Belföld

Terrorstratégiák: “vágd el a torkát, verd be a fejét, lökd le magasról, üsd el kocsival, mérgezd meg”

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2017. 07. 04. 11:19

Dr. Besenyő János ezredest, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének a vezetőjét kérdeztük a terrorizmus elkövetési módjainak a változásairól, integrációról.

Mi a kutatási területük?

A vezérkar által létrehozott kutatóhely vagyunk, főként a honvédelmi miniszternek, a vezérkarfőnöknek, illetve a katonai vezetésnek dolgozunk, de szervezetileg a Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Felkészítő Kiképző Parancsnokságának vagyunk az osztálya. Nagyrészt nyilvános elemzéseket készítünk, amelyek mindenki számára szabadon hozzáférhetők, de olyan anyagokat is írunk, amelyek nem publikusak. Kiemelten foglalkozunk Magyarország biztonságpolitikai kihívásaival, a terrorizmussal, békeműveletekkel, amelyekben a magyar katonák részt vesznek, illetve mindazokkal a területekkel, ahol Magyarországnak bármilyen érdekeltsége van. Ez Afrika, a Közel-Kelet, a keleti nyitás miatt kissé a távol-keleti rész is, a mediterrán régió, illetve az elmúlt évben a migráció és az ehhez kapcsolódó tevékenységek is.

Dr. Bessenyő János

Dr. habil Besenyő János ezredes a Honvéd Vezérkar tudományos kutatóhelyének a vezetője. Harminc éve hivatásos katona, jelenleg ezredesként szolgál. Két afrikai és egy afganisztáni misszión vett részt. Több csapattiszti, illetve tiszthelyettesi beosztást látott el, tíz évig volt tiszthelyettes, húsz éve szolgál tisztként. A szakterülete Afrika.

Most, hogy az Iszlám Állam elveszíti a bázisát, több merényletre számíthatunk?

Sajnálatos módon igen, és Magyarország sem kerülheti el, hogy ezekkel a kihívásokkal foglalkozzon. Nem kell pánikot kelteni, de a kérdéssel foglalkozni kell. Mostanában erősödik az a trend, hogy nem a kifinomultabb, hosszú tervezéssel járó, több időt kívánó, bonyolult műveletek kerülnek előtérbe, mivel az európai hírszerző szervezetek egyre jobbak, így a terroristák számára egyre nagyobb a lebukás veszélye. Ezt nem érzékeljük, mert csak az a hír, hogy megint meggyújtottak, felrobbantottak, megkéseltek védtelen civileket, egy adott államot szolgáló rendőrt, katonát vagy bárkit. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy egy-egy sikeres merénylet mögött 20-25 meghiúsult merénylet áll. Magyarország jobb helyzetben van, mert nekünk nincs nagy létszámú radikális iszlamista közösségünk. Tetszik, nem teszik, tranzitország vagyunk, jönnek át rajtunk keresztül. Újabban úgy tűnik nem is az jelenti a legnagyobb veszélyt, aki Szíriából próbál jönni – hisz a határzár és más intézkedések megállítják őket – hanem akik már Európában vannak, Németországból Ausztrián, Csehországon, vagy, Szlovákián keresztül jönnek hozzánk. Az elmúlt évtizedben a Balkánon is rendkívüli mértékben erősödött a radikális iszlám, a szomszédos Bécsben is komoly központ van, illetve a város volt a központja a balkáni háborúban szerveződő különböző iszlamista csoportoknak. Magyarországon nincs a radikális iszlámnak komoly helyi bázisa, ilyen szempontból érintetlenek vagyunk.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A legújabb terrormerényletek már nem voltak kifinomultak: a terroristák késsel támadtak, autóval hajtottak a tömegbe.

