Az eddig sem volt újdonság, hogy magyar szexmunkások rendszeresen megfordulnak nyugat-európai városokban, dolgoznak Amszterdamtól Zürichen át Hamburgig. De a prostitúciónak van egy elkeserítő fajtája, amikor gyermekeket kényszerítenek erre a pénzkereseti lehetőségre. Ez történik Bécs központjától nem messze, a Stuwenviertel nevű negyedben is. Ráadásul az osztrák Die Presse riportja szerint több gyermek is magyar az itt dolgozók közül.
Tóth Ákos, az Age of Hope gyermekvédelmi alapítvány vezetője elmondta a 24.hu-nak, ők is hallottak a Presse riportjáról, és igyekeznek mindent megtudni a háttérről. Felvették a kapcsolatot a bécsi, 12. kerületi rendőrséggel, a cikk szerzőjével és bécsi kapcsolataikkal. Annyit már sikerült kizárni, hogy nyugat-magyarországi gyerekek lennének a Stuwenviertelben, mivel az itteni intézetek jelezték, teljes a létszámuk, nincs hiányzó gyerek.
Eleve jellemzőbb, hogy inkább szobáztatják a láthatóan fiatalkorú prostituáltakat, ennyiben valószínűtlenebb a történet, miszerint a nyílt utcán vártak volna a kuncsaftokra. Mindenesetre a mostani riport és kiemelt médiaérdekődés (a Prater és a Südbahnhof közti területet megszállta a sajtó és a civil szervezetek) közepette pihentetni fogják, elrejtik egy időre a prostituáltakat, új lakásokba viszik őket, gondosan értesítve erről a fix ügyfélkört is.
Ugyan felmerülhet, hogy miként nem tudhattak az osztrák rendőrök a riportban említett nyílt utcán való kéjelgésről, Tóth szerint nem érdemes támadni az ottani hatóságokat: lelkiismeretekesek, minden tőlük telhetőt megtesznek, csak a menekültválság az ő erejüket is nagyban leköti.
Elveszve a számerdőben
Nagyon nehéz számokat mondani arra, vajon hány gyerek esik áldozatul az őket prostitúcióra kényszerítő bandáknak Magyarországon. Ugyanis magas a látencia, a súlyosabb büntetőjogi következmények miatt sokkal inkább érdeke az árnyékban maradni a stricinek és a kuncsaftnak is. Ráadásul a szakemberek és a rendőrség se túlbuzgó, hogy jelezze az eseteket, elég csak Pintér Sándor lekoptató válaszát idézni, miszerint
Az NLCafé korábbi cikke is a látenciát emelte ki: eszerint Magyarországon évi átlag 50-70, 18 év alatti prostituáltat találnak a rendőrök, szinte mindannyian intézetben nevelkedtek. A valóságban sokkal rosszabb a helyzet, gyakran nem kerülnek ezek az esetek az igazságszolgáltatás elé. Ráadásul sokszor nincsenek annyira szem előtt a kizsákmányolt gyerekek, mint a bécsi Stuwenviertelben, hanem a net sötét bugyraiban lehet elérni a szolgáltatásaikat.
Így hálóznak be ők
A behúzás módszere egyszerű: leszakadt falvakban és intézetekben hálózzák be férfiak a lelkileg gyakran sérült lányokat (és fiúkat is). Ajándékokat kapnak, támogatást, figyelmet, elhitetik a fiatallal, hogy foglalkoznak vele. Utána jön a lelki nyomás: néha csak előadják, hogy tartoznak valakinek, sürgős pénz kell, ezért a fiatalnak áruba kell bocsátania a testét, ha segíteni akar a számára fontossá vált embernek. Előtte gyakorlatilag betörik őket, szexuális viszonyt létesítenek velük, rákapatják őket a drogra.
Sokszor az illető kamasz családját is behálózzák. Ez főleg a kelet-magyarországi leszakadt településekre jellemző. Ilyenkor luxuskocsikkal és -cuccokkal jelennek meg a községben, bemennek a kocsmába, felmérik a terepet. Keresnek pár alkoholizmusba csúszott apát, akiket idővel rá tudnak venni, hogy a pénzért cserébe passzolják le lányukat, fiúkat, akik majd hazaadnak pénzt. Egy ideig tényleg adnak, így elterjedhet a híre a környéken, hogy jól megy az adott családnak, mások is kedvet kaphatnak gyerekük áruba bocsátására.
A célállomás mindig olyan nyugati ország, ahol legálisak a bordélyházak (Hollandia, Németország, Ausztria stb.). A kiskorúak jellemzően osztrák bordélyokban fordulnak elő, egy Velvetnek nyilatkozó elítélt emberkereskedő szerint a legfitalabbak azonban nem magyarok hanem románok, bolgárok, oroszok.
Kiemelt képünk illusztráció
