya majdnem 40 százalék volt. Ráadásul mint mondta, a társadalmi egyenlőtlenségnek rengeteg negatív hatása van, például gyengíti a társadalmi kohéziót, csökkenti a makrogazdasági stabilitást, illetve hosszú távon csökkenti a növekedést.
Az Atkinson által megfogalmazott javaslatok közül többek közt felhívta a figyelmet arra, hogy az állam és a közpolitika feladata a hátrányos helyzetben lévők érdekeinek védelme lenne, hiszen
azoknak van szüksége emberarcú közszférára, akik a legnagyobb nehézségekkel szembesülnek.
A könyv javaslatai között szerepel az is, hogy az államnak legyen meghirdetett célja a munkanélküliség megelőzésére és csökkentésére, a kényszerű munkanélküliség visszaszorítására pedig a közfoglalkoztatás részben állami finanszírozás mellett legyen elérhető piaci munkahelyeken is.
Ezen kívül Atkinson szerint a nagykorúság elérésekor mindenkinek részesülnie kellene minimumörökségben, amit oktatásra, képzésre, lakhatásra vagy vállalkozás indításár használhatna fel.
Misetics Bálint szociálpolitikus a részvételi jövedelem bevezetésére vonatkozó javaslatra hívta fel a figyelmet. Eszerint
a részvételi jövedelmet nemzeti szinten kell bevezetni a működő szociális háló kiegészítéseként, szem előtt tartva egy EU-szintű gyermek-alapjövedelem perspektivikus bevezetésének a lehetőségét.
Amíg a minimumjövedelem korábbi munkavégzéshez nem, de jövedelemteszthez és feltételekhez kötött, a részvételi jövedelem csak feltételekhez, amik a minimumjövedelemhez képest sokkal megengedőbbek.
A szociálpolitikus szerint ugyanis a pénzbeli ellátások szigorítása és értékvesztése fontos szerepet játszott a szegénység növekedésében. Rámutatott arra is, hogy Magyarországon minimum jövedelembiztonság, „szociális minimum” nem létezik.
Misetics hangsúlyozta azt is, hogy erős jóléti állam nélkül az egyenlőtlenségek nőnek, azonban a jogállam feltételeinek megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy társadalmi egyenlőtlenségek csökkenjenek.
Kiemelt kép: MTI Fotó/Balázs Attila