Az egyszerűsödésnek két oka van: egyrészt, hatékonyan működnek a szolgálatok és a komolyabb szervezést igénylő, többszereplős merényleteket egyre nagyobb eséllyel hárítják. Másrészt az Iszlám Állam részéről is volt arra törekvés, hogy függetlenítse egymástól a potenciális terroristákat, akiket így nehezebb leleplezni. Az állami szervek sokszor már csak a terrortámadás végrehajtása közben/után szembesülnek velük. A terroristák gyakorlatilag minden eszközt legitimáltak. 2014-ben az Iszlám Állam szóvivője, Abu Mohammed al-Adnani így biztatta a muzulmánokat az őket befogadó nyugati társadalmak állampolgárainak legyilkolására: zúzzátok be a fejüket kővel, vagy gyilkoljátok le őket késsel, vagy hajtsatok közéjük autóval, hajítsátok le őket valamilyen magas helyről vagy mérgezzétek meg őket. A következményeket ismerjük. Aztán 2016 májusában az Iszlám Államhoz közel álló al-Furqan Média közzétette egy újabb beszédét, amelyben a Ramadánra készülő híveknek azt mondta, hogy a hitetleneket minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell gyilkolni, illetve az a cél hogy a nyugatiakat olyan módon kell terrorizálni, hogy a szomszédok még egymástól is rettegjenek.

Ezek a módszerek teljesen újak?

Ezek az akciók nem előzmény nélküliek, mivel ezeket a palesztinok már alkalmazták az izraeli civilek ellen. Izrael ilyen szempontból egyfajta kísérleti terepnek számít. Amit a terroristák ott kipróbáltak, és sikerre vittek, azt hozza az Iszlám Állam Európába. Erre az egyik látványos bizonyíték az erdőtüzek – illetve a gyújtogatás – fegyverként használata a civilek ellen. Ezt az eszközt először a palesztinok alkalmazták, majd más terrorszervezetek fegyvertárába is bekerült, így az Al-Kaidáéba is. Már 2003-ban készült egy FBI-jelentés, amely arról szólt, hogy a bebörtönzött Al-Kaida vezetők arról egyeztettek, hogyan lehetne erdőtüzeket előidézni gyújtogatással az USA nyugati területein. A terroristák úgy gondolták, ha kiderülne, hogy a jelentős anyagi károkat okozó erdőtüzek nem természeti katasztrófák, hanem jól szervezett terrortámadások részei, akkor az amerikai állampolgárok arra kényszeríthetnék az amerikai kormányzatot, hogy változtasson a politikáján. Az Al-Kaida 2010-ben az általa kiadott „Inspire” magazin első számában már erdőtüzek okozására buzdítja a dzsihád részeként gyújtogatni kívánókat. A témával komolyabban azonban csak a 2012-ben megjelent kilencedik szám foglalkozott. A cikk szerzője egy terjedelmes írásban értekezett arról, hogy miképpen lehetne mesterségesen erdőtüzeket előidézni Amerikában, Ausztráliában vagy Európában. A tanulmány felhívja arra is a figyelmet, hogy a terroristák a természet változásait kihasználva képesek egy halálos hatékonyságú „tűzbombát” létrehozni, amellyel az általuk gyűlölt nyugatiakra mérhetnek csapást. Éppen ezért a tüzet „Allah egyik harcosának” nevezi. Három dolgot tart a siker kulcsának: Allah segítségét, a megfelelően kiválasztott helyet és időt, illetve a megfelelően elkészített és működő gyújtószerkezetet. Persze emellett olyan „ósdi” technikákat is bemutat, mint a cigarettával, lencsével való tűzgyújtás. Ezek után foglalkozik a támadások helyének megválasztásával, amelyek elsősorban az USA, Nagy-Britannia, Izrael, illetve a NATO-tagállamok és mindazon országok, amelyek a fent említettekkel bármilyen szövetséget kötnek. Ám az iszlám országok nem lehetnek célpontok, illetve az említett országokban élő muzulmánok sem, csak hitetlenek, azaz a nem muszlimok. A szerző arra külön felhívja az potenciális elkövetők figyelmét, hogy legalább 30 gyújtóbombát készítsenek egy erdő felgyújtásához, mert csak akkor van esély sikerre vinni a terrortámadást. Alapvető cél a minél nagyobb mértékű anyagi kár okozása, de emellett fontosnak tartja az emberi életek kioltását is. Méghozzá azért, mert ezzel is megfélemlíthető a megtámadott közösség. Erre egy chilei példát hoz fel, ahol a védekezésben résztvevő tűzoltók közül heten vesztették életüket, ami sokkolta a helyieket. Külön hangsúlyozza Mohamed sikerének egyik titkát, hogy képes volt az ellenfeleit terrorizálni és félelmet ültetni a szívükbe. A tanulmány végén a szerző annak a véleményének ad hangot, hogy az előbbiekben említett tüzeket nem lehet sikeresen megfékezni még a modern eszközökkel sem, mivel azt Allah a pusztításra teremtette. A tanulmány utóéletéhez hozzátartozik, hogy Kalifornia állam szakhatóságai megvizsgálták az Inspire Magazinban javasolt gyújtóbombák működését, de azokat nem találták elég hatékonynak.

