Belföld

Vitray Tamás: a sorosozó propaganda „játék a tűzzel”

Szerinte amit ő tanult és tanított, arra nincs már szükség.

A Médiapiac beharangozót közölt hamarosan megjelenő számából. Az interjúban Vitray Tamás elmondta a véleményét arról, vonható-e párhuzam a rendszerváltás előtti – állampárt által ellenőrzött – és a politika által manapság bekebelezett média között.

Szerinte a szakma ma sokkal gyorsabb. Rövidebb, egyszerűbb a mondandó. A politika eszköztára gazdagabb, színesebb, egyértelműbb lett. Az előzetes szerint a legendás tévés rémületesnek tartja, ahogyan a sorosozó propaganda befolyásolja az embereket. Szerinte mindez

játék a tűzzel.

Azt mondja, már nincs híradós riport, egy bemondó felolvas valamit, amit elmond a riporter, majd a riportalany és egy szóvivő megismétli ugyanazt.

A legendás tévés nem érti a közmédia egyperces műfaját, amit a sportcsatornán adnak, és nem a friss, fontos hírekről tájékoztatja az embereket. Azt elismeri, hogy propagandának jó lehet, de szerinte a mai közmédia a régi keretekből nem is akart semmit megtartani, és azt is belátja,

amit én tanultam, tanítottam, arra nincs már szükség.

A néző pedig idomul, régen a bemondók szerethető családtagok voltak, a maiak celebek lettek, a stúdióban fizetett statiszták jelzésre tapsolnak, derülnek. Világszerte így van, tudja, de ő egykor azért harcolt, hogy a Telefere felvételeire csak pénzes jeggyel lehessen bemenni. Ma már amatőr dolog a spontaneitás, de ő nem tudna mást tanítani.

A véletlennek nem jár esély.

A Színművészetin végzett legelső osztálya húsz éve végzett.

A „híresek” – többek között Holló Márta, Marsi Anikó, Máté Kriszta, Batiz András, Jáksó László és Kolosi Péter – kitalálták, hogy ebből az alkalomból ebédeljünk együtt a Kiskakukkban. Meghívtak osztályfőnök társammal, Horváth Ádámmal együtt.

Vitray Tamás a Médiapiacnak adott interjújában arról is beszélt, mit tanácsolt egykori tanítványának, Marsi Anikónak, amikor kikérte a tanácsát, vállalja-e a TV2-s Tények vezetését.

Fotó: MTI/Honéczy Barnabás

Ajánlott videó

Olvasói sztorik