Belföld

Egész nap éheznek a gyerekek az iskolában, mert nincs idejük enni

Már a szülők sem bírják nézni azokat a terheket, amiket az iskola rak a gyerekeikre. Már alsó osztályban 6 órája van egy gyereknek, latin közmondásokat és az üvegházhatás fogalmát magoltatják velük. A szülők tanulócsomagokat vásárolnak, hogy otthon meg tudják tanítani, amit az iskolában a gyerek nem értett meg. Van olyan anyuka is, aki inkább magániskolába menekítette a lányát. A szülőknek az fáj a legjobban, hogy a gyerekeik elvesztették minden motivációjukat a tanulásra. Az Abcúg riportja. 

A 7. osztályos fiam környezetismeretből a levelekről és a gyökerekről tanult. Pont volt a kertünkben is egy olyan növény. Mondtam neki, hogy gyere, megmutatom kinn, mire azt felelte, hogy őt nem érdekli. Csak azt akarja tudni, ami neki a dolgozathoz kell. Ez nekem egy nagyon fájó pont

– meséli egy apuka, aki szerint a rengeteg tananyag megöli a diákok érdeklődését.

Egyre több diák és szülő emeli fel a szavát a magas óraszámok és az irdatlan mennyiségű tananyag ellen. A napokban egy gimnazista lány saját Facebook oldalára írta ki, hogy minden napja ugyanolyan: 8 órája van az iskolában, aztán hazaér, tanul, lefekszik aludni és másnap kezdődik minden elölről, nincs ideje a barátaival találkozni vagy szórakozni. Az interneten a témában megjelenő cikkek és posztok alá a szülőktől több száz komment érkezik, akik a tanterv azonnali megváltoztatását követelik.

Ha minden igaz, 2019 szeptemberére készül el az új nemzeti alaptanterv (NAT), aminek koncepciójáról kiszivárogtattak egy 17 oldalas dokumentumot. Ebben többek között szerepel az is, hogy tisztában vannak a diákok túlterheltségével, de Csépe Valéria, a Köznevelés Tartalmi Megújításáért Felelős Miniszteri Biztos szerint „a tananyagot nem csökkenteni, hanem súlyozni kell.” Az viszont teljesen homályos, hogy mit értenek pontosan súlyozás alatt.

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke úgy reagált a NAT kiszivárgott koncepciójára, hogy jobb lett volna, ha a dokumentumból inkább nem jut el hozzájuk semmi, mert szerintük egy teljes más szellemiségű tantervre lenne szükség.

A NAT-ban változtatások kellenek, elsősorban a tananyag radikális csökkentése. A pedagógusok nem kizárhatók ebből, a politikát kellene kizárni

– magyarázza Mendrey.

Mendrey csak nevet a minisztériumnak arra az állítására, hogy az óraszám a sok, nem a tananyag. Szerinte a kettő összefügg, és probléma, hogy még mindig a mennyiségű alapú tudás mítosza él bennünk, amire rámegy a diákok produktivitása. Mendrey szerint ez a felfogás az oktatásban már régóta így van, de a napi kötelező testnevelés és erkölcstan óra bevezetése csak rontott a helyzeten.

Nem normális, hogy egy első osztályosnak van 6. órája, a gimnazistáknak pedig többször van 7-8. órájuk egy héten

– mondja.

Fodor Katalinnak két gyermeke van, egy 8. osztályos fia és egy 6. osztályos lánya. Mindkét gyereknek jobb esetben 6, de leginkább 7-8 órája van egy nap. Katalin úgy látja a gyerekein, hogy nemcsak az óraszám a probléma.

Nem tudom máshogy mondani: ostoba a tananyag felépítése. Felesleges dolgokat tanulnak elképesztő tempóban. Negyedik osztályban már be kellett magolnunk az üvegházhatás fogalmát, amit nemhogy egy gyerek, de még egy felnőtt sem tudna elmondani

– meséli felháborodva Katalin.

Katalin azt mondja, már alsóban látszott, hogy az eszeveszett tanítási tempó miatt a gyerekek nem tanulnak meg rendesen számolni és szöveget értelmezni. Hiába tanulják meg a dolgozatra a százalékszámítást, nincs idő begyakorolni, ezért amikor egy hónappal később bemennek az áruházba, a gyerek már nem tudja kiszámolni, hogy mennyi a 20%-kal olcsóbb legó.

