A magyar történelem ritkán emlegetett alakja az 1901-ben született Esterházy János, aki a két világháború között, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért.
Ennek ellenére a háború után hazaárulónak, fasiszta kollaboránsnak nyilvánították és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani, majd 25 év börtönre változtatták. Esterházy János 1957. március nyolcadikán a morvaországi Mírov börtönben halt meg, Szlovákiában máig nem rehabilitálták.
Hamvait, végakaratát teljesítve, szombaton helyezték végső nyugalomra a felvidéki Alsóbodokon, Szőgyénben pedig emléktáblát állítottak tiszteletére.