Egy ilyen cikknek van valós hatása? Elolvassák a potenciális terroristák?

A cikk sokakat inspirál és több helyen is történtek radikális muzulmánok által kivitelezett gyújtogatásos merényletek. Például 2003 júliusában a francia Riviérán található Roquebrune-sur-Argens település közelében ismeretlenek Molotov-koktélokkal szándékosan gyújtották fel az erdőt: négy ember meghalt. Emellett jelentős anyagi kár keletkezett, illetve ki kellett telepíteni több mint 10 000 embert a veszélyeztetett területről. A francia hatóságok terrorcselekménynek nyilvánították az esetet. A 2007-es nagy pusztítással járó görögországi erdőtüzeknél is felmerült a terrorcselekmény gyanúja, mivel egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a tüzeket gyújtogatás okozta. Az időzítő, indító szerkezet maradványait is megtalálták. A görög és más külföldi hírszerzői értesülések szerint a gyújtogatás mögött az Al-Kaida és a hozzáköthető csoportok állhattak, akik az országra nem csak mint logisztikai bázisra, de mint NATO tagországra célpontként is tekintettek. A görög határőrség le is tartóztatott egy szaúdi férfit, akinél a robbantásnál használt szerkezetekhez hasonlókat találtak. 2013-ban egy hatalmas erdőtűz pusztított Arizonában is, ahol a jelentős anyagi károk mellett 19 tűzoltó is az életét vesztette. Ez a tűzeset azért is érdekes, mivel azt egy, az Al-Kaidához közelálló palesztin terrorszervezet vállalta magára. Ennek ellenére sokan szkeptikusan fogadták a szervezet hivatalos közleményét és inkább az időjárást, illetve a véletleneket okolják a tűz keletkezéséért

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

Nagyon nehezen, iszonyatosan sok pénzt kell a védekezésre, de legfőképpen a megelőzésre fordítani. Ami nagyon fontos, hogy kutatásokat, elemzéseket kell készíteni az eddigi esetekről. Csak az ellen tudunk harcolni, amit megismerünk. Rendkívül nagy szerepe van a különböző kutatóintézeteknek, egyetemeknek, amelyeknek elfogulatlanul, tények alapján értékelik az eseményeket és ezek alapján vonják le a megfelelő következtetéseket. Azzal számolnunk kell, hogy azok az emberek, akik elmentek Európából harcolni az Iszlám Államhoz, hazajönnek, és nem fognak letenni a dzsihádról. A legfenyegetettebb helyek azok ahol nagy létszámban élnek muzulmánok: Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia, a Benelux államok, Németország, Ausztria, Oroszország, főként Nyugat-Európa. Ennek megvan a maga történelmi oka, részben mert ezek az országok gyarmattartók is voltak, és beengedték a gyarmataikról az embereket, illetve vendégmunkások ideiglenes alkalmazásában gondolkoztak.