„Látom a gyerekeimen, hogy már szeptemberben úgy mennek be, hogy utálják az egészet” – teszi hozzá Katalin.
Történelemből már 5. osztályban latin közmondásokat magoltatnak, de még a készségtárgyakat, az éneket, a rajzot és a technikát is utálják Katalin gyerekei, mert azokból is folyamatosan dolgozatot írnak. Olyan is előfordult, hogy év végén annyira le voltak maradva a tananyaggal, hogy a tanár egy délutánra 5 leckét is feladott a gyerekeknek.

Mi, szülők folyamatosan vásároljuk a tankönyveket és az internetes tanulócsomagokat, hogy megtanítsuk azt a gyerekeinknek, amit az iskolában nem tanítanak meg rendesen, mert nincs rá idő

– panaszkodik az anyuka.

Katalin fia ráadásul versenyszerűen hokizik, szinte naponta vannak edzései. A fiú a szünetekben írja a leckéjét, a metrón tanul a suliba menet és jövet is, ezért gyakorlatilag egész nap nem pihen. Az édesanyja azt állítja, hogy ha a fiára váró következő években csak növekedni fog a tananyag mennyiség, akkor előbb-utóbb abba kell majd hagynia a szeretett sportot.

A kötelező napi tesi is megnehezíti a diákok életét, Katalin fiának például 0. órában van a testnevelés, ami után az egész napot izzadtan kell végig ülniük.

„A lányom egész nap éhezik az iskolában, mert nincs ideje az órák között enni. Hatodik órában van a testnevelés, ami előtt nem szabad ebédelni, az óra után, mire átöltözik már nincs ebéd a menzán” – meséli Katalin. A kétgyerekes anyukát Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások miniszterének kijelentése is mélyen felháborítja, mert a miniszter beismerte, hogy az első három évben a gyerekeket túlterhelik közismereti tárgyakkal, ezért nem tanulnak meg rendesen írni, olvasni, számolni. Katalin nem érti, hogy erre mért nem jöttek rá már 2012-ben, amikor a most hatályban lévő alaptantervet írták.

Ezek szerint egy kísérlet alanyai voltak a gyerekeink? Azok a gyerekek, akik ebben a rendszerben tanultak, azokkal mi lesz? Ők mennek a kukába? Ki tanítja meg őket újra írni és olvasni?

– teszi fel a kérdést Katalin.

Ercse Kriszta, oktatáspolitikus úgy véli, hogy a magas óraszámok és a sok tananyag csak egy tünet, ami az oktatási rendszer betegségéből fakad. Szerinte a kormány részéről csak egy álvita, ami most folyik a diákok túlterheltségéről, mert nem az óraszám és a tananyag mennyisége a valódi gond. A problémát abban látja, hogy a kötelező, központosìtott tantervvel a rendszer nem akar, a pedagògus pedig nem kèpes a diàkok tanulàsi szüksègletèhez alkalmazkodni. Holott az iskolának az lenne a feladata, hogy figyelembe vegye a diákok többféleségét.

Czeglédi Ildikó éppen ezért vette ki a gyerekét az állami iskolából, ahova járt a lánya, hogy magániskolába írassa.

A tananyag tempója volt őrületes, abszolút nem gyerekbarát. Az első négy évnek nem arról kell szólnia, hogy lexikálisan mennyit tudunk a gyerek fejébe dugni

– vélekedik az anyuka.

Ildikó nem bírta elviselni, hogy a most 11 éves lánya négy év alatt egyetlen négyest hozott haza, mert az iskola egy versenypályává alakult.

Az állami iskolákban az van, hogy vagy tökéletes vagy, vagy semmi. Vagy tehetséggondozás van, vagy korrepetálás, de a közepes képességű diákokkal nem foglalkoznak

– mondja Ildikó.

A lánya az első négy osztályt tudta csak kihúzni az állami iskolában, ahol Ildikó szerint még mindig ugyanazok az állapotok uralkodnak, mint negyven éve: a matematika még mindig rettegett tantárgy és még mindig nem a mindennapi életre tanítják a diákokat.

A magániskolába még csak egy hónapja járnak, de már látják, hogy jó döntést hoztak a váltással. A lány most 5-es, de ahelyett, hogy történelemből évszámokat vernének a diákok fejébe, a görög és római mitológiáról tanulnak és tanulmányi kirándulásra mennek Veszprémbe, hogy megnézzék az egykori parasztgazdaságokat.

Katalin gyerekével ellentétben, Ildikó lányának az ebédre is jut mindig ideje, ugyanis bele van építve az órarendjükbe egy 45 perces ebédszünet. Ha pedig a lánynak van 6. órája, akkor az mindig ének vagy rajz, ami nem terheli meg annyira a tanulókat.

Az Abcúg riportját változtatás nélkül közöltük. 

Kiemelt kép: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás

Ajánlott videó

Olvasói sztorik