Szükség volt a munkaerőre.

A probléma az, hogy – a briteket kivéve – igazából nem állampolgárokat akartak. Nem gondolkozott azon senki, hogy mik lesznek a hosszú távú következményei annak, ha ezeket az embereket behozzuk dolgozni. A briteknek tényleg volt tervük arra, hogy integrálják a migránsokat, és állampolgárságot adjanak nekik. De ott is az elsődleges cél a háború utáni újjáépítés munkaerő-keresletének kielégítése volt. Nem vallották be ugyan, de a legtöbb állam azt szerette volna, hogy a munkások körülbelül 10 évre jöjjenek be hozzájuk, majd jöjjön a következő hullám, és az akkor érkezők 10 év múlva megint hazamenjenek. Csak arra nem gondoltak, hogy ezeknek az embereknek feleségük, családjuk van, hozták őket magukkal. Azok még jobbak voltak, akik az adott társadalomba úgymond beházasodtak és kétnyelvűek, kétkultúrájúak lettek, elfogadták a befogadó állam követelményeit, integrálódtak valamilyen szinten. Sokkal veszélyesebb volt az, aki hozta maga utána feleségét, családját, az ő gyerekeik alanyi jogon megkapták maguknak az állampolgárságot, anélkül hogy integrálódni akartak volna, sőt párhuzamos társadalmat kezdtek kiépíteni.
Németország a 90-es évekig nem foglalkozott az integráció kérdésével, a szőnyeg alá seperte a témát. Azután szembesültek azzal, hogy hoppá itt a gettósodás, a külső területek szlömösödése, hiszen a két, két és fél szobás panellakásokban 10-12 fős családok élnek.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A statisztikák azt mutatják, hogy nem is az első generációs bevándorlók hajtanak végre merényleteket, hanem a második harmadik generációs, már Európában felnőtt emberek.

Ezzel részben vitába kell szállnom. Európa azon felül, hogy idehozta a sok munkást, akiket először nem akart, majd nem tudott integrálni, most azzal szembesül, hogy itt vannak, és nem tudja őket visszaküldeni. Munkát – amit el tudnának, vagy akarnának végezni – nem tud adni nekik, integrálni nem igazán tudja őket. Ez feszültséget generál, ami nem csak a második- harmadik generációs bevándorlóknál idéz elő radikalizációt. Az itt élő elsőgenerációs is elsősorban töröknek, arabnak, kurdnak tartja magát, és nyíltan lobbizik az anyaország politikai érdekeiért. Például a török elnök, Erdogan megpróbálta befolyásolni Európát az itt élő törökökön keresztül több-kevesebb sikerrel. Amikor felmerült, hogy ezek csak vendégmunkások, nem állampolgárok, menjenek haza, a következő válasz jött a törökök részéről: eszükben sincs hazamenni, ha azt akarják az európai államok, hogy ők hazamenjenek, akkor fizessenek nekik ezért. A másik probléma, hogy nem vagyunk hajlandóak figyelembe venni a vallási, kulturális különbségeket, ami jelentősen befolyásol bármiféle együttműködést, integrációs törekvést. Például a nyugati demokráciák megpróbálták a demokráciát exportálni a muzulmán világ országaiba, de ez nem ment. Ha valaki elolvassa a Koránt, rögtön látja, hogy a nyugati értelemben vett demokrácia és a Korán két igen különböző dolog. Már csak azért is, mert a Korán alapján a vallási és a politikai tevékenység az egy, tehát nem választható el. A nyugati demokráciának pedig az a lényege, hogy elválasztja a vallást a hatalomgyakorlástól és a politikától. Az, hogy ha valaki politikus és mellette katolikus, senkit nem érdekel. Ám egy muszlim többségű országban, például Pakisztánban, már keresztényként politizálni – de sokszor csak létezni is – akár életveszélyes is lehet.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.